Bundi fater

Eltelt egy hónap az idei évből és ebből következően a kampány első hónapján is túl vagyunk. Az elmúlt időszak fő témái a nyugdíjügy és a BKV voltak. Ezek hatásait egyelőre nem lehet látni a felmérésekben, de egyes intézetek szerint az MSZP nem tudott profitálni, a főként időseket érintő kérdésekből. A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz tartja nagymértékű előnyét a szocialistákkal szemben, egyesek szerint kétharmados többség is kialakulhat, de túl sok a bizonytalan szavazó és közzöttük várhatóan az MSZP van többségben. A kampány egyik nagy kérdése, hogy az MSZP a 2002-es és 2006-os táborának mekkora részét tudja mozgósítani, valamint képes lesz-e a középen álló szavazók megnyerésére. Egyelőre teljes kudarc jellemzi ezen a téren az MSZP-t, mivel Mesterházy Attila képtelen volt nagyobb szavazói tömegek megszólítására és csupán picivel népszerűbb, mint Bokros Lajos.

A másik vonása a mostani kampánynak, hogy se a Fidesz, se az MSZP eddig még nem tett le egy olyan programot, amiből következtetni lehetne, hogy tulajdonképpen milyen országot szeretnének az elkövetkező négy évben, vagy esetleg azon túl is. A nagyok megmaradnak az egyszerű kijelentéseken belül, amellyel főként a riválist támadják. Alternatívát és valamilyen jövőképet egyelőre nem mutattak be. A korábbi választásokkal ellentétben ez is az egyik oka lehet annak, hogy jelenleg a választópolgároknak csupán közel fele tervez részt venni egy választáson. Eddig csupán az MDF és a Jobbik tett le az asztalra egy programfélét, de ezekből is hiányzik egy országstratégia kirajzolódása. Bokros a további megszorításokra helyezi a hangsúlyt, ami kiváló támadási felületet adott az MDF ellen és ezt a kampány további részében várhatóan ki is fogják használni a politikai szereplők. A Jobbik programja a már korábban ismert eszközöket mutatja be, de ebből se derül ki igazából, hogy 2014-re miben lesz több Magyarország, mint most. 

Abban az esetben, ha a kampány stílusa nem változik, akkor a részvétel aránya sem fog az egekbe szökni. A Fidesz akkor tehetné teljesen biztossá a győzelmét, ha végre egy átfogó startégia alapjait mutatná be az embereknek és megpróbálna választ adni arra, hogyan lehet sikeres hazánk 2010-es évtizede. Rá kell mutatni a kitörési pontokra és bemutatni a politikai riválisok célnélküliségét, valamint az elmúlt nyolc év teljesen elhibázott politikáját. Ha ezt elmulasztja akkor is van esélye a győzelemre, de majd utána jön a teljes kiábrándulás. A legnagyobb ellenzéki párt komoly bajba kerülhet, ha folytatja a napról-napra élést és nem veszi át a kezdeményező szerepet a kampányban. A szocialisták egyelőre elszabadult hajóágyúként viselkednek, ami az ő szempontjukból teljesen érthető. Az elszabadult ágyú lehet, hogy egyelőre folyamatosan mellé lő, de könnyen bevihetnek egy végső csapást a Fidesznek, amitől a hajó léket kap és április 11-én elsüllyed.    

Közzétette januári felmérését a Századvég, amelyből kiderül, hogy a biztos szavazók körében a Fidesz 59-23 arányban vezet a szocialistákkal szemben. A Jobbik 10 százalékon, míg a többi párt a küszöb alatt található. A felmérés ezen része nagyrészt a többi intézet eredményére hasonlít, ami az érdekes része a kutatásnak a miniszterelnök-jelöltek támogatottsága. Ebben a körben Orbán 34, Mesterházy 13, Bokros 12, míg Vona 4 százalékos támogatottsággal rendelkezik. Az eredmények ismeretében kijelenthető, hogy a szocialisták nem tudtak áttörést elérni Mesterházy megnevezésével és szavazótáborukra komoly kihívást jelent Bokros személye. Ezt azonban felülírja, hogy Bokros nem volt képes egyelőre a népszerűségét pártjára közvetíteni, így ez az adat nem teljesen tekinthető konkrét támogatottságnak. Az MDF tehát jelentős potenciális tartalékkal rendelkezik, aminek esetleges kihasználása a kampány egyik legérdekesebb kérdése lesz. Az elmúlt napok nyilatkozatai alapján látható, hogy az MSZP felismerte ezt a veszélyt és egyre több fronton intézett támadást a demokrata fórum ellen. Az előjelek alapján úgy tűnik nem fognak segítséget nyújtani az ajánlószelvények gyűjtésében, azonban a politikai helyzet gyors változása ezt felülírhatja. Az LMP egyelőre teljesen esélytelennek tűnik és a többi kisebb párt is. 

Hivatalosan is kampány van már. Ennek szellemében a pártok folyamatosan sorozzák egymást, azonban egyelőre nem sokminden rajzólodik ki. A nyugdíjügy az ami körül az elmúlt napok forogtak. Minden józan számítást alapul véve az, hogy a két párt aláírás gyűjtésbe kezdett nagyjából hasonló kérdésekben a választók totális hülyének nézését jelenti. Nagy kérdés, hogy ebből mekkora politikai hasznot lehet realizálni, de egyáltalán nem lennék meglepődve, ha tovább csökkene a választási hajlandóság és tovább erősödne a Jobbik. A szélsőjobboldaliként aposztrofált párt legalább letett az asztalra egy programot és sok esetben az élet valós problémáiról beszél. Ezzel képesek lehetnek újabb szavazatokat szerezni a mostani politikai légkörben. A  Fidesz túl korán nyilatkozott nyugdíjügyben ezzel kiváltotta az MSZP támadását. Stratégiája a jelenlegi helyzetben a veszteség minimalizálás, amit a szocialisták folyamatos táámadásával próbál elérni. A szocialisták vesztett helyzetükben zseniálisan ismerték föl a kitörés pontot, februárban választ kapunk ennek eredményességéről. 

Boross Péter kilépett hosszú idő után az MDF-ből. Ezzel újabb régi embert vesztett a Dávid-párt és vele pár ezer vagy tízezer régi konzervatív szavazót is. Egyelőre újabb információk nincsenek az SZDSZ-el való tárgyalásokról, pedig az idő nagyon szorítja a feleket, mivel február 8-án kezdődik az ajánlószelvények gyűjtése. A széles közvélemény nem ismeri még felületesen sem a helyi jelölteteket, ami még jobban megnehezítheti a szelvények összegyűjtését. Sok megyében nem tudni semmilyen megállapodásról, márpedig ha egy-két helyen önállóan elindul az SZDSZ létfontosságú voksokat vihet el az MDF-től. Dávidék ismét pengeélen táncolnak, eddig mindig sikerült a mutatvány kiváncsian várjuk az előadást.  

Sólyom László április 11-ére kiírta az országgyűlési választások első fordulóját. A második kőrre április 25-én kerül sor ott ahol az első forduló nem hoz eredményt. A döntés nem meglepetés, az elemzők és a politikai elit is ezt az időpontot várta. A kampány most már hivatalosan is megkezdődött. A 2002 és 2006-os voksolásokhoz képest a mostani kampány egyelőre egyáltalán nem hasonlítható ahhoz, habár az utóbbi két hétben láthatóan felpörögtek a pártok, amit bizonyít a nyugdíjkérdésben zajló vita, valamint, hogy a szocialista egyéni kerületi jelöltek arcképe megjelent a fővárosban, bár a budapesti 23-as egyéni körzetben nem sikerült jelöltet találni.  A mostani erőviszonyok alapján az ország jelentős részén nem lesz szükség második fordulóra a Fidesz jelenlegi fölénye alapján. Fontos megjegyezni, hogy azok akik eddig nem nagyon követték figyelemmel a politikát mostantól biztosan nagyobb intenzitással lesznek a passzív résztvevői a pártok harcának, így akár radikálisan is módosulhatnak a támogatottsági adatok. 

Az igazi verseny ennek ellenére csak február második hetében indul, amikor megkezdődik a jelöltállítás, amelynek során legalább 750 ajánlószelvényt kell összegyűjteni egyéni választókerületenként. A Fidesz, az MSZP és a Jobbik számára ez nem jelenthet problémát. Az igazi kérdés, hogy a kicsik közül melyik párt hány helyen és hol lesz képes összeszedni a megfelelő számú ajánlást. Ha ebben a fázisban nem lesznek képesek legalább 100-120 jelöltet állítani akkor elbúcsúzhatnak parlamenti álmaiktól. 

Az MSZP népszerűségének visszaeséséről és a Fidesz növekedéséről számolt be a Medián január havi felmérése. A Fidesz 65, az MSZP 19, a Jobbik 10, az MDF 4 és az SZDSZ 1 százalék alatt áll. A kutatásból jól látszik, ha most lennének a választások a Fidesz kényelmes kétharmadot szerezne. A kis pártok közül egyelőre úgy tűnik a Jobbik sorsa dőlt el, míg az MDF valahol a bejutás körül lavírozik. A demokrata fórum sorsában meghatározó lesz, hogy mi lesz az SZDSZ-el való tárgyalásokkal, valamint természetesen az ajánlószelvény gyűjtés időszaka lesz fontos. Egyelőre úgy látszik a fővárosban létrejött a liberálisokkal való együttműködés, ami országosan is előre vetíti a megállapodást. A nagy kérdés, hogy a szavazók hogyan fogják honorálni, hogy egy nagyon népszerűtlen alakulatot befogad a Bokros-Dávid szövetség.

2006 januárjában a Medián szerint a Fidesz 47, az MSZP 44, az SZDSZ és az MDF 3-3 százalékon állt. A mostani eredmények és az akkori eredmények alapján sokan nyugodtan kijelenthetik, hogy a voksolás eldőlt, de van legalább egy 30 százalékos réteg aki valószínűleg elmegy szavazni, de még nem döntött. Ez a tömeg képes lehet arra, hogy alapvetően megváltoztassa az erőviszonyokat, de megmozgatásuk komoly kihívás elé állítja egyelőre a pártokat. 

Mint az várható volt az ukrán elnökválasztás első körét az oroszpártinak tartott Viktor Janukovics nyerte a voksok 35,37 százalékával. Julija Tyimosenko 25,01 százalékot ért el, harmadik helyen Szerhij Tiipko végzett 13,06, Jacenyuk 6,95, míg a jelenlegi elnök Viktor Juscsenko 5,45 százalékot ért el. Ki lehet jelenteni, hogy a narancsos forradalom teljes vereséget szenvedett keleti szomszédunkban. A  nagy kérdés mostmár, hogy a második fordulóban a kieső jelöltek szavazatainak nagyobb részét ki tudja összegyűjteni. A kieső egyelőre semelyik jelölt javára nem léptek vissza, azonban a szavazóik nagy része a második körben nem fog otthon maradni. A várható preferenciákat nézve Tyimosenkónak van jobb esélye, de emlékezzünk a decemberi román elnökválasztásra, ahol Geoanának állt a zászló a második forduló előtt, de hajszálnyival Basescu győzött. Ukrajnában is bármi megtörténhet még, de ami biztos, hogy az ország nyugati integrációja jó időre lekerült a napirendről. Sem Tyimosenko, sem Janukovics nem fogja szorgalmazni a minél gyorsabb EU vagy NATO-csatlakozást. Ukrajna súlyos gazdasági bajait inkább Oroszország orvosolná mint a Nyugat. Amíg az orosz hatalom nem gyengül meg jelentősen addig nem várható újabb nyugatos fordulat keleti szomszédunkban. Várhatóan az eurázsiai óriás vönzáskörzetébe kerül Ukrajna a következő  években, de természetesen a hirtelen fordulatok nem zárhatóak ki. 

Megjelent a Szonda-Ipsos januári felmérése a pártok támogatottságáról. A legfontosabb tanulsága, hogy egyik nagy párt népszerűsége sem növekedett csupán a Jobbiké. Ez annak függvényében érdekes, hogy az MSZP az elmúlt időszakban jelentős kampányt folytatott a Fidesz ellen, habár ez a mostani mérés még a nyugdíj-ügy kippatanása előtt készült. Másik fontos ellem, hogy rendkívül alacsony a szavazási hajlandóság, ami még az 50 százalékot sem éri el most. Ennek alapján kijelenthető, hogy minden idők egyik legalacsonyabb választási részvételét hozhatja a 2010-es voksolás. Ez alapvetően a Fidesznek kedvez, mivel a távolmaradók jelentős része a MSZP és az SZDSZ 2010-es szavazóiból áll. A részvétel esetleges drasztikus növekedése egyértelműen a jelenlegi kormánypártnak fognak kedvezni. Az SZDSZ és az MDF helyzete most teljesen reménytelennek látszik, de esetleges összefoggásuk javíthatja pozícióikat. A nagy kérdés, hogy meglévő szimpatizánsaik hogyan fogják értékelni az összefogást, amiről egyelőre semmilyen adattal nem rendelkezünk.

A választáshoz közeledve érdemes visszatekinteni a Szonda 2006. januári adataira. A biztos szavazók között akkor a Fidesz 45, az MSZP 43, az SZDSZ 4, míg az MDF 3 százalékon állt.

A Figyelő egy héttel ezelőtti számában Varga Mihály a következőket mondta: A Fidesznek az az álláspontja, hogy a nyugdíjakat hozzá kell igazítani a gazdaság állapotához, életképességéhez, és abból fizessük a nyugdíjat, amit erre a célra félretettünk”. A hetilap emellett bemutatta, hogy a párt a svéd modellre szeretne áttérni, amely révén csökkennének a nyugdíjak és hosszabb ideig kéne dolgozni. Az MSZP természtesen nem maradt tétlen és egy hét alatt elkészítette a következő plakátot, amelyet egyelőre újsághirdetésekben láttunk viszont. 

Sikerült a szocialistáknak olyan kampányt indítaniuk, amelyben ahhoz a réteghez szólnak, ahol a legbiztosabb pozíciókkal rendelkeznek. Az irány tökéletes és várhatóan sikerül jópár százalékot javítaniuk a következő hetekben. A MSZP mint mindig kiváló egyes féligazságok kiragadásában és annak felnagyításában, amelyek minden esetben demagóg szociális kérdések körül zajlanak és amivel a legjobban lehet félelmet kelteni. A Fidesz ismét abba a hibába esett, hogy többet mondott, mint amit kellett volna és ezzel kiváló lehetőséget adtak az MSZP-nek, hogy meneküljön a vereség elől és még pár ilyen húzással akár a választásokat is megnyerje. A Fidesz szerencsére rögtön reagált a megjelent hirdetésre.

A legnagyobb ellenzéki párt lépése tökéletes lehet arra, hogy az MSZP üzeneteit kiölje és annak hatását kisebbítse, de ennek ellenére ez kármentésnek tűnik. Várhatóan a Fideszen belűl értékelik, hogy érdemes-e máskor is ilyen dolgokat megszellőztetni vagy pedig a választásokig a mély hallgatást kell választani. Kíváncsian várom a mostani kampányhadjárat hatását a pártpreferenciákra és akkor újra lehet értékelni ezeket a lépéseket.

Az elmúlt időszakban a kampány mintha kezdene beindulni. Mindkét oldalról derülnek ki különféle ügyek, amelyekkel próbálnak befolyást gyakorolni a meglévő párttámogatottságokra. A baloldal részéről a Fidesz nyugdíjterveit és az általuk irányított önkormányzatokat támadják, míg a jobboldal Vadai Ágnest és Botka Lászlót vette célkeresztbe. Ami feltűnő, hogy egyelőre sem Mesterházy, sem Orbán nem nagyon játszott szerepet az elmúlt időszak történéseiben. A média nagy részét a BKV-sztrájk és az MDF-SZDSZ összefogása foglalkoztatja. A közvélemény reakcióit egyelőre nem ismerjük, mivel januárra vonatkozó népszerűségi adatokat nem ismerünk. Amit sejteni lehet, hogy a fővárosban kialakult káosz várhatóan nem emeli majd az MSZP népszerűségét, de az ellenzék sem profitálhat sokat a kialakult szituációból. A parlamenten kívüli pártok nem nagyon aktivizálódnak és a Jobbik is háttérbe szorult az utóbbi napok médiaeseményeiben.
 

Az új évben az első politikai közvélemény-kutatást a Forsense hozta nyilvánosságra, amelyben arról kérdezte az embereket, hogy milyen kormányt szeretnének látni a választásokat követően. A felmérésben tehát nem pártok népszerűségére, hanem elképzelt kormányokra lehetett voksolni. A megkérdezettek 44 százaléka a Fideszt, míg 16 százalék Fidesz-Jobbik koalíciót szeretne. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy az emberek 60 százaléka semmilyen szinten nem szeretné látni a jelenlegi MSZP-s garnitúrát. Mindezt alátámasztja, hogy a megkérdezettek 8 százaléka szeretne MSZP kormányt, ami érdekesség, hogy 11 százalék Fidesz-MSZP nagykoalíciót szeretne. A kutatásból jól látható, hogy a nagy többség a kormánytól távol szeretné látni a szocialistákat, azonban fontos leszögezni, hogy itt nem párttámogatottságokról van szó, hanem elképzelt kormányokról.

A Népszabadság beszámol a legnagyobb ellenzéki párt kampányterveiről, amely első látásra jónak tűnik abból a szempontból, hogy kerülni próbálják a nagyobb konfliktusokat. Orbánnak azt tanácsolják, hogy ne vállalja a miniszterelnök-jelölti vitát. Mindez így leírva nagyon egyszerűnek tűnik, azonban egy vita előli kitérés nagyon jó municíókkal látná el az ellenfeleket. Nyolc év ellenzéki lét után a Fidesz összes politikusának az lenne a feladata, hogy minél több helyen mutassák és bizonyítsák be, hogy alkalmasak az ország vezetésére. Egy olyan kampány amelyikben a legfőbb eseményre nem kerül sor elveszítheti a lényegét és csak arról fognak beszélni a legfőbb riválisok, hogy gyáva és fél az ellenzék vezére. Olyan hangulatot tudnának így kelteni a Fidesszel ellenséges pártok, hogy karnyújtásnyira kerülne hozzájuk a hatalom megtartása. Nem szabadna még egyszer a 2002-es és 2006-os hibákat elkövetni, mivel még egy vereség a Fidesz számára a véggel lenne egyenlő.     

Mint azt már korábban sejteni lehetet egyre inkább körvonalazódik egy MDF-SZDSZ együttműködés. A két kis párt közül jelenleg egyiknek sem lenne esélye a parlamentbe kerülésre, ezért inkább megpróbálnak közösen valamilyen formációt kitalálni így biztosítva a politikai túlélésüket. Nagyon fontos szempont még az ajánlószelvények gyűjtése, amelyben mindkét politikai erő elég gyatrán álll. Sajtóhírek szerint Fodor Gábor és rajta kívül még pár ismertebb név indulna az MDF színeiben és a listákon bejutó helyek közelében szerepelnének. A szövetség kovásza egyértelműen Bokros Lajos, akinek liberális politikáját mindketten elfogadják és a jobboldal gyűlölete. Az esetleges megállapodás kapcsán azonban több olyan elemről is érdemes beszélni, amelyek keresztűl húzhatják a pártvezetők számításait. 

Az MDF-en belűl egyre több olyan hangot hallani, hogy csak azok szerepeljenek az országos listán akik az elmúlt években is kiálltak Dávid politikája mellett, míg például Somogyi , Debreczeni vagy Szécsi ne jusson ilyen pozícióba. Dávid taktikája teljesen érthető, hogy megpróbálja kihagyni pártja régi embereit a jövendő frakcióból, mivel így csökkentené az esetleges későbbi belső válságokat. Ha még néhány SZDSZ-est is bejutó helyre kell tenni újra robbanhat a bomba a pici pártban. Az SZDSZ meglévő tagsága sem biztos örülne, hogy ismét pár ember túlélése lenne biztosítva, míg nekik nem jut semmi. A közös indulás esetén figyelembe kell venni, hogy az átveendő SZDSZ-s politikusok hitele az elmúlt években jelentősen megkopott, tehát nem biztos, hogy közösen jobb eredményt érnének el, mint az MDF egyedül. Várhatóan, de nem valószínűsítve az MSZP sem nézné jó szemmel egy baloldali szövetség kialakulását maga mellett, amely jelentősen veszélyeztetné az ő pozícióját. Megállapíthattó, hogy az egyéni érdekeket figyelembe véve az összefogás jó ötelt lenne, de nem biztos, hogy ennek politikai tőkéjét képesek lennének learatni a részt vevő felek.     

Egy hét telt el eddig az újévből, ezért érdemes egy kicsit foglalkozni a kampány jelenlegi állásával és a tendenciákkal. Szilveszter óta az eltelt idő nem túl sok, de egyelőre úgy tűnik az MSZP sokkal komolyabban veszi a kampányt, mint legnagyobb riválisa a Fidesz. A párt bejelentette, hogy januártól egyéni jelöltjei mellett indít plakátkampányt. Kitudódott a baloldali sajtó révén, hogy ötven körzetben számítanak győzelemre, ami az 1994-től számított parlamenti választásokat figyelembe véve reálisnak tűnik még a mostani helyzetben is. A Fidesz egyelőre kivár és az első héten a megszokott üzeneteket közvetítette a nyílvánosság felé. A párt elnöksége a napokban tárgyal és várhatóan megfogalmazza a következő hetek stratégiáját.

Egyelőre a kicsik nem nagyon hallatnak magukról leszámítva a Jobbikot. A párt bejelentette, hogy a budapesti 1-es számú körzetben Pörzse Sándort indítja. A választókerületben így egyelőre nagyon komoly kihívókkal kell szembenéznie a mandátumot 1998-óta birtokló Nagy Gábor Tamásnak, mivel rajthoz áll Katona Tamás is a kerület korábbi polgármestere is és várhatóan a többi kis párt is erős jelölttel fut neki a voksolásnak. A Fidesz egyelőre nagyrészt passzívan figyeli az eseményeket, de tény hogy a BKV-nál kialakult helyzet az ő kezére játszik és az év eleji áremelések is gyengítik a szocialistákat. A legnagyobb ellenzéki pártnak azonban hamarosan nagyobb fokozatba kell kapcsolnia, mivel a mostani teljesítménye komolyan ronthatja győzelmi esélyeit. 

A tavalyi évi BKV-botrányok után sokan azt gondolták, hogy azok hatására rendeződni fognak a viszonyok az ország egyik legnagyobb állami cégénél. Ezzel szemben teljesen elszabadult a káosz az év első napjaiban. A kollektív szerződés megújításának elmaradása miatt a cégnél a munka törvénykönyve alapján dolgoznak, így több száz buszjárat nem indult el a hétfő reggeli órákban. A cégnél egyelőre semmiféle megállapodás nem körvonalazódik és a szakszervezetek többsége már bejelentette, hogy január 12-től sztrájkba lépnek. Megoldás egyelőre nincs a fővárosiak pedig egyre türelmetlenebbek.

A konkrét eseményeken felülkerekedve a legfontosabb, ami megállapítható az elmúlt évek történéseiből, hogy az állami vagyon ilyen mértékű elkótyavetyélése semmilyen következményekkel nem járt. Az ország egyik legnagyobb cégénél évek óta zajlanak a botrányok és eddig még egy konkrét felelőst sem sikerült megnevezni. A cégért felelős MSZP mindent megtesz, hogy ezt elfelejtesse az emberekkel és ebben a műveletben ők általában nagyon jól szoktak vizsgázni. A közvélemény és a civil szervezetek ennek ellenére semmilyen változást nem képesek elérni, miközben a vezetés sem mutatja, hogy érdekelt lenne a kialakult helyzet megoldásában. Ha a 2010-es választásokat követően egy új kormány és új városmenedzsment sem lesz képes változtatni a káoszon, akkor továbbra sem lesz megállás a közpénzek eltűnésének, ami pedig a következő kabinet könnyű bukását fogja elhozni.    

Korábban már a legtöbb potenciális hazai pártról tettem pár gondolatot, de napjaink egyik legtöbb vitát kiváltó alakulatáról még nem írtam, aminek pótlásának éppen itt az ideje. A Jobbik 2002-óta van jelen a magyar közéletben, akkoriban még a Fidesz egyik háttérszervezete volt, de tagjai nagy része inkább a MIÉP-hez kapcsolódott. A párttá alakulást követően a 2004-es EP-választásokon nem indultak, míg 2006-ban a MIÉP-pel közösen próbáltak a parlamentbe kerülni, de erre semmi esélyük nem volt.

A fordulópontot Vona Gábor 2007-es megválasztása jelentette, aki a Magyar Gárda és a cigánykérdés előtérbe helyezésével képes volt a média ingerküszöbét átlépni. Az áttörésben nagy szerepet játszott a párt interneten való gyors térhódítása a legkülönfélébb oldalak megjelenése és természetesen a Gyurcsány-kormány tevékenysége nélkül a korábban fölsorolt tényezők semmit nem jelentettek volna. A párt a 2009-es EP-választáson aratta eddigi fönállása legnagyobb sikerét, mivel a voskok több mint 14 százalékát sikerült megszerezniük és hét megyében megelőzték az MSZP-t.

A Jobbik sikere egyértelműen a súlyos társadalmi gondok tematizálása miatt következett be, de azok konkrét megoldási javaslataival és kormányzóképességének megjelenítésével egyelőre adós maradt. A soron következő kampány nagy kérdése, hogy a harsány témafölvetések mellé hogyan lesznek képesek megjeleníteni, hogy nem egy handabandázó erőről van szó, hanem tényleg érdekeltek a megoldásban és az ország előrevitelében. A közvélemény-kutatásokkal csínján kell bánni, de a párt támogatottsága az elmúlt hónapokban a 10 százalék fölötti tartományból kiesett, ami jelentheti azt hogy már túl vannak a csúcson, vagy pedig a felmérések tévednek. A szervezet első jelentős erőpróbája a 176 egyéni körzetben való jelöltállítás lesz, ami az időközi választások tanúlsága alapján nem lesz megoldhatatlan feladat a számukra. 

Vona Gábor, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje fiatalosságával és erőteljes stílusával képes lehet újabb rétegek megnyerésére és egy esetleges jelölti vitán is nagyon jó indulóhelyzetben van. Nagy előnye személy szerint neki is és pártjának, hogy korrupciós ügyek egyelőre nem kötődnek hozzájuk. A kampány során a párt számára nagyon jól jönne, ha a többi szereplő hozzájuk igazodna és így kerülnének a középpontba. A Fidesz és holdudvara várhatóan minél több kínós ügyet fog szállítani róluk, ami idővel jelentősen visszaüthet. Az igazi vizsga a jelöltállítás és a kampány lesz számukra, amin már sok náluk komolyabb szervezet megbukott így tehát azokban a napokban figyeljünk rájuk, addig is várjunk türelemmel és óvakodjunk a túlzott félelemkeltéstől. 

Régebb óta nem jelentkeztem bejegyzéssel, de az év vége és a karácsonyi időszakban még a korábbiakhoz képest is kevesebb politikai esemény történt. A közélet gyakorlatilag megállt Magyarországon annak ellenére, hogy négy év után ismét választási év vette kezdetét. A mostani felmérések szerint semmi nem veszélyezteti a Fidesz győzelmét és nyolc év után ismét jobboldali kormánya lesz hazánknak. Mivel Magyarországon élünk azonban még bármi megtörténhet és a Fidesz ellenes erők jó hajrával és összeszedett kampánnyal még képesek lehetnek a fordulatra, de ennek esélye napról-napra csökken. A következő hetekben-hónapokban megpróbálok többször írni a közélet változásairól és megörökíteni a következő hónapok egyáltalán nem unalmasnak tekinthető fejleményeit.

Öt lőtt és tizenkilenc kapott gól fémjelzi a DVSC idei BL-csoportkör szereplését. Sokan élnek az összehasonlítás eszközével, hogy 14 évvel ezelőtt a Fradi is kapott 19 gólt, azonban akkor emellé öt pont is járult. Véleményem szerint nem érdemes összehasonlítani az akkori szereplést a mostanival, ennek több oka is van. 1995-ben a magyar futball még közelebb volt a világelithez, mint manapság. A Fradit jobb képességű játékosok alkották és a csoportbeosztás során volt legalább egy a Fradival azonos képességű csapat. Ez a kaland mindenképpen jó volt arra, hogy lássuk Európa futballelitje 14 év alatt még távolabb került tőlünk, mint azt gondoltuk volna. Most az akkori Ajaxhoz vagy Realhoz képest nem volt hasonló erejű csapat a csoportban, ennek ellenére nem sikerült pontot szerezni. A DVSC ennek ellenére derekasan helytállt, főleg annak fényében, hogy csak a csoportelsőnek tudott öt gólt lőni. Jó volt újra Európa elitjébe férkőzni és így legalább pontossan láthatjuk merre kéne fejlődni tovább és hogyan kéne tovább építkezni.

A megszerzett nullla pont kapcsán kialakult kesergéskor azért szót kell ejtenni arról is, hogy a DVSC július óta folyamatosan játszik. Sokan elfelejtik a nyári nagy menetelést, ami a BL-be vezetett. Akkor is  mindenki tudta, hogy a pontszerzés a csoda lenne, de mint a magyarok mindig a csodában bíznak. A csoda a Bajnokok Ligájába kerülés volt, mivel a svéd és bolgár bajnok kiejtését senki nem várta a hajdúságiaktól. Nagy tett volt a bejutás, aminek most a megismétlését ígéri a Debrecen. A mostani sikerben természetesen a szerencsének is nagy szerepe volt, így lehet jövőre már egy dán, norvég vagy szerb bajnokkal kell rögtön találkozni, ami hamar szétfoszlathatja álmainkat. 

A DVSC-nek tanulnia kell az elmúlt fél évből. A csapat gerincét együtt kell tartani vagy jobb játékosokat igazolni és továbbra is csak a tisztességes munkában szabad hinni. Ha elég bölcsek és előrelátók lesznek a debreceni vezetők a csoda megismétlődhet és egy év múlva már BL pontszerzőként beszélhetünk a Lokiról.

Fölfelé tart az MSZP - állapítja meg a Szonda Ipsos legfrissebb felmérése. Az MSZP október óta négy százalékot erősödött a biztos szavazók körében, így 17-ről 21 százalékra jött föl. A mostani folyamat hátterében az áll, hogy a korábban bizonytalanok táborába került szocialista szavazók visszataláltak a párthoz. Ez a jelenség legfőképpen az 50 feletti városi szavazóknál figyelhető meg. A régi idősebb szocialista szavazók visszavándorlása megkezdődött ahogyan az várható volt, de mivel jelenleg a növekedés nem tekinthető szignifikánsnak nem érdemes messzemenő következetéseket levonni belőle.

A mostani számokat nézve, ha valójában egy ilyen választási eredmény születne, akkor a Fidesz várhatóan az összes egyéni körzetben nyerne. Az MSZP-nek egy 70 fő körüli, míg a Jobbiknak egy 35 fő körüli frakciója lenne. A kis pártok közül egy sem éri el a kétszázalékos támogatottságot. A felmérés ezen eleme elég furcsa, mivel Bokros Lajos támogatottsága 15 százalék körülre tehető, míg az MDF csak egy százalékon áll. Megállapítható, hogy hasonlóan a korábbi évekhez, amikor Dávid Ibolya volt sokkal népszerűbb pártjánál most is ugyanolyan helyzet figyelhető meg. A személy népszerűsége nem áramlik át a pártra, ami még komoly fejtörést okozhat a demokrata fórumnak. 

Érdemes még visszanézni az időben, hogy 2005 decemberében hogyan álltak a pártok. Az MSZP és a Fidesz 45-45 százalékon állt, az SZDSZ 4 és az MDF 3. A két rendszerváltó párt akkor sokkal jobb helyzetben volt mint ma, ez főképpen az SZDSZ-re igaz. A négy évvel ezelőtti helyzethez képest most úgy tűnik a választás lefutott, de a romániai fordulat fényében megállapítható Közép-Európában minden elképzelhető. 

Felülírva a korábbi számolgatásokat és várakozásokat Traian Basescu nyerte a románia elnökválasztás második fordulóját a voksok 50,3 százalékát megszerezve. A politikus nem először bizonyította be, hogy képes vesztes helyzetből is fölállni, míg szociáldemokrata ellenfele azt hitte könnyedén fog győzni. Basescu képes volt újabb szavazókat az urnákhoz szólítani, valamint nem működött az átszavazás a liberális jelöltről Geoanára és Kelemen Hunorról a szociáldemokrata politikusra. Az eredményt a szocdemek megtámadták, de várhatóan nem fogják megismételni a voksolást.

Basescu sikere keresztülhúzta a PSD-PNL-RMDSZ számítását és így Johanniszból sem lesz miniszterelnök. A régi-új elnöknek minél hamarabb meg kell oldania kormányválság kérdését, mivel keleti szomszédunk egyre nehezebb gazdasági helyzetbe kerül és később sokkal nehezebb lesz visszajönni, mint most orvosolni a válságot. A legrosszabb lehetőség egy előre hozott választás lenne, mivel a jelenlegi arányokon nem módosítana és tovább nyújtaná a bizonytalan időszakot. Várhatóan a demokratáknak és a liberálisoknak kéne megegyezniük a kormányról, azonban ehhez félre kéne tenniük korábbi sérelmeiket, amire a kezedeti tapogatózások alapján van lehetőség. A demokrata-szociáldemokrata nagykoalíció feléledése nem várható, mivel a kampány során túl sok gyűlölet halmozódott föl mindkét oldalon. A román politikában természetesen nincsen kőbe vésve semmi, ezért jósolni és tippelni a várható kormányra szinte lehetetlen, de egy dolog biztos: a kialakult súlyos helyzetet kezelni kell.     

Szombaton a kongresszus elé ajánlotta az MSZP választmánya az elkészített országos listát, amelyet láthatóan nagy egységben fogadtak el. Korábban egy választási kampány kapcsán sokat írtam a lehetséges hibákról és jó húzásokról. A szocialisták nem tudtak ellen állni a Gyurcsány-lobbinak így a volt pártelnök-miniszterelnök a negyedik helyett kapta a szocialista ranglistán. Ez a lépésük a politikusi népszerűségeket figyelembe véve, valamint a Gyurcsány kormányról alkotott véleményeket összegezve egy politikai hibának tekinthető. Gyurcsány előkelő helyen való szerepeltetésével egyik részről azon szavazók irányába akartak jó színben feltűnni, akik a miniszterelnök távozásával hagyták el az MSZP táborát. Ez elsőre jónak tűnő lépés, azonban a párt kismértékű népszerűség növekedése az elmúlt hónapokban pont annak volt köszönhető hogy Gyurcsány kikerült a média főáramból és sok bizonytalan visszatalált az MSZP-hez. A mostani döntéssel újra reflektorfénybe kerülhet a volt miniszterelnök, amely mozgósíthatja az ellene korábban kialakult tábort, ami egyértelműen az ellenzéknek kedvezhet. A döntést követően Szili elhagyta a választmányi ülést és bejelentette, hogy nem kíván szerepelni a listán. Szili még mindig messze a legnépszerűbb baloldali politikus, így hiánya a listán rosszul jöhet a szocialistáknak. A mostani döntés, tehát inkább árthat a pártnak és Gyurcsány újbóli aktivizálódása az ellenzék számára jelenthet előnyt a következő hónapokban.         

Hosszú választási időszakon van túl Románia. Az elmúlt években népszavazások, országgyűlési és Európai Parlamenti választások zajlottak keleti szomszédunknál. Hétvégén úgy tűnik lezárul a politikailag túlfűtött időszak az elnökválasztás második fordulójával. Az első fordulóban Basescu jelenlegi elnök csupán egy százalékos előnnyel rendelkezik Geoana szociáldemokrata politikussal szemben. A harmadik helyen végzett Crin Antonescu liberális politikus Geoana javára lépett vissza, így egyszerű matematikai számítások alapján sima lesz a szocdem politikus sikere. Azonban nem felejthetjük el, hogy kelet-közép európában nem működnek egyértelműen politikai automatizmusok, így Basescu esélyeit sem érdemes leírni.

Basescu esetleges vereségével lezárul egy politikailag aktív időszak. Geoana várhatóan Claus Johannisz nagyszebeni polgármestert nevezi ki miniszterelnöknek és így létrejön egy hárompárti kormány, amelyben az RMDSZ is szereplő lesz. Romániára ráfér a nyugodtabb periódus, mivel a gazdasági helyzet folyamatosan romlik és a felgyülemlő problémákat sem a nagykoalíció, sem a mostani helyzet nem képes megoldani. Basescu sikere esetén várhatóan előre hozott választásra kerülne sor, amely tovább rontaná Románia helyzetét és beláthatalan következményekkel járna.

Kérdés, hogy a szociáldemokrata jelölt sikere mit fog hozni a magyarok számára. A kampány alapján kijelenthető, hogy semmit mivel egyetlen ígéret sem hangzott el feléjük. A szlovákiai és az ukrajnai helyzetet figyelve megállapítható, hogy könnyen Romániában is hasonló lépéseket tehetnek a magyarok ellen a kormányon lévők, amely független a pártszínezettől. A mostani helyzetben a magyarok számára a kisebbik rossz Geoana támogatása és később részvétel a szociáldemokrata-liberális kormányban. Így esetleg elkerülhetjük a nemzetiségi problémák kiéleződését és ez a többi szomszéd számára is példát mutathat. 

Lemondott Draskovics Tibor az igazságügyi tárca vezetéséről. A magyar politikusok közül az egyik legnépszerűtlenebb távozása már időszerű volt a korábban elkövetett óriási hibák miatt, a nagy kérdés, hogy miért csak most került erre sor. Draskovics korábbi előéletével nem kívánok foglalkozni, mert megítéléséről a közvélemény már kiállította a bizonyítványt. Draskovics az évek során egyre nagyobb teher lett a baloldali kormány nyakán, mivel nagyon sok információval rendelkezik a korábbi évekről, másrészt lépései és személye a közvélemény számára elfogadhatatlan volt. 

A távozás egyik oka lehet, hogy a választások előtt a kormánypárt minél több népszerűtlen embert mozdít el a kabinetből. Ennek célja lehet, hogy csökkentsék az irányukba meglévő ellenszenvet és elterelni a figyelmet ezen személyek korábbi cselekedeteiről.

Másik valószínű, de egyelőre nem bizonyítható ok lehet, hogy az augusztusban elfogott romagyilkosokkal kapcsolatban nem rendelkeznek elég bizonyítékkal, ezért menekítik el az egyik fő felelőst. Feltűnő, hogy a hónapokkal ezelőtt ígért megdönthetelen bizonyítékok egyelőre nem ismertek, bár azt is el kell ismerni, hogy azóta nem történt egyetlen gyilkosság sem. Draskovics számára, ha vannak kényes ügyek akkor teljesen érthető a mostani lépése, mivel a kampányban már nem lehet rámutogatni, valamint a hírek szerint a magánszférában kíván elhelyezkedni, ami a könnyebb külföldre távozását is elősegíthet. A romagyilkosságok és más ügyek körüli teljes bizonytalanság egyelőre azt támasztja alá, hogy a miniszter politikai megrendeléseket hajtott végre, de se eezzel kapcsolatban, se a feltételezett bűnösök kapcsán bizonyítékokat még nem láttunk. 

Amint az várható volt a parlament november 30-án elfogadta a költségvetést, amivel a Bajnai-kormány újabb öt hónapot nyert. A korábbiakkal szemben lényegesen nyugodtabb körülmények között került sor az elfogadásra, ami nagyrészt köszönhető annak, hogy az SZDSZ-frakciója már korán kijelentette, hogy nem kíván nemet mondani, valamint a Fidesz sem fejtett ki jelentős nyomást a parlamentben. Az április óta tartó politikai szakasz egy újabb fejezete zárult le. Az MSZP-nek mostantól nem kell a parlamentben figyelnie arra, hogy többséget teremtsen maga mögött, jelentősebb törvényeket már nem kell elfogadni, így véglegesen befordultunk a kampányidőszakba. Ennek jelei az utcán megjelent MSZP és a Fideszhez köthető plakátok, de amit már korábban is megállapítottam 2001 és 2005-höz képest a közélet jóval nyugodtabb. Ennek oka lehet, hogy a szereplők beletörődtek a Fidesz 2010-es győzelmébe, az emberek nagymértékű elfordulása a politikától és feltételezhetően a pártok sem érdekeltek a hangulat túlfűtésében, ami 2006-hoz hasonlóan később erőteljesen visszaüthet.

Érdemes rövid helyzetképet tartani a parlamenti munka lezárulásával. A Fidesz sorra nyeri az időközi választásokat soha nem látott fölénnyel, ami elbizakodottá és nyugodttá teheti a legnagyobb ellenzéki pártot. Szerencsére ennek egyelőre semmi jele nincsen, mivel több vezető politikusa is egyértelműen kijelentette, hogy a legnagyobb siker az lenne, ha sikerülne megszerezni a mandátumok egyszerű többségét, amire az MSZP volt képes 1994-ben. Erre minden esélyük megvan még abban az esetben is, ha az MSZP képes lesz a legjobb esetben 40-50 egyéni választókerületben nyerni. A széles közvélemény a világos programot és a jövőképet várja, aminek részleteit a következő hónapokban biztosan megismerhetjük.

A szocialisták most választották ki miniszterelnök-jelöltjüket, aki egyértelműen kijelentette, hogy a meccs még nincsen lefutva. A következő hónapokban fel kell építeni őt, mivel az emberek többsége nem ismeri, így karakteres politikusnak sem nevezhető. Az MSZP az utóbbi időben több választáson is csupán a Jobbik mögé szorult. Komoly változásoknak kell történnie, hogy feljebb jöjjenek. Ennek esélye az lehet, ha az adócsökkentés és a távhő áfájának csökkentése valóban érezhető lesz, így a régi jóléti politika érvényesítésével javulhat a párt megítélése, ami esélyt adhat Mesterházynak.

A Jobbik stabilan a parlamenti támogatottság fölött található. A párt nem változtatott korábbi retorikáján és úgy tűnik egyre erőssebb, ami a Fidesznek okozhat komoly fejfájást.

A több szereplő közül leginkább az MDF-nek van esélye a bejutásra Bokros vezetésével, aki a korábbi MSZP-SZDSZ szavazókat állíthatja a fórum mellé. A párt számára a legnehezebb időszak az ajánlószelvények összegyűjtése lesz, mivel feltételezhetően nem rendelkezik stabil, kialakult hálózattal. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt időszakban csupán egy komlói voksoláson sikerült elindulni, de ott is csak 3,7 százalékot értek el. Ha sikerül legalább 140-150 helyen jelöltet állítaniuk, akkor a bajutás szinte biztos, de a Bokros-mítosz akár 8-10 százalékra is röpítheti őket, ami persze a szocialisták jelentős gyengülését vonná maga után.

A verseny eldőltnek tűnik, de a közép-európai térségben történtek már rövid idő alatt nagy átalakulások.

Hosszú keresgélés és találgatás után a szocialisták Mesterházy Attilát választották a párt miniszterelnök-jelöltjének, akit még a kongresszusnak el kell fogadnia, de a jelenlegi helyzetben nem várható, hogy ezt elutasítsák. A párt népszerűsége nagyon alacsony, a Nézőpont Intézet felmérése szerint az emberek 5 százaléka választaná csupán Mesterházyt, míg Bokrost 15 százalék. A helyzet innen nézve nagyon nehéznek tűnik és szinte elképzelhetetlen, hogy a választás végén az ő kezükben maradjon a hatalom.

A reménytelen helyzet ellenére érdemes megnézni, hogy az MSZP számára mit hozhat a mostani új helyzet. Sokan megállapítják hogy hosszú idő után most sikerült a pártban egy egységes döntést hozni és ismerve a szocialistákat a választásig már nem várható belső harc a jelölt személye miatt, ahogy ez 2002-ben és 2006-ban történt. A párt összezár mögötte és teljes erővel folytatják a kampányt. A viszonylag fiatal politikus jelölése ismét megmutatja az MSZP folyamatos megújulási képeségét, 1998-hoz képest a mostani lesz a negyedik választás és mind a négyszer más politikussal futnak neki a voksolsának. Mesterházy személye nem kötődik szorosan a Gyurcsány-érához, azonban a Zuschlag ügyben a személye is felmerült. Mesterházy adott esetben élére állhat egy negatív kampánynak, azonban fiatal kora miatt ezt sokan arroganciának tekinthetik, tehát ilyen irányba nem érdemes elindulni.

A széles közvélemény őt nem igazán ismeri, így jelölése mindenképpen hasznos lehet a szocialistáknak, mert nem azonosítják a korábbi idők hibáival. Mindent összevetve a párt döntése nem rossz, mivel Mesterházy képes lehet a korábbi szavazók visszaszerezésére, abban az esetben ha egy egységes program és csapat áll föl mögötte. Az MSZP megújulási képessége és a folyamatos új emberek behozása egyértelműen szembeállítható a Fidesz változatlanságával, amire a kampányban is bőven lehet építeni. A mostani számokat nézve senki nem felejtheti az 1996-os oroszországi elnökválasztást, ahol Jelcint a voksolást előtt 4 százalékról hozták be nyertesnek. Mi nem vagyunk Oroszország, de itt is minden megtörténhet.

Fideszes sikerekkel zárultak a hét végi időközi voksolások. Csornán a két héttel korábbihoz képest a választás érvényes lett, ráadásul a legnagyobb ellenzéki párt mind szavazatainak számát, mind arányát növelni tudta. A voskolás legnagyobb meglepetése, hogy a Jobbik mindkét körben legyőzte az MSZP-t. A szocialisták annak ellenére, hogy ebben a körzetben 1994-et leszámítva mindig vereséget szenvedtek és országos átlag alatt szerepeltek a most megszerzett 4,6 százalékos arányuk minden korábbit alulmúl. Az MSZP mostani eredménye ennek ellenére nem szabad, hogy bárkit is messzemenő következtetések levonására sarkaljon, de az mindenképpen elmondható nagyon mélyen van a szocialista párt. 

Józsefvárosban a Fidesz politikusa kétharmados támogatottsággal győzött, az MSZP 17, míg az SZDSz és az LMP 8-8 százalékot szerzett. A meglepő eredmény az LMP szereplése, mivel júniusban még csak 5,6 százalékot értek el. Az SZDSZ csupán annak köszönheti átlag fölötti szereplését, hogy kerületi szinten ismert politikust indított.

A mostani eredmények egyértelműen mutatják, hogy a kormány mögött nem áll stabil többség, azonban az alacsony részvételi arány miatt nem lehet tudni az otthonmaradottak szándékait. Az MSZP-nek minél hamarabb egy jól működő stratégiát kell kitalálnia, hogy sikerüljön legalább a szavazatok egyharmadát megszereznie. A Fidesznek pedig, hogy jelenlegi előnyét megtartsa mindenképpen egy stabil jövőképet kell felvázolnia a választók előtt, amire érdemes szavazni.     

Megjelent a Szonda-Ipsos novemberi felmérése, mely szerint a biztos szavazók között a Fidesz 64, az MSZP 19 és a Jobbik 12 százalékon áll. Más párt rajtuk kívül nem jutna be az Országgyűlésbe, ha most tartanák a voksolsát. A Fidesz minimálisan veszített októberhez képest, az MSZP és a Jobbik pedig szintén nagyon kicsit javított. A felmérés legérdekesebb része, hogy a Jobbik jelenlegi hatszázezres tábora mellett található még egy hatszázezres potenciális mag is, amely adott esetben a pártra voksolna. Ha a gazdasági helyzet tovább romlik, amit a ma nyílvánosságra került 7,2 százalékos GDP csökkenés is alátámaszt a párt további híveket szerezhet legfőképpen a Fidesztől, de a bizonytalanok köréből is. A kutatás furcsa része, hogy az MDF csupán két százalékon áll, de tudva lévő, hogy Bokros támogatottsága ennél lényegesen nagyobb, tehát valószínűleg ők még biztosan fognak erősödni. A Fidesz számára az egyik legintőbb jel, hogy a teljes népességnek csupán 35 százalékát tudhatják maguk mögött. Egy magas részvétel esetén ez a 35 százalékos arány akár még egy vereséghez is elvezethet, ha a Jobbik és az MSZP további erősödése nem áll meg.

Érdemes most a kampány kezdetéhez közeledve visszatekinteni az intézet négy évvel ezelőtti helyzetképéhez. 2005 novemberében a teljes népességet tekintve az Fidesz 31, az MSZP 26, az SZDSZ 3 százalékon állt. A biztos szavazók között a Fidesz 49, az MSZP 41 százalékon állt. Ha ezt összevetjük a mostani számokkal egyértelműen ki is jelenthetnénk, hogy a Fidesz simán meg fogja nyerni a jövő évi voksolást. A bizonytalansági tényező a mostani helyzetben az MDF esetleges bejutása, amely alaposan megváltoztathatja az esetleges arányokat. A legfőbb kérdés, hogy az egyéni kerületekben mi fog történni és az esetleges második fordulóra kinek milyen tartaléka marad. A Fidesz célja egyértelműen a körzetek túlnyomó többségének első fordulós megnyerése, amelyre a mostani felmérések szerint jó esélye van. Amit nem hagyhatnak figyelmen kívül, hogy a szocialisták biztosan meg fognak erősödni valamelyest a voksolásra, ami az egyéni körzetekre is ki fog hatni. Az ellenzéki párt stratégiái nem ülhetnek ölbe tett kézzel, mivel az MSZP és a Jobbik még nagyon kellemetlen meglepetéseket szerezhet nekik.