Bundi fater

A Századvég Intézet legfrissebb felmérése szerint továbbra is óriási fölénnyel vezet a Fidesz a többi párt előtt. Az áprilisi győzelme óta majd négyszeres fölénybe került az MSZP-vel szemben. A szocialisták továbbra is csupán legjobb esetben minden ötödik szavazó bizalmára számíthatnak, míg a Jobbik veszített a választások óta eltelt időszakban a támogatóiból. Az LMP tartja azt a szintet, amit az áprilisi országgyűlési választásokon elért. Az emberek nagy többsége számára egyelőre szimpatikus, amit a kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt csinál.

A bizalom továbbra is megvan a Fidesz iránt, de természetesen a legnagyobb kérdés, hogy ez meddig tartható fönn. A kormány továbbra is mindent megtesz, hogy legalább az önkormányzati választásokig ez az előny megmaradjon, vagy legalább annyi, ami a megyei jogú városok és Budapest megnyeréséhez szükséges.  Kemény küzdelmet kell majd folytatni a mostani bizalom megtartásához, de az idő rövidsége és a nyári uborkaszezon miatt ez nem tűnik lehetetlen feladatnak a Fidesz számára. A bankadó és több gazdasági lépés a társadalom túlnyomó többsége számára szimpatikus és októberig ezt biztosan nem fogják elfelejteni és az esetleges hibákat is könnyebben fogják megbocsátani.

Az MSZP-nek minden tudására és erejére szüksége lesz, ha a mostani trendeken változtatni kíván és legalább a 2006-os önkormányzati eredményét meg akarja ismételni, de úgy tűnik ez valami kapitális kormányzati hiba nélkül lehetetlen lesz. Az LMP számára a minél több mandátum megszerzése a cél, míg a Jobbik véhetően Észak-Magyarországon szeretne átütő sikert elérni. A most következő hetekben vélhetően erős politikai összecsapásokra nem lehet számítani, az élet-halál harc augusztus 16-val az ajánlószelvények gyűjtésével fog megkezdődni, ami a lerövidített idő miatt sokak számára teljesíthetelen feladat lesz. 

 

Az elmúlt napok nagyrészt a kormányzat eddigi teljesítményéről szóltak, valamint a nemzetközi pénzintézetek és hazánk kapcsolatáról. A parlament nyári ülésszaka csütörtökön véget ért és többek között elfogadták a sokat vitatott bankadót. Orbán a szezonzárás miatt több televíziónak is interjút adott, amelyből jól kirajzolódik, hogy a mostani helyzetből egyértelműen az ország mozgásterének a növelését szeretné elérni, aminek sikerét majd csak hónapok múlva lehet lemérni. A fő cél most, hogy a forint árfolyama lehetőleg ne szaladjon el túlságosan, mert az sokak számára adott esetben lakásuk-házuk elvesztését jelentheti. A kormányfő bejelentette, hogy az IMF-el sem kíván újabb szerződést kötni, de természetesen teljesíti a korábban megkötött kontraktus feltételeit, amivel bizonyos nyugalmat hozhat a piacok számára.

Az egyik legfontosabb nyilatkozata a miniszterelnöknek a nemzeti centrumról tett kijelentései, amivel a célja egyértelműen az, hogy az áprilisban pártjára szavazók táborát egyben tartsa. A meghozott intézkedésekkel egyelőre erre jó esélye van, mivel a Fidesz népszerűségének a csökkenése egyelőre nem látszik. A kitalált stratégia csak akkor szenvedhet súlyos csorbát, ha a nemzetközi szereplők számára ezek az intézkedések túl nagy lépéseknek számítanának és keményebben figyelmeztetnék hazánkat. Ebben az esetben jelentősen presztízsveszteséget lenne kénytelen elkönyelni a kormány és ezt vélhetően népszerűsége is jelentősen megsínylené. Akkor nem maradna más hátra, mint a román vagy görög megszorításokhoz hasonló lépések, amivel pillanatok alatt elillana a nehezen megszerzett támogatás.
 

Az eltelt időszakban egyre inkább kezd kirajzolódni az új kormányzati filozófia, amely számára a munka, a rend, a nemzeti önbecsülés és a kisebbségek melletti kiállás és a gazdasági növekedés serkentése áll. Ezek egyelőre csupán szimbólikus intézkedésekben nyílvánul meg, mivel az idő rövidsége miatt még nem érdemes konkrét számokat nézni. Az ősz végére, vagy a tél elejére már ismerni fogjuk ennek az időszaknak a számszerű mutatóit. Orbán gyakran hivatkozik arra, hogy nagyobb külpolitikai szerepvállalást és társadalmi felemelkedést csak erős gazdasággal lehet. Ha hónapokon belül nem rajzolódik ki egy olyan kép, amely szerint a magyar gazdaság teljesítménye és ereje folyamatosan növekszik és túl van a válságon ezek a tervek és kijelentések semmivé válhatnak és ez a kormány is nagyon gyorsan el fogja veszíteni a hitelét. A helyzet nagyon nehéz, egy nagyon vékony mezsgyén kénytelen haladni a kabinet, de ezzel teljesen tisztában kellett lenniük a választások előtt is. A következő hetekben már az önkormányzati választási kampány felé fordulunk, de a kormányzatnak emellett továbbra is aktívnak kell maradnia és irányítania az eseményeket a lehető legkevesebb hibával.   

Pár napos nyaralásomból izgalmas politikai-gazdasági eseményekre tértem vissza. Mivel napokig nem olvastam újságokat először én is meglepődtem, hogy a kormány és az IMF között megszakadtak a tárgyalások. A dolgoknak utánaolvasva úgy látom a kormány valóban tartja magát ahhoz, hogy szakít a korábbi évek behódoló politikájával és megpróbál minél jobb feltételeket elérni a nemzetközi szervezeteknél. Teljesen érthető, hogy az unió és az IMF oldaláról elvetik a bankadó bevezetését, mivel komoly függésben vannak egymással és abban az esetben ha a magyar példa ragadós lesz nagyon komoly többletbevételekről mondhatnak le. Az IMF és a piacok a forintárfolyam támadásával egyértelműen zsarolják a kormányt és abban bíznak, hogy emiatt meghátrálnak. Arról egyelőre nem rendelkezünk adatokkal, hogy a közvélemény hogyan értékeli ezeket a lépéseket, de annyit tudunk, hogy júniusban is még több mint 40 százalékos fölénye volt a Fidesznek. Egyértelmű, hogy politikai szempontból sem engedheti meg magának a kormány, hogy meghajoljon az IMF előtt az önkörmányzati választások miatt, mert ezzel adott esetben jelentősen erősítheti majd a Jobbikot. Egyelőre nagyon erős forintgyengülés nem követezett be és mindenki kivárásra játszik. A Fidesznek október elejéig kell a jelenlegi támogatottsági szintjét megtartania, hogy teljes legyen az idei év sikere és  azt követően valóban az élet legtöbb területén meginduljanak a jelentős változások. A nagy kérdés , hogy a következő két és fél hónapban az emberek is türelmesek lesznek-e ezzel a politikával, vagy pedig a pénztárcájukat követve elpártolnak Orbánék mellől, amire a korábbi évek tapasztalata alapján van esély.   

Hihetetlen sebességgel tűnt föl a magyar politikában a Lehet Más a Politika (LMP) nevű szervezet, amely az áprilisi országgyűlés választáson a voksok 7,48 százalékát szerezte meg. A szervezet diadalútja a tavalyi EP-választáson kezdődött amikor a legnagyobb meglepetésre megelőzték az SZDSZ-t, de akkor még nem sikerült mandátumot szerezni. A másik legnagyobb siker már az idei választások előtt volt, amikor mind a 20 megyében sikerült listát állítaniuk és a közvélemény-kutatások szerint is egyre több esélyük volt bejutni a parlamentbe. A választáson a területi eredmények alapján egyértelműen Budapesten és a megyei jogú városokban szerepeltek a legjobban, ami azt mutatja, hogy híveik jelentős része kiábrándult SZDSZ-es és MSZP-s szavazókból áll. A párt a választások óta a felmérések szerint stabilan öt százalék fölött áll, de a következő nagy megmérettetés az önkormányzati választás lesz ahol hiteles képet kapunk majd az alakulat támogatottságáról.

Az elmúlt időszakban a párt továbbra sem tudott egy karakteres képet kialakítani magáról a parlamenti szereplések tükrében. Az jól látszik, hogy kényesen ügyelnek arra, hogy a Fidesszel, se az MSZP-vel nem kerüljenek egy platformra, de az önkormányzati választást követően vélhetően több településen rajtuk fog múlni, hogy kinek lesz többsége és akkor már nagyon nehéz lesz ezt csinálni. A szocialisták jól láthatóan szeretnék színvallásra kényszeríteni, de az LMP egyelőre ellenáll, de nagy kérdés, hogy a fővárosi szavazóik ezt hogyan fogják honorálni. A párt egyelőre a fenntartható fejlődés propagálása mellett nem alakított ki magáról másfajta képet. Hiányoznak a karizmatikus személyek, akik képesek lennének az ellenzéki szerep kialakítására, ráadásul a párt felépítése is túlságosan decentralizált, ami szintén megnehezíti az előrelépést.

A nagy főpróba az önkormányzati választás lesz, ahol a lerövidített ajánlószelvény-gyűjtés még komoly fejfájást okozhat az LMP vezetőinek. Ha nem lesznek képesek nagyon sok helyben ismert személy megnyerésére, akkor vélhetően nem számíthatnak arra, hogy a kerületekben, városokban erős képviselettel lesznek jelen. Az LMP profilja még alakulgat, a vezetők szokják a parlamenti létet, de ha hónapokon belül nem állnak elő erősebb politizálással és nem lesznek képesek fontos ügyekben megjelenni, akkor várhatóan továbbra is az ötszázalékos küszöb környékén fognak ingadozni.

Egy hónap után vasárnap véget ért a dél-afrikai futball világbajnokság. A nagy meglepetés elmaradt és Spanyolország teljesen megérdemelten nyerte meg a sorozatot. A Svájc elleni nyitómeccset leszámítva a spanyolok nagyon érett és taktikus játékot mutattak be, amit nagyon jól bizonyít, hogy csak két gólt kaptak. A világbajnokság ezzel szemben nem nyújtott maradandó élményt. Kevés volt a nagy fordulatot hozó meccs, sok válogatott nagyon leszerepelt és igazából a németeket leszámítva nagyon élvezetes játékot senki nem nyújtott. A nagy sztárok fáradtak voltak, ami miatt érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy érdemes-e ennyi mérkőzést játszani egy évben, könnyen lehet, hogy a kevesebb több lenne. Szomorú volt, hogy az afrikai csapatok a hazai pálya ellenére képtelenek voltak átlépni a saját árnyékukon és ismét csak a legjobb nyolcig jutottak el.

A világbajnokság előtt sokan attól féltek, hogy rendkívül rossz dél-afrikai közbiztonság miatt tragikus események fognak történni, de szerencsére egyelőre ilyen híreket nem kaptunk. Az izgalom és a játék színvonalában a 2006-os vébé mindenképpen izgalmasabb volt és az 1998-as is. A világbajnokság ismételten rámutatott arra, hogy a magyar válogatott és foci milyen távol is van a világtól. Talán most először volt olyan, hogy kint lévő 32 csapatból a válogatottunk képtelen lenne bárkit is megverni. A végül utolsó helyen végzett Észak-Korea egy komoly téttel bíró mérkőzésen vélhetően simán verné a mieinket, amit bizonyított a Brazília elleni helytállásuk is. A honi futball új vezetése nem kergethet hiú ábrándokat, hogy négy év múlva nekünk is van esélyünk kijutni, mert amíg a válogatott képtelen egy komoly téttel bíró meccsen győzni, addig teljesen fölösleges kijutást emlegetni. Amíg itthon nem találják ki azokat az ösztönzőket, amivel több munkára lehetne fogni a játékosokat addig nem lesz előrelépés. A világ futballjában egyre nagyobb a küzdelem minden egyes labdáért, helyzetért, pontért, amit pszichésen képtelenek feldolgozni a mi játékosaink. A következő hónapokban az Eb-selejtezőkkel folytatódnak a küzdelmek, ahol a mieink Hollandiával, Svédországgal, Finnországgal, Moldovával és San Marinóval találkoznak. A valódi előrelépés az lenne, ha ebben a csoportban sikerülne legalább a harmadik helyet megszerezni, de az elmúlt évek mutatott játéka és hozzállása alapján ez maga lenne a csoda. Bízhatunk az új generációban, de a magyar mentalitás és múlt miatt könnyen lehet, hogy ők is elkallódnak és akkor továbbra is csak a képernyőkről nézhetjük a nagyok játékát.

Lezajlott az MSZP kongresszusa, amely semmilyen meglepetést nem hozott. Mesterházy a voksok 87 százalékát szerezte meg, helyettese Balogh András lett, míg az egyik alelnöki posztot Kovács László foglalta el. Az elnökségbe bekerült többek között Puch László, Teleki László és Szanyi Tibor. A kongresszus előtt sokan az újrakezdésről és a teljes megújulásról beszéltek, azonban a megválasztott tisztségviselőket elnézve a pártban semmilyen változás nem történt. A régi emberek, akik adott esetben az elmúlt időszakban nem viseltek párttisztséget visszakerültek a helyükre. A szombati rendezvényen semmilyen olyan üzenetet nem fogalmaztak meg, amely egy karakteres pártra emlékeztetne. A felelősség elkenése és a maszatolás volt a jellemző. A fordulópontnak szánt ülés a nyári meleg unalmába fulladt.


 

A párt egyelőre továbbra is éli a válságos mindennapjait, azonban ha az őszi önkormányzati választásokig nem sikerül minimálisan erősödni akkor nagyon súlyos vereséget szenvedhetnek a szocialisták. Az átfogó ideológia és jövőkép felvázolásának a hiánya azt mutatja, hogy az MSZP egyértelműen abban bízik, hogy a kormány hibázik és automatikusan érkeznek majd vissza a párthoz a régi szavazók. A korábbi bukott arcok felvonultatása és Mesterházy szürkesége azonban várhatóan nem lesz vonzó az esetleg csalódott széles tömegek számára. A kiábrándultak számára több szempontból sokkal jobb választás a Jobbik és az LMP, mivel őket egyelőre nem terheli semmilyen korrupciós ügy és az újdonság varázsa is érvényesülhet az ő esetükben.

Az MSZP történetében a következő nagy vízválasztó az önkormányzati választás lesz. Ha sikerül a várt fölött szerepelniük akkor vélhetően egyben marad a párt és a mostani kormány legnagyobb kihívója lesz. Ha megismétlődik a tavaszi választás eredménye, vagy annál is rosszabb eredményt érnek el, akkor valóban fönnáll a párt eljelentéktelenedésének veszélye. A rengeteg pozíció elvesztése azt jelentheti, hogy képtelenek lesznek egzisztenciálisan magukhoz kötni egy hátországot és az ő elvesztésük vélhetően a kis párttá felé való út első lépése lesz.  

Három hónap telt el a 2010-es országgyűlési választások első fordulója óta. Április 11-én a választás eldőlt, a Fidesz-KDNP szövetség többséget szerzett és az MSZP totális összeomlásának köszönhetően két héttel később a kétharmados többséget is sikerült megszereznie. 20 évvel az 1990-es választást követően alapvetően alakult át a hazai politikai térkép. Két új párt (Jobbik, LMP) bekerült és két régi (MDF, SZDSZ) kikerült az Országgyűlésből. Az MSZP 2006-hoz és 2002-höz képest 1,2-1,3 millió szavazatot vesztett. Meghatározó pártból középpárti státuszba esett vissza. A politikai élet szereplői ezekhez a változásokhoz egyelőre még alkalmazkodnak, amiben eddig a Fidesz áll a legjobban, mivel rohamtempóban megkezdte a közjog és az állam szerkezetének átszabását. Az ellenzéknek nincsen hangja egyelőre, egyik szereplő sem volt képes magához ragadni a kezdeményezést így csupán a kormánypárt lépéseit megkésve követik.

Három hónap nagyon rövid idő, de annyi már látszik, hogy a Jobbik elveszítette korábbi lendületét, míg az LMP igazából nem találja a saját hangját a parlament falai között és igazából azonkívül sem. A MSZP egyelőre mély válságban van és kérdéses a most hétvégi tisztújítás utáni helyzet is. A szocialisták bíznak a kormányzat későbbi gyors hitelvesztésében és így abban, hogy visszakerülnek a korábbi pozíciójukba. Ez azonban egyáltalán nem magától értetődő, mivel lejárt szavatosságú embereikkel nehezen lehet visszaszerezni a korábban elveszített bizalmat. A mostani parlamenti helyzetet sokan az 1994-es szituációhoz hasonlítják, azonban akkor az ellenzéki oldalon csak jobboldali pártok voltak így a későbbi egységesedés jóval könnyebb volt, mint ma. A Fidesz egyik nagy esélye szintén az, hogy egyelőre nem várható egységes ellenzéki fellépés, így az oszd meg és uralkodj taktikája sokáig gyümölcsöző lehet. 

A parlamenti tájképen túllépve érdemes egy kicsit magával a kormányzással foglalkozni. Az Orbán Viktor vezette kabinet rengeteg szimbólikus döntéssel nyitott (kettős állampolgárság, trianoni emléknap, nemzeti együttműkődés nyilatkozata stb.) A gazdasági kérdések azután kerültek napirendre, hogy Kósa és Szijjártó borzasztó rossz nyilatkozatokkal ideges piaci hangulatot váltott ki és a kormányzatnak azonnal lépnie kellett. A 29 pontos akcióterv rengeteg népszerű intézkedéssel rendelkezik, de a minimálbér adómentességének eltörlése nagyon sokakat hátrányosan fog érinteni. Ha sikerül a programot január 1-től életbe léptetni akkor az hozhat a gazdaságban pozitív fordulatot, de félő, hogy a törvénykezés során fel fog hígulni és elveszíti eredeti értelmét.

Jól látható volt már a kampány során is és most is, hogy a kormányzat nem rendelkezik egységes és jól kitalált gazdasági koncepcióval. A 29 pontos terv mögül könnyen látható az ad hoc jelleg és a tűzoltás motivációja. A magyar gazdaság sajnos nem tud kitörni a nehéz keretekből és az egész világra jellemző ideges hangulat, valamint a görög válság hatása nagyon törékennyé teszi a mostani egyensúlyt. Nem térhetünk le a kijelölt pályáról, mivel könnyen lehet, hogy minket már nem fog megmenteni az EU, vagy csak még drasztikusabb intézkedéseket javasol. Az emberek egyelőre kiváróak a gazdasági kérdésekben, de ha őszig-télig nem sikerült konkrét eredményeket felmutatni az minden bizonnyal negatívan fog hatni a kormány megítélésére és remek esélyeket ad az ellenzéknek.

   

A kormányzat másik nagy előrenyomulási iránya a nagyon gyors személycserék. Ez a lépés teljesen érthető az elmúlt nyolc év személyi teljesítménye miatt. A nagy kérdés, hogy az újonnan pozícióba kerültek mennyire lesznek képesek jobban ellátni a feladatukat, mint elődeik. Ha újabb korrupciós ügyek kerülnek a felszínre és a széles közvélemény is meggyőződik arról, hogy itt csupán új emberek, de nem jobbak kerültek a székekbe, akkor a mostani kabinet is nagyon gyorsan olyan mélységekben találja magát mint az elődje. Az elmúlt időszakban az új kurzusról nem kerültek elő korrupciós ügyek pedig az ellenzék számára ez az egyetlen kitörési lehetőség a mostani helyzetben. Ők mindent el fognak követni, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek, amire a kormányzatnak majd nagyon határozott válaszokat kell adnia. 

Közeledik a 2010-es év következő nagy erőpróbája az önkormányzati választás. Az új parlamenti többség átalakította a választási rendszert, közel 50 százalékkal kevesebb képviselőt fogunk választani az ősszel. Az új szisztéma egyértelműen a győztesnek kedvez, így ha a Fidesz képes lesz megtartani jelentős előnyét nem várható földindulásszerű változás a voksoláson. Az ellenzék számára is nagyon fontos a választás, mert egy vártnál jobb szerepléssel megkezdődhet a politikai mezőny átalakulása.  A fő küzdelem Budapestért, a kerületekért és a megyei jogú városokért várható, ahol az ellenzéknek a korábbi évek tendenciái alapján jó esélye lesz a tavaszi vereségért a visszavágára, de ehhez hiteles és jól felkészült emberekre lesz szükségük, amiből bizony sokan jelentős hiányt szenvednek. A  kampány hamarosan megkezdődik és a szereplők mindent elfognak követni a mostani helyzet átírására. Az elmúlt napok kormányzati balfogásait a foci vébé vélhetően valamennyire eltakarta, de erre csak majd az augusztusi felmérésben kapunk választ.  

A frissen megalakult Fidesz-kormány első intézkedése volt a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről elfogadott nyilatkozat. Alapvetően a kezdeményezés jó volt és egy új kormánytól egyáltalán nem volt hibás húzás. Múlt héten miniszterelnöki rendelet jelent meg, amelyben a nyilatkozat kifüggesztését szeretnék elérni minden közintézményben. Ennek a rendeletnek semmi értelme nincs, a régi idők szellemét idézi, amiből mindenkinek elege van leszámítva a Munkáspárt megmaradt szavazóit. Az MSZP kiválóan ütötte le a magas labdát a saját javaslatával és így megkezdhetik a padlóról való fölállást. A kormány ezen döntése egyszerűen minden józan gondolkodású ember számára érthetetlen és teljesen fölösleges. Pont azt az attítűdött mutatja, amiért az előző koalíció súlyos vereséget szenvedett. Az ellenzéki tematizáció és az ügy kormány részéről való védhetelensége miatt várhatóan népszerűségvesztés fog elkezdődni azelőtt, hogy komoly átalakításokba kezdene a kormány. Nagyon sok probléma van az országban aminek a megoldására kéne összpontosítani és nem ilyen mindenkit irritáló és jelentéktelen dolgokkal foglakozni. Egyetlen szerencséje lehet a Fidesznek, hogy most nyár van és így alapvetően kisebb az érdeklődés a politika iránt. Ha az elkövetkező hetekben még sok ilyen bakit látunk, akkor egyáltalán nem kizárt, hogy az önkormányzati választáson jelentős átrendeződés jöhet, ami a későbbiekben elődjéhez hasonlóan kényszerpályára viheti a kormányzást, így újabb négy elvesztegetett év jöhet, pedig ennek az országnak már nincs több ideje.  

Az elmúlt hónapok trendjeiről és politikai változásairól ejtenék pár mondatot. A Fidesz kétharmados áprilisi sikerével alapvetően megváltozott a politikai tér. Az MSZP és a Jobbik egy szintre került, míg az LMP jóval felülmúlta a várakozásokat és több mint 7 százalékos eredménnyel bejutott az Országgyűlésbe. A korábbi két nagy pártból egy óriási lett, míg a másik egy középpárttá süllyedt. Az MDF és az SZDSZ pedig megsemmisítő vereséget szenvedett és várhatóan képtelen lesz újból bekerülni a parlamentbe. A választási győzelem óta a Fidesz nagyon erős tempót diktál, uralja a napirendet és támogatottságát is növelni tudta. Az ellenzék szétesett és képtelen együttműködni, amivel csak a kormány pozícióját erősíti. Amíg az ellenzék nem lesz képes alternatívát fölmutatni, addig a kormánynak nem sok izgulnivalója van. 


















A Fidesz-kabinetre jelentkező legnagyobb veszély a gazdasási helyzet és annak esetleges későbbi romlása, ami valóban elvezethet a jelentős népszerűségvesztéshez. A kormány célja jelenleg a mostani támogatottság fenntartása októberig és az önkormányzati választás megnyerése, amely az új szabályok alapján kevesebb szavazattal is megnyerhető. A másik neuralgikus pont a személyi döntések (ÁSZ-elnök, köztársasági elnök, APEH, PSZÁF stb.) meghozatala, amelyek alapvetően ronthatják a Fidesz megítélését azzal, hogy a párthoz legközelebb álló személyek kerülnek ezekre a posztokra, ami később hatékonyságukat jelentősen ronthatja. Sok problémát okozhat még a minisztériumi struktúra, mivel egy-egy tárcavezető kezében túl sok részterület összpontosul, ami egyes területek háttérbe szorulásához vezethet.

Az eddigi rövid idő kevés az átfogó értékeléshez, de annyi látszik, hogy a mostani kormánypárt nem kívánja átadni a kezdeményezést az ellenzéknek és minden nap folyamatosan új témákkal bombázza a közvéleményt. Eddig a kormány kezére játszik, hogy napjainkban zajlik a foci vb és az árvízi helyzetet is sikerült normálisan kezelni. A jelenlegi trendek alapján biztosnak tűnik az októberi választás megnyerése, de a következő hónapokban is történhet nem várt gazdasági esemény, ami jelentősen átírhatja a párttámogatottságot, de az ellenzék gyengeségéből és témanélküliségéből következően erre nem sok esély van. 

Nagyon régen jelentkeztem bejegyzéssel, a választások is már rég véget értek és az új kormány is megalakult, valamint új köztársasági elnököt is választottak. Miért nem írtam ezekről? Először is a választások idején rengeteg dolgom volt és nem jutott időm a különféle elmélkedésekre. Másodszor picit ellústultam a választásokat követően és szellemileg is elfáradtam. Nem éreztem magamban, hogy igazán eredeti gondolatokat osszak meg a közönséggel. Lehet tévedtem, de most ismét megpróbálok minél többet írni, mert a politikai-gazdasági folyamatok nem pihennek. Alapvetően erre a blogra nem vagyok rákényszerítve így emiatt sem szükséges a folyamatos frissítése. Bízom benne, hogy képes leszek újra életet lehelni a naplóba és elképzelhető, hogy mostantól személyesebb témákról is készíteni fogok bejegyzéseket, bár az eredeti kitűzésemet nem kívánom nagyban átalakítani. Munkámban is sokat segít remélem a folyamatok összegzése és picit így fölül tudok emelkedni a napi rutinon is.    

Elég rég jelentkeztem újabb bejegyzéssel, azonban a már korábban megfogalmazott állításaim miszerint a kampány rendkívül alacsony foka nem hoz a felszínre olyan ügyeket, amelyek alapvetően befolyásolnák a választást nem sarkalnak gyakori írásra. Az elmúlt időszak legfontosabb eseménye a jelöltállítás lezárulása volt. A Fidesz, az MSZP és a Jobbik már biztos lehet a parlamenti bejutásában. Az MDF és az LMP még nem vesztette el minden reményét, míg a Civil Mozgalom számára az egy százalék is komoly eredménynek számítana, a többi erő számára csupán a részvétel öröme marad.

Az MDF-LMP párharcot egyelőre a tavaly alakult párt nyerte, mivel mind a 20 területi listája megvan, valamint eggyel több egyéni jelöltje van, mint az MDF-SZDSZ szövetségnek. Az MDF-ben folytatódnak a belharcok, a gyanús ajánlószelvény gyűjtések újabb viharokat váltanak ki. Mindezek fényében a kis párt csupán abban bízhat, hogy a Bokros hívők képesek lesznek ezeket mind félretenni és ennek ellenére is rájuk szavaznak. Az MDF egyik fő problémája, hogy két területi lista hiánya miatt már arányaiban 5,35 százalékot kell elérniük országosan, hogy bejussanak a parlamentbe. Helyzetüket rontja az egyéni jelöltek alacsony száma, így bejutás esetén is feleannyi töredékszavazat keletkezne, mint négy éve, így már egy 6-8 parlamenti csoport is nagy eredmény lenne a részükről. Az egyéni kerületekben alig vannak  húzóneveik így még nehezebb lesz az öt százalék megszerzése. A helyzetük most reménytelennek tűnik, de Dávid Ibolya már sokszor bizonyította, hogy képes a váratlan fordulatokra és a legnehezebb helyzetből is képes talpra állni. 

Az LMP némileg más cipőben van. Számukra óriási eredmény a húsz területi lista fölállítása, valamint, hogy majdnem mindegyik budapesti kerületben van jelöltjük. Körülöttük nincsenek botrányok és úgy tűnik képesek lesznek egy egységes kampány levezénylésére a következő napokban. Mindezek ellenére nem tartom valószínűnek a bejutásukat, mivel a vidéki körzetekben ők is elég gyengén állnak. Teljesítményük arra lehet elég, hogy az MDF elől elszívjanak minél több szavazót, így semmisítve meg végérvényesen a rendszerváltó pártot. Nagy hátrányuk, hogy nincsen egy karakteres vezetőjük, akivel a politikai erőt azonosítani lehetne. Komoly építkezésbe kezdtek, ezért a 3-5 százalék közötti szereplés nagy eredmény lenne a részükről, de mivel a politikában a meglepetéseket nem lehet kizárni, így a bejutás sem teljesen elképzelhetetlen.

A  Fidesz és az MSZP párharcában egyelőre semmilyen változás nincs továbbra is jelentős a legnagyobb ellenzéki párt előnye, csupán a Jobbik erősödése figyelhető meg. Néhány intézet szerint megelőzté a szocialistákat is, de nem hinném, hogy erre április 11-én képesek lesznek. A kampány csöndesen csörgedezik, a szocialisták képtelenek karakteres üzenetek megfogalmazására és Gyurcsány fellépésével úgy tűnik nem tapasztalható náluk olyan egység, mint nyolc vagy négy évvel ezelőtt. Úgy tűnik a választás eldőlt, de a túl nagy csend könnyen robbanhat és rombolhatja le sokak álmát. 

Hosszú ideig nem jelentkeztem semmilyen bejegyzéssel, mivel elég elfoglalt voltam, de érdemes számba venni a hét eseményeit és tendenciáit.

Először nézzük a Szonda Ipsos márciusi felmérését, amely szerint gyengül a Fidesz és az MSZP, de erősödik a Jobbik és az LMP. A felmérés szerintem nem tartalmaz meglepetést. Nem ok nélkül indította támadását a Fidesz a Jobbik ellen és az LMP körül is egyre több az olyan írás, amely az új pártot támadja. A Fidesz győzelme továbbra sem kérdéses, de a bizonytalan szavazók még okozhatnak további meglepetéseket. Nagy részük úgy látom az MSZP és az LMP felé mozdulna. Az MDF egyelőre teljesen esélytelennek látszik a bejutásra. Érdemes megnézni a négy évvel ezelőtt ekkor készült felmérés eredményét is. Az MSZP 46, az SZDSZ 5, a Fidesz 43, míg az MDF 3 százalékon állt. A kutatás tehát akkor jelentős kormánypárti fölényt mért, ami be is igazolódott 2006. április 9-én. 

A hét egyik legnagyobb politikai botránya Hagyó Miklós és a BKV körül forgott. A téma teljesen ellehetetlenítette a szocialisták kampányát, a közvélemény teljes joggal háborodott föl. A párt egyre nehezebb helyzetben van és Mesterházy sem képes semmilyen dinamizmusra. A botrány egyre nagyobb, ami kiválóan segíti az ellenzék kampányát. Nagyban segítheti a Fidesz kampányát, hogy Gyurcsány ismét aktivizálódik. A volt miniszterelnök elutasítottsága a bizonytalan táborban olyan nagy, hogy az semmiképpen sem használhat a szocialistáknak. 

Az MDF-ben továbbra is egyre nagyobb botrány van. A héten a budapesti elnököt zárták ki, aki a súlyos helyzet miatt felmondta az SZDSZ-el  kötött szövetséget. Az ajánlószelvények nem gyűlnek és Dávid utolsó rohamot hirdetett az utolsó héten, hogy sikerüljön minél több területi listát fölállítani. A legfontosabb a budapesti lenne, de a választójogi törvény nem teljes ismerete miatt 14-ből 8 jelölt állítása szükséges ehhez. Jelenlegi adatok alapján ebből csupán egy jelöltet fogadott el a választási bizottság. A párt helyzetét nehezíti, hogy az LMP-nek már sikerült a budapesti lista és a pest megyei lista fölállítása, amely erő szintén az MDF  szavazóira pályázik. A párt helyzetét nehezíti, hogy úgy tűnik az MSZP nem kívánja őket megmenteni, mint azt már korábban is feltételeztem. A szocialistáknak nem érdekük, hogy Bokrosék elinduljanak, mivel a volt pénzügyminiszter jelentősen csökkentené a párt százalékait, ami további képviselői helyek elvesztéséhez vezetne. A helyzet reménytelennek tűnik az MDF számára, de Dávid már nagyon sokszor bizonyította, hogy képes vesztett helyzetből is fölállni, nagy kérdés ez a harc lesz-e a végső.

A választások előtt egy hónappal úgy látszik a nagy kérdések eldőltek a Fidesz képes lesz az abszolút többség megszerzésére. A  kétharmadot kétségesnek látom mivel ehhez 54  százalékos listás eredmény és legalább 159 egyéni mandátum megszerzése kell. Az MSZP mindig képes volt a jó hajrára, azonban a mostani korrupciós ügyek nyilvánosságra kerülése nem arról tanúskodik, hogy jó hajrá előtt állnak. A legnagyobb kérdés a Jobbik szereplése, mivel úgy tűnik hónapról-hónapra erősödnek. A Fidesz a sajtóján keresztül nagyon kemény támadást indított a párt ellen, amelyek a következő hetekben bizonyára erősödni fognak. Hogy ebből ki fog profitálni az megjósolhatatlan, de tartok tőle ez nem fog olyan károkat okozni a Jobbiknak, amelyek gyógyíthatlanok lesznek. A kampány ennek ellenére továbbra is elég unalmasnak és csöndesnek nevezhető. Várhatóan a következő hetekben sem történik e téren áttörés és így minden idők egyik legnyugodtabb választásán lehetünk túl. Csak a túl nagy csend ne egy hirtelen robbanással érjen véget.

Az elmúlt napokban fellángolt a vita a Fidesz és a Jobbik között. A Fidesz érvei a már ismert toposzokra épülnek: a Jobbik az MSZP segédpátja, NBH-s ügynökök hozták létre és emiatt nem is érdekelt a kormányváltásban csak a feszültségek fenntartásában. A Jobbik se hamarkodta el a választ és a Fideszt is az elmúlt húsz év egyik fő letéteményesének nevezte, aki a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekelt. A kampányban az ilyen lépések nem számítanak szokatlannak, de a mostani vitának egyelőre nem látszanak a stratégiai alapjai és a tulajdonképpeni értelme, hogy ez miért jó a Fidesznek.

A legnagyobb ellenzéki párt azzal, hogy ezt a frontot megnyitotta valamilyen szinten csak a Jobbiknak segít, mivel a média nagyobb figyelmet tud szentelni Vonáékra. A Fidesz célja persze semmi más, mint hogy a két párt határán elhelyezkedő szavazókat maga mellé állítsa, de nincs kizárva, hogy ezzel az akcióval a riválisukat erősíti. Nagyban hasonló a helyzet, amikor az SZDSZ a plakátjaira rakta a Jobbikot az EP-választáson amivel nagyon sokat segített az akkor még pici pártnak. A Fidesz ezzel a támadással bizonyos szinten elismerte, hogy lényeges erő a Jobbik és érdemes rá figyelni. Fontos megjegyezni, hogy a parlament és egykor a hatalom berkeiben lévő párt támadása egy olyan ellen, amely az elmúlt húsz év egyetlen döntésében sem vett részt nem tűnik a legjobb lépésnek. A két fél küzdelme valószínűleg tartogat még meglepetéseket, de a választók igazi értékelését erről csak április 11-én tudjuk meg.     

Az utóbbi idők egyik legjobb döntését hozta meg a Fidesz legfelső vezetése azzal, hogy az Erzsébet-híd pesti hídfője helyett a budai Dózsa György térre helyezte át március 15-i rendezvényét. Ezzel a lépéssel elkerülték az esetleges összecsapások lehetőségét a többi párt híveivel és ha esetleg botrány tör ki az MSZP és a Jobbik hívai között az mindenképpen a legnagyobb ellenzéki párt számára lesz kedvező. A Fidesz a mostani lépéssel egy elég komoly aknát került el és így a későbbi választási sikere nem került veszélybe. Bár elsőre meghátrálásnak tűnik ez a lépés, de nem gondolom, hogy emiatt komoly százalékokat fog veszíteni a legnagyobb ellenzéki párt.

Újabb kutatást közölt a Nézőpont Intézet, mely szerint kijött a gödörből a Fidesz és sikerült növelniük a támogatottságukat az elmúlt héten. A párt tehát kijött a gödörből és úgy tűnik nem sikerült az MSZP-nek átvennie a kezdeményezést. A számok alapján az áprilisi voksolás lefutottnak tűnik, de az igazi döntés csak április 11-én lesz.

A Tárki szerint februárban egy picit erősödött az MSZP, de nem sikerült áttörést elérnie. Továbbra is úgy tűnik, hogy hárompárti lesz a parlament, de sem az MDF, sem az LMP egyelőre nem látszik biztos kiesőnek vagy bejutónak. Az intézet meglehetősen magas részvételi arányt vár és nem tartja kizártnak azt sem, hogy eléri a 2002-es rekordszintet. Ezt a magam részéről nem gondolom, mivel a kampány intenzitása egyáltalán nem éri el az akkorit, valamint az emberek túlnyomó többsége teljesen kiábrándult a politikából és nincs egyáltalán olyan feszült hangulat, mint nyolc vagy akár négy éve. Mindkét felmérés szerint a Fidesz győzelme a jelenlegi adatok alapján megkérdőjelezhetetlen. 

Négy évvel ezelőtt februárban a Tárki adatai szerint a Fidesz és az MSZP 45-45 százalékon állt, az SZDSZ 5, míg az MDF 2 százalékot összesített. Az akkori felmérés azt mutatta, hogy a kormányváltás biztosan elmarad, amiben a Tárki nem is tévedett.

Hosszú idő után úgy tűnik készülőben van az idei kampány egyik legforróbb eseménye. Mind a Fidesz, mind az MSZP, mind a Jobbik a belvárosba jelentette be március 15-i rendezvényét ráadásul közel egy időpontba és egymástól pár száz méterre. Az elmúlt évek alapján könnyen sejthető, hogy akár súlyos eddig nem látott összecsapásokba torkolhat az idei ünnep is, ami egyértelműen a kormányzó MSZP malmára hajthatja a vizet. Kiszámíthatatlan hogyan reagálnak egymásra a különféle pártok hívei ha ilyen közelségbe kerülnek egymáshoz. Egyelőre úgy tűnik egyik fél sem akar engedni az álláspontjából így megvalósulhat a pártok hívei között a nagy csúcstalálkozó, ami komoly feladat elé fogja állítani a rendőrséget. 2006-ban már majdnem került sor hasonlóra, de akkor az MSZP úgymond engedett és egy nappal előre hozta a nagygyűlését.

Mivel a Fidesz eddigi taktikája a konfliktusok elkerülésére irányult, ezért ha csatatérré változna a belváros az egyértelműen a legnagyobb ellenzéki párt számára lenne a legrosszabb, amit bizonyít, hogy 2006-ben az utcai események idején az MSZP támogatottsága növekedett. Nagyon veszélyes helyzetbe került a Fidesz, ezért érdemes lenne a következő napokban megfontolni a kihátrálás lehetőségét, mivel az abból származó veszteség lényegesen kisebb lenne, mint egy esetleges utcai balhé. Nem véletlen, hogy az MSZP és a Jobbik így szervezte meg az ünnepségét, mivel számukra kapóra jönne egy kisebb összecsapás. A kampány fokozódik és a már vesztesnek tűnő MSZP minden eszközt meg fog ragadni, hogy a bukási spirál elinduljon a Fideszben. Egy botrányos-véres március 15-e és egy azt követő lemondott vagy elvesztett miniszterelnök-jelölti vita Orbán részéről nagyon könnyen végképp megpecsételheti a Fidesz sorsát.  

Kevesebb mint hat héttel a választások előtt és két kampány hónappal a hátunk mögött érdemes pár gondolatot összefoglalni a kampányról és a várható eseményekről. 40 napppal a választások előtt mindegyik közvélemény-kutató cég szerint olyan fölénnyel rendelkezik a Fidesz, ami mostanra teljesen behozhatatlan és csupán a győzelem mértéke a kérdés. Valóban ha a négy vagy nyolc évvel ezelőtti adatokkal vetjük össze a mostani számokat akkor ez teljesen biztos, azonban sokan elfelejtkeznek a bizonytalanok nagy tömegéről. Jelenleg ez a tömeg arra lehet képes, hogy elvegye a Fidesztől az abszolút többség megszerzését és totális patthelyzetet teremtsen. A fő probléma, hogy két hónap telt el az idei évből és egyelőre a Fidesz adós az átfogó jövőkép felvázolásával és nem lehet tudni hogyan fogja orvosolni az ország akut problémáit. A párt egyelőre teljesen hűti a kampányt, nincsenek nagy hirdetések, plakátháborúk és semmiféle mozgosítást nem lehet tapasztalni a korábbi voskolásokhoz képest. A legnagyobb ellenzéki párt számára ez egyelőre jó taktika, mivel előnye nem csökkent az MSZP-vel szemben és a rivális tábor kiábrándult hívei sem találtak vissza korábbi pártjukhoz.

A  szocialisták egyelőre nem tudnak mit kezdeni magukkal, jelöltjük egyelőre semmiféle karakterrel nem rendelkezik, úgy tűnik beletőrödtek a vereségbe. A  kampányt ők se pörgetik föl, mert azzal lehet olyan szavazói csoportokat mozgósítanának, amely még nagyobb vereséget hozna számukra. A Jobbik villámgyorsan összeszedte az ajánlószelvényeket és mindent elkövetnek, hogy a második helyet szerezzék meg a szocialisták mögött. A Jobbik egyelőre az elmúlt húsz év felelősseinek a megnevezését követi és totális tagadást hirdettek meg a mostani politikai elittel szemben. A kiábrándult vidéki emberek egyelőre teljes joggal álltak mögéjük és kiváncsian várjuk, hogy éles választási helyzetben is ilyen nagy arányban kiállnak mellettük. 

A többi párt helyzete egyelőre kilátástalannak tűnik, de többet csak március 19-i jelöltállítás végével lehet mondani. Összeségében unalmas, egyhangú  és csöndes kampányon vagyunk túl. Az ország hangulatát teljesen belengi, hogy a Fidesztől senki nem veheti el a győzelmet és ebbe mindenki beletőrődött. Nagy változások valószínűleg csak a miniszterelnök-jelölti viták körül lehet, bár egyelőre úgy tűnik ez nem fog létrejönni, ami még okozhat változásokat a párttámogatottságokban. Nagy kihívás előtt áll ez ügyben a Fidesz és egy rossz döntéssel, vagy pedig egy nagyon rossz Orbán szerepléssel semmivé válhat a mostani nagy előny és bekövetkezhet a politikatörténet egyik legnagyobb meglepetés április 11-én.       

Egyre közelebb kerül a Jobbik az MSZP-hez, miközben a szocialisták továbbra sem képesek csökkenteni a hátrányukat a Fideszhez képest - derül ki a Medián felméréséből, amelyet a korábbiakkal szemben sokkal nagyobb mintán készítettek, mint ahogyan szokták. A kutatásból kiderül, hogy Észak-Magyarországon a Jobbik megelőzte a szocialistákat, míg az Észak-Alföldön nagyjából fej-fej mellett haladnak. Az utóbbi hetekben tehát jól látható az a tendencia, hogy az MSZP és a Fidesz ha minimálisan is, de gyengül, míg a Jobbik ugyanilyen mértékben erősödik. A Medián szerint a kisebb pártoknak nem sok esélyük van az öt százalék elérésére, de a bizonytalan szavazók nagy száma még okozhat meglepetéseket. A Fidesz úgy tűnik az elmúlt hónapokban stabilizálta magát a 60 százalék körüli támogatottságon, ami a jelenlegi arányok mellett bőven elég lehet a kétharmadhoz, de a következő hónapban várhatóan újabb szavazói rétegek fognak aktivizálódni, ami hátrányos lehet a legnagyobb ellenzéki párt számára, ha legalább a felüket nem tudja maga mellé állítani. 

Érdemes konkrétabb dolgokról is beszélni az áprilisi választás előtt hat héttel. Már közel három hete javában tart az ajánlószelvények gyűjtése, így jobb képet kaphatunk a pártok valós támogatottságáról. A péntek délelőtt 10 órás adatok szerint eddig a Jobbiknak 150, az MSZP-nek 77, az MDF-nek 13, a Fidesz-KDNP-nek 9, a Munkáspártnak és az Összefogás Pártnak egy-egy jelöltjét vették nyílvántartásba. Az teljesen bizonyosra vehető, hogy a Fidesz és az MSZP mindegyik körzetben képes lesz a jelöltállításra. A Jobbik egyelőre a legnehezebb helyzetben a belső-pesti kerületekben és a XI. kerületben van. A párt nagyon sok helyen nagyon gyorsan összeszedte az ajánlásokat, de a belső pesti támogatottsága lényegesen alacsonyabb, mint a vidéki. Ez azért meglepő, mivel a MIÉP támogatottsága pont ezzel ellentétes képet mutatott 1998-ban és 2002-ben.

Az MDF a hírek alapján is nagyon nehéz helyzetben van, ráadásul elég furcsa ügybe keveredett a párt soproni jelöltje, akit már elfogadott a választási bizottság. Abban az esetben, ha később kizárnák a választási folyamatból az nagyon komoly mélyütés lenne a párt számára, amely az utolsó csapás lenne az MDF-re. A kampány kezdete katasztrófálisra sikeredett és csak a botrányoktól hangos a pici párt. Ha sikerül területi listákat és országosat állítaniuk az se lesz garancia a sikerre, mivel várhatóan nagyon kevés jelölttel indulnak majd a harcba. Ha a körzetek nagy részében nem lesz jelöltjük akkor sokan gondolhatják úgy, hogy nem érdemes rájuk voksolni és támogatóik nagy része inkább korábbi favorizált pártját az MSZP-t fogják választani.

Az LMP-nek eddig nulla jelöltet sikerült regisztráltatniuk, tehát az ajánlók gyűjtése számukra is katasztrófálisnak tekinthető. Várhatóan képesek lesznek erről a szintről elmozdulni, de jelenleg kizártnak tartom, hogy akár a 100-as jelöltszámot elérjék. Gyenge szervezeti háló és alacsony mozgósító képesség jellemzi az új pártot, de ennek ellenére, ha sikerülne a budapesti és a pest megyei lista fölállítása az nagyon nehéz helyzetbe hozná az MDF-t. A kicsik tehát egyelőre élet-halál harcot folytatnak az ajánlások begyűjtéséért, mivel tudják jól, ha ebben a nulladik fordulóban nem teljesítenek jól minden álmuk tovaszállhat.      

Sólyom László, Orbán Viktor és Navracsics Tibor áll az élén a Szonda Ipsos februári politikusi rangsorában. A kutatás egyik érdekessége, hogy Vona Gábor és Mesterházy Attila fej-fej mellett áll, ami mindenképpen azt jelenti, hogy a szocialisták kiábrándult tábora sincsen megelégedve a jelöltjükkel és a bizonytalanok körében sem élvez jelentős fölényt. Tőlük még picit lemaradva áll Bokros Lajos, akinek támogatói szintén a baloldali és középen állók táborából áll. A felmérés egyik legnagyobb tanulsága, hogy a százpontos skálán egyik politikus népszerűsége sem éri el az 50 pontot, ami egyértelmű jele annak, hogy a választók többsége egyik politikai szereplővel sem elégedettek és ebből következően a mostani választási részvétel is várhatóan jóval alacsonyabb lesz, mint nyolc vagy négy éve. Tanulságos, hogy a lista végén két SZDSZ-es és Gyurcsány  Ferenc található. A volt miniszterelnök alacsony népszerűségi mutatója is az egyik oka lehet, hogy pártja egyelőre nem dobta be a kampány mélyvízébe, mivel ezzel tovább rontanák választási esélyeiket. 

Érdemes visszatekinteni a négy évvel ezelőtti népszerűségi adatokra is. 2006. februárjában Sólyomnak 62, Szilinek 56, Dávidnak 55 népszerűségi pontja volt. Gyurcsány 52, míg Orbán 47 ponton állt. Az élvonalban gyakorlatilag csak kormánypárti politikusok álltak, ami egyértelművé tette már akkor is, hogy az áprilisi voskolás egyértelmű nyertesei ők lesznek. Napjainkban az ellenzék áll az élen ebben a versenyben is, bár meg kell hagyni, hogy az 50 pont alatti megítélések egyáltalán nem tekinthetőek túl jónak és emiatt a következő hetekben egy jó kormánypárti szereplés még okozhat fordulatot. Fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy négy év ilyen kormányzás után a Fidesz elnökének megítélése még három ponttal alacsonyabb, mint négy éve. Ez éles kritika az ellenzéki párt számára, hogy négy év alatt nem volt képes újabb szavazói rétegek megszólítására. Valószínűleg az ellenzék vezető politikusainak alacsony megítélése lesz az egyik oka az esetleges kétharmad elmaradásának, vagy pedig a sima győzelemnek. Az általános kiábrándultság és az ország vezetőinek alacsony megítélése az egyik fő oka a Jobbik és az LMP erősödésének, ami teljesen érthető mivel a mostani szereplők egy jelentős része 1990 óta az élvonalban található. Ha a Fidesz győztesen akar kikerülni a következő várható kormányzati ciklusából, akkor új embereket kell a párt és kormányzás élére állítania, mert könnyen a szociálliberális tábor jelenlegi rossz helyzetében találhatja magát.  

Hétfőn véget ért a 2006 óta tartó parlamenti ciklus. Hasonlóan az előzőhöz most is történt egy miniszterelnök váltás, szétesett az MDF-frakció. Újdonság volt a kisebbségi kormányzás intézménye, de az SZDSZ és az MDF megmaradt képviselőinek a támogatása mindig átsegítette a Gyurcsány és a Bajnai kabinetet a nehéz helyzeteken. Az ellenzék a heves támadások ellenére sem volt képes megtörni a kormány mögött álló többséget, amire az alkotmány sem biztosított lehetőséget a képviselők esetleges visszahívásával. A viták túl sok újdonságot nem hoztak és sokszor teljes unalomba fulladtak az ülések. Az országgyűlésnek átütő szerepet tehát nem sikerült vinnie az elmúlt években, mivel a politikai döntéshozatal legfontosabb központja továbbra is a kormány volt. A jövőben az országgyűlés várhatóan jóval izgalmasabb lesz a Jobbik várható bekerülésével, valamint esetlegesen az LMP szereplésével. 

Hétfőn hozta nyilvánosságra újabb felmérését a Forsense, amely szerint a biztos szavazók között a Fidesz 59, az MSZP 18, a Jobbik 14, az LMP 5, míg az MDF 4 százalékon áll. A korábban általam írt trendforduló egyelőre nem látszik, de a Jobbik hónapok óta tartó erősödése még okozhat gondot a Fidesznek. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a teljes népességet tekintve a Fidesz mögött csupán 31 százaléknyi szavazó áll, ami gyakorlatilag megegyezik a négy évvel ezelőtti aránnyal. Ha a szocialistáknak a következő hetekben ebben a körben sikerülne 20-25 százalékra feljönni akkor a legnagyobb ellenzéki párt könnyen még a sima abszolút többségről is lecsúszhat. Ha az LMP-nek és az MDF-nek legalább 120 jelöltet sikerül állítaniuk akkor nagyon jó esélyeik lesznek a parlamentbe jutásra, ami a jelenlegi arányok mellett nagyon nagy gondok okozna az MSZP-nek, mivel így az országos listáról nem túl sok mandátumhoz jutna és a Jobbikkal egyenértékű 40-45 fős frakciót alkotnának.

Szignifikáns veszteségeket volt kénytelen elszenvedni a Fidesz február második hetében - derül ki a Nézőpont Intézet legfrissebb felméréséből. A legnagyobb ellenzéki párt 51-ről 43 százalékra esett vissza, szavazóinak jelentős része a bizonytalanok közé vándorolt. A felmérés szerint az MSZP és a Jobbik támogatottsága nőtt egy picit, de arra nem voltak képesek, hogy egy jelentős tömeget hasítsanak ki a Fideszből. Másik érdekessége a kutatásnak, hogy megvizsgálták, hogy az adott pártoknak mekkora lehet a potenciális bázisuk. Ezek szerint a Fidesz 51, az MSZP 21, a Jobbik 20, míg az MDF 6 százalékos tömeget lenne képes maga mellé állítani, ha az összes hívűket az urnákhoz tudnák szólítani. Egy ilyen forgatókönyv esetén az MSZP és a Jobbik hasonló nagyságú frakcióval rendelkezne, míg a Fidesz már az első fordulóban magabiztos előnyre tenne szert. 

A mostani felmérésből világosan kiderül, hogy a választókra nagyrészt a Fidesz bizonytalankodásai voltak a legnagyobb hatással. A szocialisták erősödése nem következett be. A választók általános jellemzője, hogy először általában elfordulnak a korábban kedvenc pártjuktól, de egyből nem állnak át a másik táborhoz. A következő időszak nagy kérdése, hogy a Fidesz képes lesz-e a bizonytalanok közé került híveinek a visszaszerzésére. Másik nagy kérdés, hogy ha nem lesz képes visszaszerezni őket az MSZP-t, a Jobbikot vagy pedig az MDF-et választják-e. Úgy látom a szocialisták nem túl vonzóak a bizonytalan réteg számára, mivel naponta kerülnek felszínre újabb és újabb ügyek. A Jobbik a kopogtatócédula gyűjtés eddigi tapasztalatai alapján erre képes lehet, míg az MDF folytatódó botrányai szintén nem lehetnek túlságosan vonzóak. 

A Fidesznek mindenképpen változtatnia kell taktikáján, mivel nem engedheti meg magának, hogy továbbra is ilyen mértékben gyengüljön, mert annak áprilisra nagyon súlyos következményei lehetnek. Persze a mostani adatokból nem lehet messzemenő  következtéteseket levonni, de ha több intézetnél is hasonló számokat fogunk látni, akkor kijelenthetjük, hogy kezdetét vette egy trend, ami a legnagyobb ellenzéki párt számára nem túl kedvező. Amíg jelentős választói tömegek nem fordulnak az MSZP és a Jobbik felé addig folytathatja a Fidesz a jelenlegi kivárásra játszó politikáját, de ellenkező esetben taktikát kell váltania és offenzív kommunikációba kell kezdenie. A legnagyobb ellenzéki párt a gyors reagálásban és koncepcióváltásban az utóbbi években nem jeleskedett, ezért a többiek szignifikáns erősödésének esetében tartok tőle, hogy a 2006-ban látott bukási spirál indul el.  

Az idei évben zajló kampányról általánosságban elmondható, hogy a Fidesz eddig a védekező pozíciót töltötte be, ami bizonyos szempontból jó taktikának tűnik, mivel a naponta előkerülő korrupciós ügyek csak nekik kedveznek. Mindez addig működik amíg ezek a napirenden vannak. A kivárási taktika abból a szempontból is jó, hogy nincs lehetőség arra, hogy jelentős ellenszenv támadjon a párt iránt. A szocialisták várhatóan márciusban mindent bele fognak adni, hogy sikerüljön 2002-es és 2006-os szavazóiknak minnél nagyobb tömegét fölrázni. A  Fidesz erre csak egy offenzív kampánnyal válaszolhat, különben átadja a teret az MSZP-nek és a Jobbiknak és áprilisra akár az abszolút többségről szóló álmai is elszállhatnak. 

Egy héttel az ukrán elnökválasztás második fordulója után már abszolút biztosnak tűnik, hogy Viktor Janukovics lett az ország első számú vezetője. A korábban megígért nagy tüntetések és fogadkozások ellenére a vesztes fél úgy tűnik belenyugodott a vereségbe, de úgy tűnik az emberek se vevők most a harsány hangra és az esetleges összecsapásokra. A nagy kérdés mostantól az, hogy létrejön-e egy új koalíció keleti szomszédunkban, vagy pedig ismételt választások következnek. Janukovics sokat meg fog tenni, hogy elkerülje az újabb voskolást, mivel bármennyire is ő most a legnépszerűbb politikai szereplő egy nem túl stabil demokráciában bármi megtörténhet. Timosenko valószínűleg minél tovább szeretne a miniszterelnöki székben maradni, ezért várhatóan ott fogja elgáncsolni az új elnököt ahol teheti. A politikai iszapbirkózás azonban várhatóan még mélyebb gödörbe löki Ukrajnát. Az országban minél előbb működőképes hatalmi konstrukciónak kell fölállnia, hogy hozzáfogjon a gazdaság stabilizáláshoz. Ukrajnának további hitelekre van szüksége, hogy a felszínen maradjon, de ehhez szigorú, határozott és célretörő politikára van szükség. Janukovicsnak minél előbb stabilizálnia kell a hatalmát, mert ellenkező esetben hasonló helyzetben találhatja magát, mint Juscsenko. A keleti demokráciákban gyorsan lesznek népszerűek a politikusok és gyorsan el is veszítik a hitelüket, ha nem képesek a határozott cselekvésre. Janukovicsnak kevés ideje van, ezért hamar kell cselekdnie, különben ő is elsüllyed a keleti politika mocsarában.

A választások kapcsán nagyon fontos megemlíteni azt a tényt, hogy Ukrajna politikailag teljesen kettészakadt. A 2004-es elnökválasztás óta folyamatosan megfigyelhető a szakadás az ország keleti és nyugati része között. Sokan azt mondták, hogy ez a nagyfokú ellentét idővel oldódni fog és csupán időleges lesz. Ez nem következett be és úgy tűnik a jövőben nem is várható jelentős változás. A legnagyobb kérdés keleti szomszédunknál, hogy a jövőben lesz-e olyan politikai erő, amely azt mondja érdemes lenne kettévágni az országot. Egyelőre ennek semmi jele nincs, mivel a nyugati rész a keleti iparterületek, míg a kelet a nyugati mezőgazdaság nélkül halálra lenne ítélve. Ukrajna a nemzetépítés lassú folyamatát éli, amit tovább fog erősíteni a két év múlva rendezendő foci Eb. A szétválás egyelőre nagyon távolinak tűnik, de a nehéz gazdasági és politikai helyzet újabb folyamatokat indíthat el és akár beteljesülhet a huntingtoni jóslat az ország újbóli felosztásáról.       

Újabb hét telt el a kampányban, de egyelőre a négy vagy nyolc évvel ezelőtti felfokozott hangulatnak nyoma sincs. A pártok a széles közönséget nem nagyon érdeklő ügyekkel próbálják elütni az időt. A legnagyobb botrányok ahogyan az várható volt az ajánlószelvények összegyűjtése körül zajlik. A kicsik bármi hajlandó egy-egy céduláért, mivel tudják jól, hogy ez életbenmaradásuk egyetlen záloga. A választási honlap adatai szerint eddig egyetlen jelölt sem regisztrálta magát, pedig többen is bejelentették már, hogy rendelkeznek a megfelelő mennyiségű ajánlással. A következő hetekben várhatóan újabb botrányok várhatóak és még azt sem zárom ki, hogy végül több jelöltet is ki fognak zárni a visszaélések miatt.

A visszafogott kampány egyik fő jellemzője eddig, hogy a nagy pártok egyelőre továbbra is adóssak bármiféle jövőkép bemutatásával. Nem kaptunk válaszokat azokra a kérdésekre, hogyan lesz kisebb a munkanélküliség, hogyan próbálnak segíteni a cigányság helyzetén és hogyan indul el a gazdasági növekedés. Bokros programja további súlyos megszorításokat tartalmaz, ami nem lesz túl vonzó a választók számára, a Jobbik pedig más pontokra helyezi a hangsúlyt. A többiektől még ilyet sem láttunk, ami komoly aggodalmat kelt bárki is alakít kormányt majd májusban. Bízom benne, hogy a Fidesz rendelkezik komoly jövőképpel az élet minden területén, mivel ha az elmúlt nyolc évben nem gondolták végig, hogy milyen kormányzást fognak folytatni, akkor nagyon komoly bukás vár majd rájuk már  az önkormányzati választáson. Egy októberi vereség, pedig jelentősen megtörheti a kormány lendületét és hasonlóan a Gyurcsány-kormányhoz intézkedéseik előtt ez a pofon fog lebegni.    

Nyílvánosságra hozta februári felmérését a Szonda-Ipsos. Ahogyan az sejthető volt az elmúlt hónapom MSZP-s kampánya bizonyos értelemben meghozta a gyümölcsét, mivel a biztos szavazók körében a Fidesz támogatottsága 63-ról 58 százalékra esett. A korábban Fidesz táborban lévő szavazók a bizonytalanok körébe vándoroltak. Az MSZP az erőteljes riogató kampány ellenére sem volt képes jelentősen növelni támogatói számát. A biztos pártválásztók körében 21-ről 22 százalékra erősödtek. A Fidesz elmúlt időszakban mutatott bizonytalanságai meghozták az eredményüket, amivel sikerült egy kicsit veszíteniük. A  legnagyobb ellenzéki párt számára a legnagyobb veszélyt az jelentheti, ha a bizonytalanok táborából megkezdődik a visszaáramlás a szocialistákhoz, amire egyelőre nem sok jel mutat, de mivel az MSZP kampány lényege a korábban rájuk szavazók valahogyan való megszólítása, így ezzel az eshetőséggel folyamatosan számolniuk kell és nekik is folyamatosan különféle üzenetekkel kell bombázniuk a bizonytalanokat. 

A felmérés egyik legnagyobb meglepetése a Jobbik folyamatos erősödése. A Szonda felméréseiben még egyszer sem szerepelt 14 százalékos eredménnyel a radikális párt. Ezt annak fényében tartom érdekesnek, mivel az utóbbi időben úgy tűnt mintha a párt kimerült volna az üzenetekből és nem képes újdonságot mondani. A Jobbik elindult a politikai centrum felé, ami kicsit unalmassá és kiszámíthatóvá tette a pártot. Úgy látszik a kormányzattal és a politikai elittel szembeni retorika képes további tömegeket megfogni, ami nagyon komoly kihívás elé fogja még a kampány során állítani a Fideszt.

Az SZDSZ és az MDF együttesen csupán 3 százalékon áll, tehát a bejutásra vajmi kevés esélyük van a felmérés szerint. Mint már korábban írtam a kicsik sorsa a mostani napokban-hetekben dől el az ajánlószelvények gyűjtése során. Komoly esélylatolgatást majd csak márciusban érdemes velük kapcsolatban tenni. Annyi bizonyos, hogy az MDF körül nem csituló botrányok (budapesti viaskodások) nem javítják a párt imázsát.

Érdemes ismét visszatekinteni a négy évvel ezelőtti állapotra. 2006 februárjában a biztos szavazók között a Fidesz és az MSZP egyaránt 43-43 százalékon állt. Az SZDSZ 5, míg az MDF 3 százalékot tudhatot maga mögött. Négy évvel ezelőtt ilyenkor tehát már nagyon jól kirajzolódott, hogy a kormányváltás esélye rendkívül kicsi és a Fidesz nem lesz képes a tendenciák megfordítására. Abból az állásból szemlélve a most februárit nagyon simának tűnik a voksolás. A bizonytalansági tényezők között a részvétel és az esetlegesen rejtőzködő szocialista szimpatizánsokat érdemes figyelembe venni. Ha április 11-én a részvétel 60-65 százalék fölé emelkedik, akkor várhatóan nagyon szoros eredményre kell számítani. A Fidesz esetleges esélyeit ronthatja a Jobbik további erősödése, valamint ha a Bokros vezette MDF sikerrel teljesíti a jelöltállítást és a vártnál sokkal jobban szerepel. Ez egyelőre a jövő zenéje, de érdemes jósolgatni. 

Február nyolcadikán megkezdődik a választás első és bizonyos értelemben a legfontosabb szakasza, amely március 19-ig tart. Az ajánlószelvények összegyűjtésével tud egy párt egyéni jelölteket és listát állítani. Egy egyéni jelöltnek 750, de általában ennél több ajánlás szükséges. A  mostani állás alapján a Fidesznek és az MSZP-nek nem lehet gondja a gyűjtéssel. A Jobbik bizonyos értelemben sötét ló, mivel az EP választási szereplése alapján nem lehet gond a gyűjtéssel, de most egy országgyűlési választásról van szó, ahol sokkal több szelvény kell és egyenletes arányban kell azokat összegyűjteni. Az első két hét után nagyjából lehet látni hányadán állnak. 

A jelöltállítás legnagyobb kérdései a kis pártok. A figyelem egyelőre nagyrészt az MDF-re összpontosul, hogy az elmúlt évek viharai után a szervezet képes lesz-e több tízezer ajánlás összegyűjtésére. Fontos megjegyezni, hogy több megyében még most sincsenek jelöltjeik. Mivel népes tagsága és jól szervezett hálója nincsen, ezért ki lehet jelenteni, hogy sorsa nagyrészt a két nagy párt kezében van. Abban az esetben, ha előre jósolható lenne az eredményük bizonyos értelemben a Fidesznek is érdeke lenne az elindulásuk, ha biztosan öt százalék alatt maradnak, mert az csak az MSZP-től visz el szavazatokat. Ennek fényében biztonsággal kijelenthető, hogy a Fidesznek bizonyos szinten érdeke a szervezet segítése, de igazából csak a masszív baloldali fellegvárakban.  Nem szabad, hogy sok helyen tudjanak jelöltet állítanii, mert azzal csak későbbi biztos bejutásukat alapozhatják meg. A szocialistáknak mostanra Bokros miatt az egyik legnagyobb riválisává vált a törpepárt, ezért a nagymértékű segítség megadását ki lehet zárni, azonban ez a adott helyzetben még megváltozhat. 2006-ban az MSZP nagyrészt bízhatott abban, hogy a jobboldali szavazatok megosztását is segíti a párt, de mostanra a kutatások egyértelműen mutatják, hogy a baloldalt gyengíti az MDF minél jobb szereplése. Kiváncsian figyeljük, tehát a Bokros-Dávid-Retkes kűzdelmét a jelöltállítás során. 

A Lehet Más a Politika nevű szervezet elindulása alapvetően a Fidesz érdeke, mert nagyrészt csalódott baloldali voksolókat  integrál és az MDF-től is értékes szavazatokat vehet el. A Munkáspárt és a szociáldemokraták is nagyrészt a legnagyobb ellenzéki párttól várhatnak támogatást. Ezeken a szervezeteken kívül másoknak nem nagyon van esélyük nagyon sok jelöltet állítani, de mivel Magyarországon élünk és a hazai politikában bármi megtörténhet, majd csak március 19-én lehet a végső következtetéseket levonni és folytatni az esélylatolgatást.       

Hosszú ideje nem jelentkeztem aminek oka volt, hogy túlzottan elfoglalt voltam és kiváncsian vártam, hogy a hét eseményei hogyan fognak kifejlődni. Nagyon fontos héten vagyunk túl, mivel a BKV botrányok következtében jelentősen megrendült a fővárost irányító MSZP-SZDSZ szövetség. A letartóztatások és a vallomások egyre nagyobb port kavarnak, és könnyen elképzelhető, hogy a részt vevők újabb tényeket mondanak el a rendőrségnek és Demszky is célkeresztbe kerülhet. Az MSZP mindent megtesz, hogy távolitsa magától az ügyet, amit bizonyít, hogy viharos gyorsasággal eltávolították Hagyó Miklóst a jelöltek sorából. A szocialista kampánycsapatnak hamarosan újabb ügyeket, témákat kell fölvetnie, hogy a közbeszéd ne ezekről a számukra nagyon kellemetlen ügyekről szóljanak. 

A BKV botrány szerteágazó tulajdonsága miatt érdemes a Mesterházy Ernőt érintő részről szólni. Sajtóhírek alapján tudható volt, hogy ő áll az MDF-SZDSZ szövetség összeboronálása mögött. Az ő kiesésével nagyon nagy pofont kapott a két pici párt és kérdéses, hogy hogyan lesznek képesek ebből a helyzetből kijönni. A baloldali sajtó utóbbi napokban egyre többször támadta Bokrost és az MSZP is egyre többször ront nekik. Ha azt nézzük, hogy ugyebár az MDF mostanra az MSZP legfőbb riválisává vált, akkor ezek az események egyértelműen a kormánypártnak kedveznek és akár szándékosságot is tulajdoníthatunk az eseményeknek. 

Meghatározó eseménye volt a hétnek Orbán Viktor évértékelése. A pártelnök nagyrészt ideológiai beszédet mondott, konkrét kormányzati terveket nem tudhattunk meg, ami természetesen nem véletlen. Fontos része volt a Jobbiknak szóló egyértelmű hadüzenet, hogy semmi esetre sem fognak velük együttműködni és kormányra kerülve egyáltalán nem fogják tolerálni az utcai erőszakot. A Fidesz elnöke ezzel a beszéddel semmilyen konfliktust nem vállalt, azonban egy jövőbeli miniszterelnök-jelölti vitán ez kevés lesz főleg Bokrossal vagy Vonával szemben. A Fidesz egyelőre nem vitázik senkivel, amit bizonyít, hogy elutasították Mesterházy ilyen javaslatát is. Ez lehet, hogy sikeres taktika lesz, de a többség ezt egy idő után megunja és azok mellé az erők mellé állnak, akik legalább minimális programmal bírnak, mégha azok rosszak is.