Bundi fater

Sólyom László, Orbán Viktor és Navracsics Tibor áll az élén a Szonda Ipsos februári politikusi rangsorában. A kutatás egyik érdekessége, hogy Vona Gábor és Mesterházy Attila fej-fej mellett áll, ami mindenképpen azt jelenti, hogy a szocialisták kiábrándult tábora sincsen megelégedve a jelöltjükkel és a bizonytalanok körében sem élvez jelentős fölényt. Tőlük még picit lemaradva áll Bokros Lajos, akinek támogatói szintén a baloldali és középen állók táborából áll. A felmérés egyik legnagyobb tanulsága, hogy a százpontos skálán egyik politikus népszerűsége sem éri el az 50 pontot, ami egyértelmű jele annak, hogy a választók többsége egyik politikai szereplővel sem elégedettek és ebből következően a mostani választási részvétel is várhatóan jóval alacsonyabb lesz, mint nyolc vagy négy éve. Tanulságos, hogy a lista végén két SZDSZ-es és Gyurcsány  Ferenc található. A volt miniszterelnök alacsony népszerűségi mutatója is az egyik oka lehet, hogy pártja egyelőre nem dobta be a kampány mélyvízébe, mivel ezzel tovább rontanák választási esélyeiket. 

Érdemes visszatekinteni a négy évvel ezelőtti népszerűségi adatokra is. 2006. februárjában Sólyomnak 62, Szilinek 56, Dávidnak 55 népszerűségi pontja volt. Gyurcsány 52, míg Orbán 47 ponton állt. Az élvonalban gyakorlatilag csak kormánypárti politikusok álltak, ami egyértelművé tette már akkor is, hogy az áprilisi voskolás egyértelmű nyertesei ők lesznek. Napjainkban az ellenzék áll az élen ebben a versenyben is, bár meg kell hagyni, hogy az 50 pont alatti megítélések egyáltalán nem tekinthetőek túl jónak és emiatt a következő hetekben egy jó kormánypárti szereplés még okozhat fordulatot. Fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy négy év ilyen kormányzás után a Fidesz elnökének megítélése még három ponttal alacsonyabb, mint négy éve. Ez éles kritika az ellenzéki párt számára, hogy négy év alatt nem volt képes újabb szavazói rétegek megszólítására. Valószínűleg az ellenzék vezető politikusainak alacsony megítélése lesz az egyik oka az esetleges kétharmad elmaradásának, vagy pedig a sima győzelemnek. Az általános kiábrándultság és az ország vezetőinek alacsony megítélése az egyik fő oka a Jobbik és az LMP erősödésének, ami teljesen érthető mivel a mostani szereplők egy jelentős része 1990 óta az élvonalban található. Ha a Fidesz győztesen akar kikerülni a következő várható kormányzati ciklusából, akkor új embereket kell a párt és kormányzás élére állítania, mert könnyen a szociálliberális tábor jelenlegi rossz helyzetében találhatja magát.