Bundi fater

Elég rég jelentkeztem újabb bejegyzéssel, azonban a már korábban megfogalmazott állításaim miszerint a kampány rendkívül alacsony foka nem hoz a felszínre olyan ügyeket, amelyek alapvetően befolyásolnák a választást nem sarkalnak gyakori írásra. Az elmúlt időszak legfontosabb eseménye a jelöltállítás lezárulása volt. A Fidesz, az MSZP és a Jobbik már biztos lehet a parlamenti bejutásában. Az MDF és az LMP még nem vesztette el minden reményét, míg a Civil Mozgalom számára az egy százalék is komoly eredménynek számítana, a többi erő számára csupán a részvétel öröme marad.

Az MDF-LMP párharcot egyelőre a tavaly alakult párt nyerte, mivel mind a 20 területi listája megvan, valamint eggyel több egyéni jelöltje van, mint az MDF-SZDSZ szövetségnek. Az MDF-ben folytatódnak a belharcok, a gyanús ajánlószelvény gyűjtések újabb viharokat váltanak ki. Mindezek fényében a kis párt csupán abban bízhat, hogy a Bokros hívők képesek lesznek ezeket mind félretenni és ennek ellenére is rájuk szavaznak. Az MDF egyik fő problémája, hogy két területi lista hiánya miatt már arányaiban 5,35 százalékot kell elérniük országosan, hogy bejussanak a parlamentbe. Helyzetüket rontja az egyéni jelöltek alacsony száma, így bejutás esetén is feleannyi töredékszavazat keletkezne, mint négy éve, így már egy 6-8 parlamenti csoport is nagy eredmény lenne a részükről. Az egyéni kerületekben alig vannak  húzóneveik így még nehezebb lesz az öt százalék megszerzése. A helyzetük most reménytelennek tűnik, de Dávid Ibolya már sokszor bizonyította, hogy képes a váratlan fordulatokra és a legnehezebb helyzetből is képes talpra állni. 

Az LMP némileg más cipőben van. Számukra óriási eredmény a húsz területi lista fölállítása, valamint, hogy majdnem mindegyik budapesti kerületben van jelöltjük. Körülöttük nincsenek botrányok és úgy tűnik képesek lesznek egy egységes kampány levezénylésére a következő napokban. Mindezek ellenére nem tartom valószínűnek a bejutásukat, mivel a vidéki körzetekben ők is elég gyengén állnak. Teljesítményük arra lehet elég, hogy az MDF elől elszívjanak minél több szavazót, így semmisítve meg végérvényesen a rendszerváltó pártot. Nagy hátrányuk, hogy nincsen egy karakteres vezetőjük, akivel a politikai erőt azonosítani lehetne. Komoly építkezésbe kezdtek, ezért a 3-5 százalék közötti szereplés nagy eredmény lenne a részükről, de mivel a politikában a meglepetéseket nem lehet kizárni, így a bejutás sem teljesen elképzelhetetlen.

A  Fidesz és az MSZP párharcában egyelőre semmilyen változás nincs továbbra is jelentős a legnagyobb ellenzéki párt előnye, csupán a Jobbik erősödése figyelhető meg. Néhány intézet szerint megelőzté a szocialistákat is, de nem hinném, hogy erre április 11-én képesek lesznek. A kampány csöndesen csörgedezik, a szocialisták képtelenek karakteres üzenetek megfogalmazására és Gyurcsány fellépésével úgy tűnik nem tapasztalható náluk olyan egység, mint nyolc vagy négy évvel ezelőtt. Úgy tűnik a választás eldőlt, de a túl nagy csend könnyen robbanhat és rombolhatja le sokak álmát.