Bundi fater

A kolontári gátszakadás és az önkormányzati választások lecsengését követően a kormányzat a héten újabb témát emelt a köztudatba, ami vélhetően még nagyon sok vitát fog kiváltani. Orbán Viktor szerdán jelentette be, hogy újabb válságadókat kívánnak kivetni a távközlési és az energiaszektorra, valamint a nagyáruházakra. A másik nagy lépés a nyugdíjpénztári befizetések 14 hónapra való leállítása lehet. A bejelentést követően azonnal megindult a baloldali véleményformálók támadása és az érintett szereplők is arról beszéltek, hogy igazságtalan az adó nagysága és így vélhetően vissza kell fogni a beruházásaikat. A nyugdíjpénztári befizetéseket illetően Gyurcsány is offenzívát indított a kabinet ellen, ami már egyértelműen egyfajta visszatérési kísérlet kezdetének tekinthető. A nagyok megadóztatása vélhetően továbbra is találkozik a társadalom széles rétegeinek az akaratával, hasonlóan a bankadóhoz. A kormányzat másik nagy lépése az adócsomag bejelentése volt, ami egyértelműen és a korábbi ígéreteknek megfelelően a nagycsaládoknak kedvez, de igazából csak azoknak, amelyek elég sokat is keresnek. Nagy kérdés, hogy az adócsomag a következő években milyen módon fog gyerekvállalásra ösztönözni, de egyelőre ennél jobb ötlete nem volt a kormánynak.



 

Egyértelműen úgy tűnik, hogy Orbánék nekikezdtek a kormányzásnak, ahol természetesen megvannak már az első érdeksérelmek is. A korábbi kabinetek általában a hiányzó pénzt a kisemberektől vették el, akik a saját érdekeiket egyáltalán nem tudták érvényesíteni a kabinettel szemben, csupán a Fidesz volt 2008-ban képes arra, hogy ezt egy népszavazásba csatornázza be és így bénítsa meg a Gyurcsány-kabinetet. Orbánék egyértelműen a legerősebb szereplőknek mennek neki, amiből többek között a gyógyszergyárak kimaradtak. Ennek a politikának az a veszélye, hogy ezek az erős érdekcsoportok adott esetben pár éven belül összefogva egy ellenzéki párt mögé állva képesek lehetnek olyan segítséget adni a kormány leváltásához, amire nem lesz ellenszere a Fidesznek. A kormánypárt egyelőre azt mondja, hogy ez a mostani pénzbeszedés csupán átmeneti és később már nem lesz rá szüksége. Ahhoz, hogy tényleg ne legyen rá szüksége a gazdasági növekedésnek el kell indulnia, valamint olyan strukturális reformokra van szükség a költségvetés kiadási oldalán, amely olyan helyzetet teremthet, hogy többé nem fog jelentős hiány keletkezni a büdzsében. Orbánék reformokról egyelőre nem beszélnek, a valóban súlyos döntéseket igénylő területekhez (oktatás, egészségügy, szociális rendszer) nem nyúltak, de ez elkerülhetetlen lesz, ha tényleg valódi változásokat szeretnének elérni.

A most bejelentett intézkedések sokak számára túlságosan kapkodónak és ad hocnak tűnnek. A kormánynak a következő hetekben be kell mutatnia, hogyan kíván változtatni a különféle rendszerek elosztásán. A nagyok megadóztatása valóban egyelőre csak azzal járhat, hogy a gazdaság továbbra sem lesz képes a növekedésre, ami a jövőbeli terveket is megkérdőjelezheti. Növekedés és jelentős átalakítások nélkül a most betömött lyukak is újra fognak termelődni és később a gazdaság nagy szereplői már nem fognak elviselni ilyen pénzbehajtásokat. Önkéntelenül is egy olyan politikai szereplő mellé fognak állni, amely az ő érdekeiket védi és akkor egyik-napról a másikra kettős tűz alá kerül a kormány.

Ahogy a várható volt a Kolontáron történt ökológiai katasztrófa teljesen átvette a közbeszéd irányítását és a kormányzat legtöbb döntése is ezzel a kérdéssel foglalkozik. Egy hét telt el a gátszakadás óta és ennyi idő alatt jól látható, hogy a kormányzat képes a problémával megbírkózni és folyamatosan az irányítása alatt tartja az eseményeket. Erre a legjobb példa, hogy szombaton a miniszterelnök jelenlétében azonnal intézkedtek Kolontár kitelepítéséről és Devecsert is fölkészítették a kitelepítésére, abban az esetben ha gátszakadás történik. Orbán keményen és határozottan állt az események élére, ahogyan egy miniszterelnöknek tennie kell, szemben több elődjével.

Hétfői napirend előtti felszólalásában nagyon határozott intézkedéseket jelentett be, többek között a cég állami felügyelet alá helyezését, a vezérigazgató előzetes letartóztatását és, hogy a károkat a cég tulajdonosainak vagyonából kell megtérítenie. A pártok nagy része támogatja a kormány javaslatait és vélhetően a közvélemény is a kabinet mellett áll. Az emberek óriási többségét vélhetően roppantul zavarta és felháborította a Mal vezetőinek cinizmusa, emiatt a mostani intézkedések nem fognak jelentős ellenállásba ütközni. Az elmúlt években nem szokhattunk meg hasonló kormányzati határozottságot, leszámítva a 2006. október 23-i véres tömegoszlatást, azonban annak jóval több volt a kára a Gyurcsány-kabinet számára mint előnye. Egyelőre nem tudjuk, hogy a mostani helyzetből ki profitál, de ez ebben az esetben nem fontos, a lényeg, hogy a kormány a lehető legjobb döntéseket hozza meg és tegyen meg mindent a károk enyhítésére és a felelősök megtalálására. 

Az önkormányzati választási eredmények értelmezésére még idő sem maradt, mert a Kolontáron történt gátszakadás teljesen kiszorította a vezető hírek közül a vasárnapi voksolás értelmezéséről szóló vitát. A hétfői tragédiában eddig négy ember vesztette életét, de vélhetően még további áldozatokat fognak találni a takarítás során. A katasztrófát követően a vélhetően vétkes vállalat azonnal elhárította magától a felelősséget és ezen felül még a cég vezetője meglehetősen cinikus nyilatkozatokat tett, ami teljesen joggal háborította föl a közvéleményt. A kormány egyelőre jól reagált a kialakult helyzetre, Orbán Viktor hazautazott Brüsszelből és a mai napon már el is látogatott a térségbe. A kialakuló káoszt sikerült megfékezni és viszonylag sikerült stabilizálni a helyzetet.


 

A kabinetnek most egyszerre két feladatnak kell megfelelnie. Az egész közvélemény joggal várja a felelősök megnevezését és adott esetben bíróság elé állítását. Ennek elmaradása esetén nagyon komoly támadásokkal kell majd szembenéznie a kormánynak, amelynek elhárítása csak nagyon súlyos veszteségek alapján lenne megoldható. A másik ennél is fontosabb dolog, hogy az ott élő és kárt szenvedett emberek minél hamarabb új otthont és segítséget kapjanak. Ha ezen a téren kudarcot vall a kormány, annak a későbbiek során nagyon súlyos hitelességvesztés lehet a következménye, amit természetesen az ellenzék könyörtelenül ki fog használni. Orbánék ebben a helyzetben nem tétovázhatnak és egyelőre ennek semmi jele nincsen, megoldást kell találniuk minél hamarabb a probléma megoldására és meg kell kezdeni az újjáépítést. Ha sikeresek lesznek, az a jó kormányzás egyik konkrét tanúbizonysága lesz, ami mindnyájunk közös érdeke is.  

A vasárnapi önkormányzati választáson lezárult egy hosszú választási korszak Magyarországon. 2002 óta a 2005-ös és 2007-es évet leszámítva mindegyik évben vagy egy vagy több országos szavazás is volt hazánkban. 2002-ben az MSZP győzelmeivel kezdődött ez a korszak, míg a mostani önkormányzati választáson a párt immár sokadszorra súlyos vereséget szenvedett és akár a végső összeomlás felé is elindulhat.

A mostani önkormányzati választás kapcsán a legfontosabb, ami elmondható, hogy a választók egyértelmű bizalmat szavaztak a kormánynak, míg az ellenzék pártjai nagyarányú vereséget szenvedtek. A helyhatósági választáson a legfontosabb pozíciók a főpolgármesteri, a fővárosi közgyűlési, a budapesti kerületek, a megyei közgyűlések és a megyei jogú városok. Először érdemes ezeken végigmenni.

Tarlós István magabiztosan nyerte meg a főpolgármesteri posztot, ami annak fényében, hogy jobboldali politikusnak 1990 óta nem sikerült Budapesten nyernie hatalmas eredménynek számít. Tarlós egymaga több szavazatot szerezett, mint az ellenzék összes jelöltje, ami Demszkynek is csupán egyszer sikerült. A választást sokan lefutottnak tekintették, ami végül is teljesült, de a korábbi felmérésekkel szemben Horváth Csaba valamivel több szavazatot kapott, mint azt várni lehetett, amit győzelemként ünnepelni kissé túlzónak hat, de arra mindenképpen rávilágít, hogy a közvélemény-kutatási eredményekkel mindig csínján kell bánni.

A rendszerváltás óta először lesz jobboldali többségű a fővárosi közgyűlés, ami egyértelműen a legnagyobb sikere a jobboldali kormánypártnak, főként annak fényében, hogy mind a szocialisták, mind az LMP azt a célt tűzte ki a választás előtt, hogy ez semmiképpen sem jöjjön létre. Az országgyűlési választások óta a Fidesz-KDNP támogatottsága 4 százalékkal emelkedett a fővárosban, és így története során először átlépte az 50 százalékos küszöböt. Az MSZP szintén négy százalékot javított, amely növekmény vélhetően a tavasszal még 5 százalék körül szereplő bokrosista MDF-től érkezhetett. Az LMP és a Jobbik pedig az országgyűlési választás óta rontott az eredményén.

A fővárosi kerületekben is soha nem látott jobboldali fölényt láthatunk. A Fidesz-KDNP-összefogásnak 19 kerületben sikerült polgármesteri helyet szereznie, sikerült legyőzni többek között Molnár Gyulát is és olyan, az MSZP korábbi fellegvárának számító kerületeket bevenni mint például Újpest, Rákospalota, Csepel, Erzsébetváros. Az MSZP-nek csupán Angyalföld, Kispest és Pesterzsébet maradt, valamint az általuk támogatott Geiger Ferenc Soroksáron. A választások előtt nagyjából az volt a közvélekedés, hogy csak ezeken a helyeken marad MSZP-s városvezető, így ez szintén nem okozott meglepetést. Ami mindenképpen figyelemre méltó, hogy a szocialistáknak csupán a XIII. kerületben sikerült többséget szerezniük a helyi közgyűlésben, így két megválasztott városvezetőjüknek jobboldali többséggel kell irányítania. A Fidesznek ezekben a kerületekben a legnagyobb problémája az volt, hogy nem sikerült olyan népszerű jelöltet találniuk, akik képesek lettek volna a többséget maguk mellé állítaniuk a polgármesterekkel szemben, és vélhetően több helyen a kormánypárt szavazói is a szocialista jelöltekre voksoltak.

A megyei jogú városokban szintén soha nem látott diadalt aratott a kormánypárt a 22 győzelemmel és azzal, hogy mindegyik településen sikerült a helyi testületekben többséget szerezniük. Szegeden Botka László viszonylag simán nyert, ami szintén amiatt történhetett meg, mert a Fidesz az elmúlt években nem tudott felépíteni egy olyan jelöltet, aki képes lett volna elhitetni, hogy jobb városvezető, mint a szocialista politikus. Az MSZP a választás előtt titkon reménykedett abban, hogy legalább négy-öt helyen (Tatabánya, Dunaújváros, Miskolc, Nyíregyháza) nyerhet, de ezekben az egykori fellegvárakban is viszonylag sima vereséget szenvedett.

A legegyértelműbb kormánypárti fölény a megyei közgyűlésekben alakult ki. A Fidesz-KDNP az összes megyében abszolút többséget szerzett, és sehol nem kényszerül alkalmi koalíciókat kötni valamelyik ellenzéki párttal, ami nagy mértékben megkönnyíti a döntéshozatalt. Ami a tavaszhoz képest jelentős változás, hogy a Jobbik csupán három megyében tudta megelőzni a szocialistákat, míg áprilisban még nyolc helyen szorult harmadik helyre az MSZP. A Jobbik térvesztése és az MSZP viszonylagos erősödése ezen a szinten figyelhető meg a legjobban.

Ami a kormánypárt számára figyelmeztető jel, hogy több olyan településen is veszített, ahol még tavasszal simán hozták el az egyéni mandátumot. Esztergomban Meggyes Tamás súlyos vereséget szenvedett, de ennek ellenére a Fidesz jelöltjei az összes egyéni kerületben nyertek, ami világosan mutatja, hogy a kormánypárti szavazóknak is elege lett a polgármesterből. Makón és Szentesen szintén vereséget szenvedett a kormánypárt. Gödöllőn Gémesi György és a mögötte álló helyi civil szervezet simán nyerte el a helyi választók bizalmát. Az egykori szocialista iparvárosok felemás képet mutatnak, mivel Dorogon, Kazincbarcikán és Tiszaújvárosban simán nyert az MSZP, de Komlón, Ózdon és Oroszlányban a jobboldal aratott győzelmet.

A választás országos összesített eredménye szerint a legtöbb mandátumot természetesen a független jelöltek szerezték. A pártok közül a Fidesz-KDNP fölénye óriási, mivel közel nyolcszor annyi jelöltjét választották meg, mint az MSZP-nek. A szocialisták 591, míg a Jobbik 377 mandátumot szerzett, amivel teljesen egyértelművé vált, hogy a Jobbik a politikai erők között a harmadik erőnek számít, de nagyon messze került attól, hogy legalább középpártnak tekinthesse magát. Az LMP a megszerzett 54 mandátummal egyértelműen a kis párt kategóriájába került, és hatalmas erőfeszítésre lesz szüksége, hogy egyáltalán láthatónak tűnjön a következő években.

Érdemes még szót ejteni arról, hogy a mostani választással az SZDSZ és az MDF végképp a történelemkönyvek lapjaira került. A szabad demokraták csupán egy jelöltet indítottak Sopronban, aki 33 szavazatot szerzett. Az MDF-nek pedig csupán a Somogy megyei Karádon sikerült egy képviselői helyet szereznie. A két párt eredményéről mindent elmond, hogy még a MIÉP és a Thürmer vezette Munkáspárt is több mandátumot tudott szerezni. A két egykor legerősebb párt eltűnésével a rendszerváltás egy korszakát is lezártuk október 3-án.  

Mindezeken túl a választás egyik legnagyobb kérdése az, hogy miért sikerült a Fidesznek a tavaszi nagy támogatottságát megőrizni, és vajon ezt követően hogyan módosulhat a politikai verseny. A kormánypárt sikerének az egyik eleme, hogy az új kabinet megválasztását követően rögtön átvette a közbeszéd irányítását, amit egészen mostanáig sikerült is fönntartania. A siker másik összetevője, hogy a Fidesznek a korábbi évekkel szemben sikerült megnyernie azokat a választókat, akik korábban a bizonytalanok közé vagy a politikai skála közepén helyezkedtek el. Ennek a rétegnek egy jelentős része 2002-ben Medgyessyre, míg 2006-ban Gyurcsányra szavazott. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése és a Gyurcsány-kabinet működése ezt a réteget teljesen elfordította az MSZP-től és a 2008-as népszavazás óta nem talált vissza a szocialistákhoz.

A Fidesz a mostani, példa nélküli győzelmével olyan felelősséget is a vállára vett, amivel eddig egyetlen párt sem rendelkezett. Orbánék a három és fél év múlva sorra kerülő parlamenti választáson nem hivatkozhatnak arra, hogy nem rendelkeztek elég választói felhatalmazással, vagy az ellenzék megakadályozta, hogy végrehajtsák a fontos reformokat. A feléje irányuló óriási bizalom óriási felelősséggel is jár. Ezt az előnyt megtartani embert próbáló feladat lesz, de egyelőre úgy tűnik, hogy a politikai aréna többi szereplője nem rendelkezik olyan hitelességgel, amely alapján képes lehet a kormánypárton fogást találni. Fontos kiemelni, hogy egyelőre – mivel a választók gyorsan felejtenek, és most még ugyan a többség számára az MSZP egyenlő a bukott kormányzással, de ki tudja, mi lesz pár év múlva. A Fidesznek a legfontosabb teendője az, hogy a minél jobb kormányzásra összpontosítson a következő években, és a hatalmas bizalmat megszolgáló hatalmas alázattal vezesse az országot.

Véget ért az idei kampányidőszak Magyarroszágon. Néhány óra múlva megkezdődik az idei év utolsó országos választása és vélhetően csak három és fél év múlva fog az egész ország a szavazóhelységekbe járulni. Sokan sokfélét mondtak a holnapi voksolás tétjéről, de a legfontosabb mondanivalója a helyi vezetők megválasztásán kívül a kormány elmúlt négy hónapos munkájának az értékelése lesz. Orbán helyesen mutatott rá, hogy ha a Fidesz akkora győzelmet arat, mint a tavasszal vagy még nagyobbat az vélhetően újabb lendületet ad a kabinetnek és bátrabb lépések is várhatóak. Abban az esetben, ha a szocialisták és a ellenzék a vártnál jobban szerepel, akkor a kormányzás lassulhat, ami egyértelműen az ország kárára válhat.

Érdemes felidéznünk a korábbi önkormányzati választásokat ilyen szempontból is. 1990 őszén jól látszott, hogy az MDF olyan súlyú vereséget szenvedett, amiből nem lesz egyszerű talpra állni és alapvetően egész kormányzásukat meghatározta az önkormányzati vereség. 1994-ben és 1998-ban az aktuális kormányzat jól szerepelt a helyi megméretettésen és a későbbi lépéseket nagy mértékben nem határozta meg az elért választási eredmény. 2002-ben az MSZP áttörő győzelme a helyhatóságokban arra sarkalta a kabinetet, hogy folytassa az osztogatás politikáját, ami később a vesztüket is okozta. A Gyurcsány-kormány 2006 őszén elszenvedett veresége pedig nem megfontoltságot váltott ki a hatalmon lévőkből, hanem tovább folytatták az erőszakos reformpolitikát, amelynek a végén az SZDSZ eltűnt a politikai életből, míg a szocialisták nagyon jelentősen meggyengültek.

Természetesen nem tudjuk, hogy hogyan fog szerepelni a Fidesz a holnapi választáson, a felmérések szerint még a parlamenti választásokon látottnál is nagyobb fölénnyel fog nyerni. A közvélemény-kutatók már sokszor tévedtek, ami persze nem jelenti azt, hogy most is fognak. Orbán érzi a választás tétjét és annak jövőt formáló jelentőségét. A döntés az ország kezében van.

Két nap múlva véget ér az önkormányzati választás kampánya, majd megkezdődik a voksolás és már a részvételi adatokból levonhatunk következtetéseket, de igazából majd csak az eredmények beérkezésekor válik majd mindenki előtt világossá, hogy a mostani kormány mekkora támogatottságot érzehet maga mögött és merre fordul majd a magyar politika a következő években.

A mostani kampány hasonlóan az országgyűlési voksolás előtti időszakhoz nem hozott különösebben felfokozott hangulatot. A kampány hetei alatt nem történtek meglepő bejelentések, így az erőviszonyok sem változtak. Az október 3-i választást sokan teljesen lefutottnak tekintik, a Fidesz az összes felmérés szerint olyan fölénnyel vezet, hogy esetleg csak egy-két kerületben és egy-két megyei jogú városban veszíthet. Az MSZP, a Jobbik és az LMP semmilyen olyan témát nem tudott bedobni, amellyel fölhívta volna magára a figyelmet és esetlegesen a szavazók nagy tömegeit tudta volna maga mögé állítani. Alapvetően unalmas és egyhangú kampányon vagyunk túl, bár két nap még hátravan, de vélhetően a pártok nem lesznek képesek olyan súlyú ügyet fölkarolni, amelynek alapján jelentősen változtatnának a jelenlegi megítélésükön.


 

Mégis a politika iránt érdeklődő emberben fölmerül, hogy a teljesen egyező felmérések ellenére valamilyen meglepetést szimatoljon. Magyarországon 1990 óta nem volt olyan választás, amelyen valamilyen meglepetés ne történjen. A közelmúltból érdemes kiemelni, hogy a 2006-os országgyűlési megmérettetésen a meglepetés az MDF bejutása volt, a 2009-es EP-választáson a Jobbik áttörése, az idei parlamenti választáson pedig az LMP nagyon jó  szereplése. Érdemes fölhívni arra a figyelmet, hogy az elmúlt években az MSZP-t a közvélemény-kutatók mindig alulmérték és pár százalékkal mindig több volt a szocialisták támogatottsága, mint az utolsó héten közölt számok. Budapesten és a megyei jogú városokban még biztosan van annyi rejtőzködő szavazója az MSZP-nek, amelyek vasárnap meg fognak jelenni és javítani fogják az ellenzéki párt számait, de a legnagyobb kérdés, hogy ez mire lesz elég.

A Jobbik és az LMP az elmúlt időszakban jól láthatóan lejtőre került, ezért az ő esetükben a meglepetés az lenne, ha sikerülne erre rácáfolniuk. A Jobbiknak ez lényegesen könnyebb lesz, mivel rengeteg településen lehet majd rájuk voksolni, míg az LMP-re ez az álítás már nem igaz. A Jobbik számára a nagy meglepetés az MSZP megelőzése lenne, míg az LMP számára egy a tavaszinál sokkal jobb fővárosi szereplés lenne a nagy áttörés.

A Fidesz számára a legnagyobb pozitív meglepetés az összes megyei jogú város és a fővárosi kerületek megszerzése lenne. A kormánypárt számára minden a tavaszi eredménynél rosszabb szereplés már a negatív meglepetés kategóriája lenne.

Október 3-a után egy új korszak kezdődik a magyar politikában, mivel lezárul egy 2002 óta  tartó hosszú választási időszak és vélhetően csak 2014 tavaszán járulunk majd ismételten a szavazóurnák elé. A vasárnapi szereplés mindegyik párt számára egy hosszú ideig meghatározó keretet fog kijelölni és az abból való esetleges kitörés fogja jellemzni a következő évek politikai küzdelmeit.

Pár nappal az önkormányzati választás előtt hozta nyilvánosságra legfrissebb felmérését a Szonda Ipsos. Ebből kiderül, hogy augusztushoz képest növelte az előnyét a Fidesz az MSZP-vel szemben, így már a biztos szavazók körében 65-17 arányban vezet a kormánypárt a szocialistákkal szemben. A kutatás érdekessége, hogy településnagyságok szerint is megvizsgálták a pártok támogatottságát. A kis településeken és a tízezer főnél népesebb településeken elsöprő a Fidesz fölénye. Ezeken a helyeken a többség vélhetően kormánypárti polgármesterekre fognak szavazni. A megyei jogú városokban is elsöprő a Fidesz fölénye, így könnyen elképzelhető, hogy ezen a szinten mindenhol kormánypárti polgármester lesz, mivel a megkérdezettek 65 százaléka voksolna kormánypárti és 18 százalék ellenzéki jelöltre. Sajnos arról nincsenek számok, hogy Miskolcon és Szegeden hogyan állnak a pártok, de a Fidesz nagy előnyéből arra lehet következtetni, hogy ezeken a településeken is a kormánypárt a legnépszerűbb. Budapesten körülbelül kétszeres a Fidesz előnye az MSZP-vel szemben, de itt az LMP 12, míg a Jobbik 10 százalékon áll. A legnagyobb kérdés így még mindig, hogy sikerül-e a Fidesznek a közgyűlési többséget megszereznie, de ez úgy tűnik nagyrészt a részvételen és a kisebb erők szereplésén fog múlni.


 

A kutatás szerint tehát a Fidesznek egyáltalán nem kell izgulnia, hogy október 3-án milyen eredmények fognak születni, mivel a rendszerváltás óta a legnagyobb győzelem előtt áll. Ami mégis aggodalomra adhat okot a Fidesz számára a bizonytalan szavazók nagyon nagy száma. Nagy kérdés, hogy ezek elmennek-e szavazni vagy pedig otthon maradnak. A bizonytalanok között természetesen jóval nagyobb számban találhatóak az MSZP egykori hívei, így abban az esetben ha nagy számban elmennek voksolni még nagy mértékben módosulhat a végeredmény. Vélhetően többségük otthon marad, mivel az ellenzék nem rendelkezik azzal a mozgósító erővel, mint például 2002-ben. Az emberek úgy tűnik egyelőre nem reagálnak élesen a kormányzati hibákra és az ellenzék hangjára sem figyelnek. A Fidesz biztosan megtartotta az áprilisi táborát, amely most soha nem látott győzelemhez segítheti a kormánypártot vasárnap. 

Egy héttel az önkormányzati választás előtt több közvélemény-kutató eredményét ismerhettük meg. A Gallup legfrissebb felmérése szerint Tarlós István akár kétharmados fölénnyel is nyerheti a főpolgármesteri címet, míg a Fidesz a biztos szavazókat tekintve 64-23 arányban vezet az MSZP-vel szemben Budapesten. Természetesen ez a különbség a korábbi fővárosi eredményeket tekintve nagyon szélsőségesnek tűnik és a Gallup is megjegyzi, hogy körülbelűl 20 százaléknyi a bizonytalan szavazók aránya, így a valós eredmény még jelentősen módosulhat, de úgy tűnik hogy Tarlós lesz a következő főpolgármester és csupán az a legnagyobb kérdés, hogy a Fidesz képes lesz-e megszerezni a Fővárosi Közgyűlésben az abszolút többséget. A Gallup felmérésenek az érdekessége, hogy egyelőre sem az LMP, sem a Jobbik nem lehet biztos abban, hogy tagja lesz a következő közgyűlsének, sorsukat a részvételi arány és a még bizonytalan szavazók dönthetik el. 


 

A Medián is közölte  a legfrissebb felmérését, aminek az egyik érdekessége, hogy az MSZP ismét elérte az áprilisi támogatottságát, ami persze a mostani önkormányzati választáson egy nagyon súlyos vereséghez lehet elég. A kutatásból az is egyértelműen kiderül, hogy mind az LMP, mind a Jobbik lendülete megtört, így akár ők okozhatják majd a mostani választás negatív meglepetését, bár az LMP már eddig is nagyon gyengén szerepelt a jelöltállítás során. A két felmérésből egyértelműen megállapítható, hogy az emberek egyelőre nem érzékelték a kormányzat esetleges hibáit és az áprilisban a Fideszre szavazók még a párt mögött állnak. Az ellenzék továbbra sem képes semmilyen áttörésre és úgy tűnik az október 3-i voksoláson semmi nem veszélyezteti a Fidesz soha nem látott győzelmét. A kampányból még egy hét van hátra, az ellenzék minden egyes apró kormányzati bakiba erőteljesen kapaszkodni fog, tehát a Fidesz egy pillanatra sem engedhet ki, mert ilyenkor hatványozottan érényesülhet egy kisebb kisiklás is.

A közelgő önkormányzati választás kapcsán sokan beszélnek arról, hogy a Fidesz kiütéses győzelmet fog aratni és várhatóan akár 2018-ig vagy azon túl is domináns szereplője lesz a hazai politikai életnek. Érdemes az önkormányzati választás kapcsán a magyar választók olyan tulajdonságára felhívni a figyelmet, ami akár döntően befolyásolhatja az október 3-i eredményeket. A magyar választóra teljes mértékben jellemző a kiegyensúlyozás attitűdje. Ez érvényesült az 1990-es, az 1998-as és a 2006-os helyhatósági választáson. 1994-ben az MSZP fölényes tavaszi győzelmét követően az őszi választáson is diadalmaskodott, de akkor is több nagyvárosban és fővárosi kerületben nem tudtak győzni ráadásul a főpolgármesteri posztot sem tudták megszerezni, ami szintén egyfajta kiegyensúlyozást mutatott. 2002-ben a tavaszi baloldali győzelmet követően a meghozott rengeteg szociális intézkedéssel a szocialisták elsöprő győzelmet arattak és csupán elvétve maradt ellenzéki bázis, de ennek ellenére az MSZP nem tudta az akkori támogatottságát megőrizni, aminek oka egyértelműen a későbbi szociális helyzet romlása volt. 

A mostani helyzetben a Fidesz eddig semmilyen jelentős szociális lépést nem hozott, így anyagi motiváció nem lesz a szavazás mögött, ami akár hátrányt is okozhat majd, de emiatt a szavazók kötődése a párthoz jóval mélyebb, mint a szocialisták esetében. Az MSZP a mostani kampányában erre a kiegyensúlyozásra remekül érzett rá, de a legnagyobb kérdés, hogy a választók velük kívánják-e ezt végrehajtani. Az ellenzék akár 1994-hez képest is jelentősen szét van esve, ami egyértelműen a Fidesz malmára hajtja a vizet. Eddig minden választáson potenciálisan mindegyik ellenzéki párt rendelkezett azzal a képességgel, hogy hatékony ellensúlya legyen a kormánynak. Napjainkban Orbánnal szemben még nem jelent meg az a személy vagy csoport, amely erre képes lehet, így könnyen lehet, hogy október 3-án elmaradhat az eddig már többször látott kiegyensúlyozás. 

Az április 25-i országgyűlési második fordulója óta most először szavaztak Magyarországon és mondhatták el az emberek a véleményüket a Békés megye 5-ös számú egyéni választókerületben. A szarvasi választókerületről tudni kell, hogy 1994 óta nem tudott itt győzni az MSZP és az utolsó két voksolást a Fidesz jelöltje már az első körben megnyerte.  Az időközi választás egyáltalán nem hozta lázba az ott élőket, mivel csak 18,73 százalék ment el szavazni. Ez a részvétel a korábbi időszak időközi voksolásaihoz képest nem tekinthető nagyon alacsonynak, de volt már ennél sokkal magasabb is, mint például a Budapest 15-ös körzetben tartott 2008-ban, amikor 40 százalék ment el. A választás így érvénytelen lett, tehát október 3-án újabb kör jön és vélhetően az önkormányzati választás felhajtó hatásának következtében a 25 százalékos részvétel biztosra vehető.

   

A választást a történelmi előzmények alapján biztosan nyerte a Fidesz jelöltje több mint 65 százalékos aránnyal. Érdemes felidézni, hogy tavasszal Domokos László, a Fidesz jelöltje 56 százalékot szerzett. A kormánypárt számára a mostani eredmény imponáló és vélhetően két hét múlva magasabb részvétel mellett is képes lesz nyerni, de mindenképp figyelmeztető, hogy nem képes a Fidesz nagyobb arányban mozgósítani.

Míg tavasszal a Jobbik jelöltje 26,7 százalékkal lett második, addig most 14,38 százalékkal kellett beérniük, ami lényegesen rosszabb eredmény és az akkori több mint hatezer szavazóból kevesebb mint ezer maradt. A párt jól láthatóan hatalmasat veszített mozgósítási képességéből és emögött az is állhat, hogy az elmúlt hónapokban nem voltak képesek markáns üzenetek megfogalmazására.

Az MSZP most közel 14 százalékot összesített, míg tavasszal 17-et. Ez azt mutatja, hogy a párt képes volt megtartani a korábbi bázisát, de arra már nem, hogy azt bővítse is. A szocialisták számára örömteli, hogy míg az országgyűlési választáson a Jobbik kilenc százalékot vert rájuk, most majdnem sikerült megelőzniük őket. Az LMP-nek tavasszal nem volt jelöltje Szarvason, de a párt a listán több mint 5 százalékot szerzett, amit most is sikerült elérniük, bár mindenképp furcsa, hogy a 750 ajánlószelvényi szavazatot nem sikerült megszerezniük.  

A mostani választásból hosszú távú következtetéseket nem érdemes levonni. Annyi azonban megállapítható, hogy egy erős fideszes körzetben az MSZP nem képes még az áttörésre és a kormánypárt jelöltje nagy magabiztosággal tudott nyerni. A meglepő fejlemény, hogy az MSZP és a Jobbik közötti különbség minimálisra csökkent, ami azt mutathatja, hogy a Jobbik tábora nagyon meggyengült és a párt nem képes mozgósítani azt, vagy lehet, hogy otthon maradtak, vagy máshová áramlottak.
 

Négy évvel ezelőtt ezen a napon, egy kellemes őszi vasárnap estén került nyilvánosságra Gyurcsány Ferencnek Balatonőszödön az MSZP-frakció előtt elmondott beszéde. A magyar politika nagyrészt azóta is e körül a beszéd körül forog. Az MSZP próbálja magát minél távolabb helyezni, míg az ellenzék is ennek alapján határozza meg magát. A beszéd hatására addig nem látott események történtek a főváros utcáin. A rendőrség és a tiltakozók összecsapásai, az MTV ostroma, majd az október 23-án történtek egy csapásra a világ vezető hírügynökségei tetejére repítették hazánkat. A mai napig azonban nem tudjuk, hogy kik szivárogtatták ki a beszédet, a lehető legtöbb elképzelés napvilágot látott már, de az igazságot még a mai napig nem tudjuk. Nem tudjuk, hogy az MTV ostromát kik szervezték és valójában mi történt, nem tudjuk az október 23-i események hátterét sem. A mostani kormányzat számára ezekben az ügyekben az igazság kiderítése elsőrangú, mivel  erkölcsi legitimációja is ennek az alapján áll. Ha esetleg négy év múlva is ilyen homályos ismeretekkel fogunk rendelkezni, akkor a közvélemény joggal kérdezheti, hogy miért nem derült ki még minidig az igazság és az esetleges felelősök miért vannak még mindig a háttérben. Nehéz ezt a helyzetet feloldani, de a mostani jobbközép kormánynak mindenképp meg kell próbálnia a válaszadást, mert később ez még sok problémát okozhat nekik.


   

Érdemes az egész esemény főszereplőjéről is tenni néhány megjegyzést. Gyurcsány a kezdetektől büszke volt a beszédre és később is csak azt sajnálta, hogy nem a nyilvánosság előtt mondta el. Az akkori miniszterelnöknek nem tudta vagy nem akarta viselni a felelősséget az akkori szavaiért és továbbra is hatalmon maradt. Vélhetően egy gyors lemondás esetén az utcai összecsapások elmaradnak és az MSZP talán még megerősödve került volna ki a helyzetből, ha egy új személyt állítanak a kormány élére. Ezt nem tették meg, pedig nagy biztonsággal megjósolható, hogy most biztosan nem lenne a Fidesznek kétharmada és könnyen elképzelhető, hogy az MSZP továbbra is egy nagy baloldali néppárt marad. A miniszterelnök a helyéén maradt és teljesen szétverte a pártját, népszerűségét soha nem látott mélységekbe vitte le.

Napjainkban Gyurcsány kapcsán sokan fölteszik a kérdést, hogy képes lesz-e a visszatérésre. Véleményem szerint nem, mert míg Orbán soha nem veszítette el támogatóinak jelentős részét, addig Gyurcsány mögött az egész baloldal elolvadt és az emberek is olyan mértékben tartják hiteltelennek, hogy nem valószínű, hogy ő lesz képes arra, hogy a jelenlegi Fidesz kormányt megbuktassa. Az önkormányzati választás természetesen az ő karrierjében is fordulópontot hozhat. Ha az MSZP a vártnál jobban szerepel, akkor a mostani vezetés megerősödik és a volt miniszterelnök még jobban a háttérbe szorul. Ha a vereség a tavaszihoz hasonló lesz vagy még súlyosabb, akkor újabb háború kezdődhet az MSZP-ben, ami akár a teljes széteséshez is elvezethet. Gyurcsány soha nem adja föl, kiváncsian várjuk a következő lépéseket.

A jobboldalon az utóbbi időben is rendszeres vita tárgya volt az Oroszországhoz való viszony, aminek egyik legfőbb szegmense az energiaellátás kérdése. A korábbi kormányok a Déli Áramlat és a Nabbucco között lavíroztak, de a Déli Áramlat, amelynek megvalósulása az oroszok érdekében áll nyerte el jobban a hazai politikai elit tetszését. Orbán Viktor a mai napon csatlakozott a tervezett Azerbajdzsán–Grúzia–Románia gázszállító rendszer megvalósításához. Ez a lépés természetesen jelentősen szembemegy a korábbi orosz elköteleződéssel és várhatóan az orosz fél ellenlépéseket fog tenni rövid időn belűl. Oroszország bár a gazdasági világválság és a mostani gabonakrízis megviselte továbbra is az egyik legerősebb szereplő a térségben. A magyar kormányzat továbbra is akkor jár helyes utat, ha az EU-hoz és az Egyesült Államokhoz igazodik és megpróbál mindent megtenni az energiaforrások diverzifikálása felé. Sokan inkább az oroszok felé kormányoznák hazánkat, de az elmúlt évszázadok tapasztalatai alapján ebből túl sok jó nem származhat. Orbán jól teszi, hogy egyre aktívabban keresi a kapcsolatot azokkal az államokkal, amelye az orosz dominancia útjában vannak, de ezt nem teheti úgy hogy ajtóstúl ront a házba. Oroszországgal meg kell őrízni a barátságos viszonyt, de hazánk elsősorban az euroatlanti világhoz tartozik és annak értékeit képviseli és nem a keleti tipusú felfogást.    

Három héttel az önkormányzati választások előtt az embernek az az érzése, hogy tulajdonképpen nem is lesz itt választás októberben. Az utcákon csak némely helyen lehet látni plakátokat és a közhangulat sem tűnik túlsáágosan túlfűtöttnek. Ennek oka lehet, hogy sokan lefutottnak tekintik a októberi megmérettetést, bár vélhetően Szegeden és Miskolcon sokkal nagyobb a küzdelem hevessége, mint Budapesten. A mostani időszakban azonban több olyan tényező is megjelent a politikában, ami miatt akár meglepetés is születhet a választáson. Az elmúlt időszak egyik legfontosabb és meghatározó témája a gazdasági helyzet. A forint gyengülése és a svájci frank szárnyalása több százezer embernek a mindennapok szintjén megjelenő többletkiadással fog járni, ami vélhetően nem fogja a kormány helyzetét javítani. A héten közölték a gazdasági növekedésről és a júliusi ipari termelésről szóló adatokat is, amely szerint a növekedés lelassult és újabb recesszió jelei mutatkoznak. A gazdasági helyzet és a személyes élethelyzet esetleges további romlása vélhetően a kormánypárt gyengülését eredményezhetik és már most az önkormányzati választáson a Fidesz kénytelen lesz komolyabb veszteségeket elkönyvelni.

Az elmúlt időszak egyik meghatározó bejelentését mindenképp Matolcsy György tette, aki elmondta hogy jövőre a költségvetés hiányát 3 százalék alá kívánja vinni a kormányzat. A bejelentés révén a forint erősödének indult, ami mindenképp nyugtatólag hatott. A nyilatkozat azonban azt jelzi, hogy jövőre sem várható jelentős szociális lépés a kabinettől, ami vélhetően már nem lesz elfogadható az óriásira duzzadt Fidesz-tábortól és megkezdődik a leszakadás. Sokan föltehetik a kérdést, hogy ez most jó vagy nem? A választ egyértelműen igen, mivel csak jelentős reformok és a későbbi eurócsatlakozás segítheti ki a magyar gazdaságot a jelenlegi gyászos helyzetből. A kormánynak mindenképp lépnie kell valamerre, mivel jól látszik, hogy a megállás és a kivárás milyen eredményekkel jár. Orbán már Kötcsén is arról beszélt, hogy pokolian nehéz évek jönnek, ami már egyértelműen azt mutatja, hogy valamifajta váltásra készül a kabinet és a mostani nyilatkozatok csak előkészítik a terepet a nagyobb csalódás előtt. 

Az ellenzék természetesen nagy erővel ugrik ezekre a kijelentésekre, de mint arról korábban írtam ennek sikeressége nagyrészt azon múlik, hogy a választók nagy tömegei mennyire tekintik hitelesnek a korábbi kormánypártot. Magyarországnak nagyon keskeny ösvényen kell haladnia a következő években és ennek az ösvénynek a tágítására csak abban az esetben van esély, ha felgyorsul a gazdasági növekedés és vele együtt csökken az államadósság mértéke. Ez a politika újabb osztogatást nem engedhet meg magának, mivel annak végeredménye a totális államcsőd lenne és vele együtt minden korábbi hazai vívmány megsemmisülése.    

Úgy tűnik stílust váltott az MSZP szeptemberre, már ami a kampányt illeti. A korábbi semmit mondó idézetek helyet a párt a szociális és gazdasági kérdésekre koncentrál, mint ahogy 2002 előtt tette és hasonló témákban próbálta a Fideszt legyőzni. Az MSZP felismerte, hogy az emelkedő törlesztőhitelek kapcsán lehet keresnivalója, mivel a Bajnai-kormány idején a forint valóban erősebb volt mint napjainkban. A legnagyobb kérdés, mint minden ilyen kampány esetében, hogy az emberek mennyire tartják azt hitelesnek. Az MSZP népszerűsége az elmúlt években jelentősen megkopott és pont a szociális téren meghozott intézkedései miatt. A választók egy jelentős része számára a párt szociális téren tett kijelentései teljesen hiteltelennek számítanak. A nagy kérdés, hogy a feledékenység és az esetlegesen tovább romló személyes helyzet hogyan fog összetalálkozni ezzel a kampánnyal. A szocialisták taktikája teljesen érthető és mivel a pártnak túl nagy veszítenivalója nincsen október 3-án akár kamatozhat is ez a taktika, ha nem lesz a kormányzatnak és Fidesznek hathatós válasza erre, valamint ha tovább gyengül a forint.


 

A magyar politika elmúlt húsz évének egyik legsikeresebb nemzedéke a Fidesz alapító tagjai és a hozzá tartozó kör voltak. Képesek voltak két elvesztett választást követően a politika felszínen maradni és idén áprilisban kétharmados felhatalmazást szerezni. Sokan kérdezik, hogy minek köszönhető a sikerük? Ennek egyértelműen két tényezője van: az elmúlt évtizedek intellektuálisan legerősebb csapata jött összem, másrészt a szerencse, ami a politikában egy nagyon fontos szempont. Több generáció próbálkozott a politikába beférkőzni, de a Gyurcsány-féle kísérlet egyelőre totális kudarccal végződött és nagy kérdés, hogy képes lesz-e a jövőben a talpraállásra. A Jobbik-féle generáció nagy erővel robbant be a közéletbe és az EP-választásokat követően úgy tűnt nagyon komoly kihívói lesznek rövid időn belűl az Orbán-féle generációnak. Mostanra úgy tűnik, hogy ők sem rendelkeznek olyan intellektuális erővel, mint a Fidesz-vezérkar, ezért vélhetően nem lesznek képesek kitörni a mostani támogatottságukból. Az LMP-vezetése pedig egyelőre nem tudott olyat felmutatni, ami alapján a későbbi kormányzást rájuk lehetne bízni.

A nyertes politikai vezető generáció egyelőre a Fidesz 40-50 éves vezetése, de vélhetően 10 év múlva ők is távozni fognak a politikából. A mai közéletet szemlélve egyelőre nem látszik olyan párt vagy csoportosulás, amely képes lenne hozzájuk hasonló teljesítményt nyújtani. Nincsen hazánkban olyan fiatal politikus generáció, amelyre a többség úgy tekinthetne, mint akire érdemes lenne felnézni és nyugodtan bízni az ország jövőjét. A pártok ifjúsági szervezetei nem nyújtanak semmilyen komolyabb szellemi teljesítményt csupán anyapártuknak a kisegítő személyzetét látják el. Ennek alapján komoly aggodalmaink lehetnek, hogy a jövő politikusai még rosszabb teljesítményt fognak nyújtani, mint a mostani garnitúra, de vélhetően idővel újra kitermelődnek olyan generációk amelyek bölcs előrelátással tudják vezetni hazánkat.  

Megkezdte Európa-bajnoki selejtezős szereplését a magyar válogatott és rögtön az első mérkőzésen sima 2-0-ás vereséget szenvedett Svédországban. Ezzel az eredménnyel gyakorlatilag lemondhatunk a továbbjutási reményeinkről, mivel nem valószínű, hogy képesek leszünk a további mérkőzéseket közel hibátlanul teljesíteni. Ezen a meccsen is jól látszott, hogy a magyar játékosok egyszerűen képtelenek fölvenni a ritmust a világ középmezőnyébe tartozó svédekkel. Ki kell mondani, hogy csapatunk legfőbb célja a harmadik hely megszerzése a csoportban amivel már jócskán túlteljesítenénk a korábbi évek szerepléseit. A magya válogatott mentális és fizikai erejét figyelembe véve, azonban a moldávokkal és a finnekkel is nagyon kemény küzdelemre kell számítani és könnyen lehet, hogy ezekből mi fogunk vesztesként kikerülni.


 

Az új MLSZ vezetést és az új szövetségi kapitányt természetesen értelmetlen lenne, ezért az eredményért hibáztatni. Ők is hozott anyagból dolgoznak és ki kell jelenteni, hogy ez a garnutúra erre képes és semmi értelme tőlük többet elvárni. A magyar labdarúgás egy-egy pillanatra képes még a szebbik arcát mutatni, gondoljunk a DVSC szereplésére, de ha akár az európai középmezőnybe tartozó gárdával kerülünk össze az esetek nagy többségében veszítünk. A mai magyar fociban az utánpótlás támogatásán és fejlesztésén kívül mást nem érdemes csinálni, mert a mai generáció egyszerűen képtelen olyan eredményt elérni, amivel legalább egy világverseny közelében legyünk.

Egy hónappal az önkormányzati választás előtt a mai napon befejeződik a jelöltállítás. Bár délutánig még sokminden változhat, de az alapvető tendenciák már jól látszanak. A versenyt eddig egyértelműen a Fidesz nyerte meg, mert mint az várható volt a kormánypárt nagyon könnyen gyűjtötte össze az ajánlásokat és országosan ők rendelkeznek a legtöbb aspiránssal. Meglepetésre a második helyen a Jobbik áll, akik egy picit megelőzték a szocialistákat, de már az országgyűlési választás előtt láthattuk, hogy ők nagyon könnyen gyűjtik össze a cédulákat, de arra már nem képesek, hogy jelentős tömegeket maguk mögé állítsanak. A három nagy után egy hatalmas szakadék következik és a kisebb pártok már egyáltalán nem képesek felmutatni komoly erőt. A mostani időszak egyik legnagyobb meglepetése az LMP szereplése volt, akik véhetően gyenge hálózatuk miatt nem képesek nagy mozgósításra és a megváltozott körülményekhez nem tudtak alkalmazkodni. A párt gyengébb szereplésének természetesen az MSZP örül a legjobban, mivel jól látszik, hogy az ökopárt nem lesz képes egyelőre a baloldalon átvenni a dominanciát és úgy tűnik megmaradt továbbra is egy nehezen átlátható kis pártnak. Az MDF és az SZDSZ gyakorlatilag teljesen eltűnt és végképp a történelemkönyvek lapjaira kerültek. A választáson természetesen ismételten a független jelöltek vannak a legnagyobb számban, de ez az önkormányzati választás természetéből adódóan nem meglepő. A választás nullladik fordulója pár órán belűl véget ér és úgy tűnik a magyar politikában kialakult egy domináns párt, a baloldalon nincsen releváns kihívó és a Jobbik stabilizálta bázisát. Október 3-a után mindenképp egy új korszak kezdődik, mivel lezáródik a 2006 óta tartó folyamatos választási sorozat és 2014 tavaszáig vélhetően nem lesz országos szavazás, ami mindenképp át fogja alakítani a részt vevők viselkedését és stratégiáját.     

Nyilvánosságra hozta legfrissebb felmérést a Szonda Ipsos, amelyben természetesen arról ír, hogy a Fidesz továbbra is tartja a jelentős előnyét az ellenzéki pártokkal szemben, azonban a kutatás érdekessége, hogy megvizsgálták, hogy az egyes településtípusokon mekkora a pártok támogatottsága. A falvakban teljesen egyértelmű a helyzet, mivel a Fidesz több mint hatszoros fölényben van a szocialistákkal szemben, akiket még a Jobbik is megelőz. A jobboldal fölénye a falvakban még az elveszített választások után is megvolt, így ez az eredmény egyáltalán nem meglepetés, talán csak az, hogy az MSZP még a második helyét sem képes tartani.

A vidéki városokan a két nagy párt támogatottsága közötti különbség közel háromszoros és ennek alapján el lehet mondani, hogy a megyei jogú városokban vélhetően jobboldali többség lesz. Sajnos arról nincsen mérés, hogy Szegeden, Miskolcon és Dunaújvárosban milyenek az arányok, mert vélhetően ezeken a településeken várható a legszorosabb küzdelem. A  Jobbik ezeken a településeken nagyon le van maradva a szocialistáktól, ami mindenképp meglepetés és a párt visszaszorulását mutatja.

 

A legérdekesebb a helyzet Budapesten, ahol az MSZP a teljes népességet tekintve csak 10 százalékkal van lemaradva a kormánypárttól és szavazói is aktívabbak, mint a Fideszé. Ez aztt mutatja, hogy az MSZP fővárosi bázisa elég stabilnak tetszik és a kormányati ballépések vélhetően még gyarapították a számukat, akik vélhetően a korábbi években kiábrándultak közül érkeztek. A fővárosi felmérés legnagyobb meglepetése az LMP és a Jobbik alacsony támogatottsága, ami annak fényében már érthető, hogy a két párt az ajánlószelvények gyűjtése során milyen problémákkal kénytelen szembe nézni. A mostani helyzet alapján elképzelhető, hogy az LMP-nek nem lesz főpolgármester-jelöltje, ami a kis párt számára hatamas kudarccal érne föl és vélhetően így a Fővárosi Közgyűlésbe való bejutásért is nagyon meg kell majd küzdeniük. 

A femérésből tehát megállapítható, hogy a Jobbik egyelőre nem képes az MSZP megelőzésére és az LMP sem képes a baloldalból kiábrándult voksolók megnyerésére. A két kisebb ellenzéki párt egyelőre nem képes az áttörésre és egy esetleges tavaszinál rosszabb önkormányzati szereplés még jobban visszavetheti őket. Az MSZP úgy tűnik képes volt a megkapaszkodásra, főleg Budapesten, ahol várhatóan több kerületben győzni tudnak és a Fővárosi Közgyűlésben is stabilan a második helyet szerezhetik meg és akár a Fidesz abszolút többségét is megakadályozhatják.   

A legnagyobb kampányküzdelem Budapesten várható, ahol az MSZP-nem még van esélye jó eredményt elérni, amivel későbbi váltópárti státuszukat megalapozhatják. A forint további gyengülése és a gazdasági helyzet esetleges további gyors romlása még nagyon komoly gondokat okozhat a Fidesznek és ennek eredménye már akár októberben megmutatkozhat egy a vártnál rosszabb eredményben. Vékony pallón jár a kormánypárt, amiről nagyon könnyű lezuhanni, amit bizonyít a svájci frank jelentős erősödése, ami természetesen a világban zajló folyamatokkal függ össze, de a hazai hatásai nem csekélyek. Szeptemberben a kampány vélhetően felpörög, ami természetesen még módosíthatja a most kialakult arányokat és a meglepetést egy választás esetében soha nem szabad kizárni.

Lassan vége a nyárnak és úgy tűnik a politikai élet a közelgő önkormányzati választások kapcsán nagyobb sebességbe kapcsol. Az ajánlószelvény-gyűjtés napjainkban is tart még és végleges következetéseket erről csak a hétvégén lehet levonni. Egyelőre úgy tűnik a Fideszen, az MSZP-n és a Jobbikon kívül nagyon megszenvednek a pártok. A kampány hullámai már lassanként elérik a közvéleményt, de az ellenzék egyelőre nem volt képes olyan témát találni amellyel alapvetően változtathat a mostani arányokon. Senki se felejtse el azonban azt, hogy négy évvel ezelőtt is nagyon csöndesen indult a kampány és sokan biztosak voltak benne, hogy tavaszi győzelmét követően hasonló eredményre lesz képes az MSZP, de szeptemberben robbant a bomba.

A kormány és annak pártja egyelőre élvezi a széles választóközönség bizalmát és az elemzők szerint nem várható jelentős meglepetés október 3-án. A kampány persze kiszámíthatlan és bármikor történhet olyan esemény, amely alapvetően forgatja föl az erőviszonyokat. A mostani kormányzat legnagyobb hibája egyelőre, hogy nem látszik, hogy milyen lépésekkel fogja majd tovább dinamizálni a magyar gazdaságot és az előttünk lévő nagy problémák megoldását milyen módon kívánja rendezni.

Vélhetően ez nem fog menni konfliktusok nélkül, amelyeket októberig mindenképpen el akar kerülni Orbán. Sajnos érdeksérelmek nélkül nem lehet sokáig tovább haladni, de ellenkező  esetben az ország kiszolgáltatottsága nem fog változni, amely később még keményebb lépésekre kényszerítheti a kabinetet. A kormány helyzete nem könnyű és a piacok is vélhetően az önkormányzati választásokat követően látni szeretnék a jövő évi költségvetést, amely hiteles számokra épül. Orbánéknak tudnia kell, hogy a mézeshetek hamarosan véget érnek és onnantól kezdve szigorú, de értelmes politikát kell folytatniuk 2014-ig, hogy lehetőségük legyen az újrázásra, különben végleg távozniuk kell a hazai politika porondjáról, ha a mostani helyzetben lévő lehetőségeket nem lesznek képesek kihasználni.      
 

Annak ellenére, hogy megkezdődöt az ajánlószelvények gyűjtése az önkormányzati választásokon a politikai élet továbbra is meglehetősen nyugodtnak tetszik. A pártok nem nagyon kampányolnak és akik ezt teszik ott is elég nagy a zűrzavar, érdemes csak az MSZP körüli történéseket figyelni, ahol több kerületben még mindig nem lehet tudni, hogy mi is fog történni. A Medián legfrissebb felmérése is azt támasztja alá, hogy nagyon sima és egyértelmű eredménye lesz majd az október 3-i választásnak. A Fidesz több mint negyven százalékkal vezet a szocialisták előtt, így várhatóan az összes megyei közgyűlésben és a legtöbb megyei jogú városban többsége lesz, valamint vélhetően Budapesten is minden idők egyik legjobb eredményét fogják elérni. Az MSZP, a Jobbik és az LMP egyelőre képtelen bővíteni szavaótáborát. Az MSZP esetében ez bizonyos szinten érthető, mivel eddig képtelenek voltak olyan személyt felmutatni, aki valóban a megújulást hozná el. A másik két kisebb párt közül a Jobbiknál egyre nagyobb a belső zavar, a különféle nézetek egyre látványosabban csapnak össze és a párt körül egyre több „érdekes” múltú személy is megjelenik. Az LMP pedig egyelőre úgy tűnik nem képes kitörni a nagyvárosi párt szerepköréből.


 

A Fidesz számára némileg figyelmeztető lehet, hogy picit veszített a támogatottságából, de a felmérés szerint csupán szavazói lettek kevésbé aktívak. Ha a következő hetekben nem történik jelentős átrendeződés és a mostani szándékok valódi szavazatokká is válnak, akkor október elején újabb jelentős politikai átrendeződés következhet. Ennek lényege, hogy 1990 óta nem látott domináns pozícióba kerülne a Fidesz, ami nagyon komoly fejtörés elé állítaná a vele szemben álló erőket.  

A tavaszi választások óta sokan úgy vélik alapvető változáson ment át a politika. A kormánypártok szerint forradalom történt a szavazófülkékben, míg az ellenzék csupán egy kormányváltásként kívánja beállítani a történteket. Az 1990-es választások óta egyetlen pártnak sem sikerült egyedül kétharmados többséget szereznie, tehát a mostani voksolás mégis kivételesnek tekinthető, de ha az MSZP-SZDSZ 1994-98 közötti kormányzását vesszük alapul, akkor már egyáltalán nem tekinthető a mostani eredmény olyan kivételesnek. Az elmúlt nyolc és főként az elmúlt négy év kormányzása után mindenképpen furcsa lett volna, ha az MSZP-nek sikerül megtartania a hatalmát és teljesen érthető, hogy az emberek már változást szerettek volna. A változás megtörtént és a korábbi hatalmi elit jelentős része megbukott az SZDSZ személyében pedig gyakorlatilag meg is szűnt. A forradalmak általában erőszak útján mennek végbe, ami most nem történt meg, ezért értelemszerű kormányváltásról és egyfajta elitcseréről beszélni. Sok új szereplő jelent meg a politika fő frontvonalában, akik egyelőre keresik a saját arcukat, de mindenképp történt egyfajta szakítás az elmúlt húsz év viszonyaival.


 

A Fidesz egyértelmű célja, hogy most megszerezett domináns helyét minél tovább megőrizze és már a most következő önkormányzati választásokkal tovább erősítse áprilisban megszerzett pozícióit. A kormánypárt ennek érdekében átalakította a választási rendszert, amivel egyértelműen a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt jár jól. A Fidesz már előre bejelentette, hogy 2014-ben kevesebb képviselőt fogunk választani a parlamentbe, természetesen átalakított választókerületi szisztémával, ami vélhetően a kormánypártnak fog kedvezni. Az Orbán-kormány előtt – bár nem beszélnek róla – a korábbi domináns Szabadelvű Párt és Egységes Párt példája szerepel, amelyek évtizedekig képesek voltak hatalmon maradni. A fő különbség, hogy akkor még nem volt általános választójog és így sokkal könnyebb volt manipulálni a választókerületekkel és az eredményekkel. Véleményem szerint az általános választójog korában, ha egy kormány elveszíti a népszerűségét és a belé vetett bizalmat akkor bárhogyan alakítgathatja a választási rendszert az ellenzék képes lesz a sikerre. Jó példa erre az idei parlamenti választás, mivel az MSZP bárhogyan alakíthatta volna a választási rendszert biztosan vereséget szenvedett volna.

A Fidesz számára ami megkönnyíti a helyzetet, hogy egyelőre nem szembesül egységes ellenzékkel, ami vélhetően nem is fog kialakulni az ideológia széles palettáján elhelyezkedő pártok miatt. Nincs az ellenzéki oldalon olyan politikus, aki képes lenne integrálni magában a kormánnyal szemben álló erőket és föl tudna vázolni egy újfajta jövőképet. Természetesen a korábban leírtak a mostani helyzetre vonatkoznak, mivel eleve nagyon kevés idő telt el a választások óta és úgy tűnik az ellenzéki szereplők sem alkalmazkodtak még az új politikai helyzethez. 1994-ben sem gondolta senki, hogy pont Orbán Viktor lesz az, aki képes lesz az MSZP-SZDSZ kormány legyőzésére, amelyenek sokan szintén hosszú életet prognosztizáltak.

Az elmúlt húsz évben megfigyelhető volt sok esetben, bár nem mindig, hogy a magyar választókban van egy nagyon erős kompenzáló hajlam. 1990-ben tavasszal a jobboldali győzelem után a baloldal pozíciói erősödtek meg az önkormányzati választáson. 1998-ban is történt egy hasonló visszarendeződés. 2006-ban az ismert politikai események miatt nagyon súlyos vereséget szenvedett a tavaszi győztes. 1994-ban és 2002-ben pedig a tavaszi győztes képes volt az önkormányzati választást is megnyerni. A mostani őszi választás egyik nagy kérdése, hogy a kompenzálás igénye érvényesülni fog-e az emberekben és küldenek-e egy figyelmeztetést a kétharmados többségnek. 

Elfoglata hivatalát a rendszerváltást követő negyedik köztársasági elnök, Schmitt Pál. Sokan fanyalogva fogadták a megválasztását és komoly bírálatokat fogalmaztak meg vele szemben, hogy csupán egy díszlet lesz az Orbán-kormány mellett. A bírálatok sok esetben jogosak, mivel önálló politikai hátországa nincs az elnöknek és ő maga is elmondta, hogy nem kíván jelentős akadályokat gördíteni a kormány elé. Sokat támadták Schmitt korábbi életét is, hogy komoly pártállami múltja van és egyáltalán nem töltött be ellenzéki szerepet a Kádár-rendszerben szemben a korábbi elnökökkel. A bírálatoknak természetesen van alapjuk, de mivel nagyrészüket a baloldalhoz köthető személyek fogalmazták meg nem igazán hatottak a széles közvéleményben. A baloldal most hatalmas piedesztálra emeli azt a Sólyom Lászlót, akiről korábban még nagyon éles és nemtelen kritikát fogalmaztak meg, ezért a mostani véleményük elég furcsán hat.

 

A legfőbb probléma az új elnökkel szemben, hogy nem tekinthető értelmiséginek és nem tudhat maga mögött komoly tudományos pályát. Sokat hivatkoznak napjainkban arra, hogy a magyar szellemi élet milyen fontos és a magyar gondolkodás páratlanságáról beszélnek. Nagyon sok komoly tudósunk van, aki képes lett volna ennek a posztnak az ellátásra, ezzel is növelve hazánk szellemi nagyságát. Magyarország egy kis ország és csak szellemi és esetleg gazdasági bővülésünkkel léphetünk ki a mostani hátrányos helyzetünkből. Egy ilyen kis ország véleményem szerint nem engedheti meg azt, hogy az ország első embere olyan személy legyen, aki nem mutatott még föl eddig semmilyen komoly szellemi-tudományos eredményt. Sólyom és Mádl komoly értelmiségi emberek voltak, akikről ezt külföldön is tudták és ez a tény emelte hazánk prestízsét. Nem állítom, hogy Schmitt esetleg rossz elnök lesz, de vélhetően amíg a mostani párt van hatalmon addig nem fog mögüle kibújni, hasonlóan Göncz Árpádhoz és el fog szürkülni a szerepe az ország közéletében.

Némileg visszaesett a Fidesz és picit erősödött a Jobbik – olvasható a Szonda Ipsos legfrissebb felmérésben. A közvélemény-kutatás szerint az MSZP támogatottsága ugyanakkora, mint áprilisban, tehát az éles kormánykritika ellenére sem tudtak újabb szavazói tömegeket megnyerni. Az LMP hónapok óta folyamatosan veszít népszerűségéből és mostanra a biztos szavazók között csupán négy százalékos támogatottságnak örvend. A mostani adatok alapján jól látszik, hogy az ellenzék továbbra sem talál fogást a lendületben lévő kormánypárton és az általuk fölvetett témák egyelőre nem érdeklik a széles többséget. Ha az önkormányzati választásig nem sikerül az MSZP-nek és az LMP-nek legalább kicsit javítani ezeken az eredményeken az egy nagyon súlyos vereség lesz számukra, amiből a további építkezés még nehezebb lesz, mint a mostani körülmények között. A Fidesz számára biztató jel, hogy népszerűsége hónapok óta stabil és egyelőre úgy tűnik, hogy jelentős trendfordulat nem következik be. A kormánypártnak októberig mindenképp fönn kell tartania a mostani támogatottságát, ha komolyan arra készül, hogy minél több önkormányzatban és főleg Budapesten megszerezze a többséget. Ha az ellenzék továbbra is béna kacsaként működik, akkor nem lesz nehéz dolga.

Két hónap múlva az idei választási év végére érünk és a mostani tudásunk alapján csak 2014 tavaszán lesznek legközelebb választások Magyarországon. A választók október 3-án a helyi testületekről, polgármesterekről fognak dönteni. A legnagyobb tétje a budapesti választásnak, a megyei jogú városok és a megyei közgyűlések megválasztásának van. Ezekből lehet a legjobban lemérni egy adott párt aktuális támogatottságát, míg a kisebb településeken általában független jelöltek szoktak nyerni. Az új választási szabályok miatt vélhetően lényegesen kevesebb jelölt fog indulni, mint négy évvel ezelőtt, mivel csupán két hét fog rendelkezésre állni az ajánlószelvények gyűjtésére. Az új szabályok lényegesen jobban jutalmazzák a győztest a 10 ezer lakosnál nagyobb településeken, mivel jelentősen lecsökkentették a kompenzációs mandátumok számát, így az egyéni győzelem értéke jelentősen megnőtt. 

A választás legnagyobb kérdése, hogy a Fidesz képes-e megismételni tavaszi eredményét és ezáltal a megyei jogú városok többségének és Budapest megnyerésére. A jelenlegi támogatottsági adatok alapján ez vélhetően be fog következni, de mivel helyi politikáról beszélünk, ezért érdemes azzal is számolni, hogy egy adott jelölt ismertsége és népszerűsége felűlírhatja a pártszimpátiákat. A fővárosban Tarlós István jelentős előnnyel vezet Horváth Csabával szemben, aminek a megfordításához gyakorlatilag csodára lenne szüksége az MSZP-nek. A fővárosi kerületek közül vélhetően a XIII.-ban nem lesz változás, de elképzelhető, hogy ezen kívül is pár kerületet meg tud tartani az MSZP. A megyei jogú városok közül Miskolc és Szeged megszerzése lenne a legnagyobb eredménye a Fidesznek, de erre Szegeden a legkisebb az esély. Miskolcon vélhetően a Jobbik magas támogatottsága miatt nevető harmadikként a Fidesz jelöltje végez majd az első helyen. A kormánypárt számára alapvető cél mindegyik megyei közgyűlés elhódítása, mivel akár egy elvesztése is már komoly vereséggel érne föl.

A szocialisták számára adott esetben a 2006-os eredmény megismétlése most óriási siker lenne, míg ez a mostani kormánypárt számára súlyos figyelmeztetés, hogy  valamit másképp kell majd csinálni. A szocialistákon belül azonban rengeteg törésvonal figyelhető meg, ami akadálya lehet a későbbi jó szereplésnek. A pártban úgy tűnik lemondtak a főpolgármesteri poszt megszerzéséről és csak néhány kerületre összpontosítanak. A megyei jogú városok közül mindenképpen megszeretnék tartani Miskolcot, Szegedet, mert ezek elvesztése esetén további belső villongások indulhatnak meg. Abban az esetben, ha a tavaszinál nagyobb csapás éri az MSZP-t, akkor nem kizárt hogy elindulnak a tényleges eltűnés felé, mivel háttérország nélkül nem válhatnak a Fidesz vetélytársává.

A Jobbik számára egyértelmű a helyzet. Minél jobban kell szerepelniük Észak és Kelet-Magyarországon, amivel komoly hátországot építhetnek ki maguk mögött. Az elmúlt hetekben azonban úgy tűnik a pártban már nincs lendület, elérte növekedése határát. A felmérések szerint is 10 százalék körül stabilizálódott a támogatottságuk. Abban az esetben, ha nem sikerül ebből a körből kitörniük és az elkövetkező voksoláson is a vártnál gyengébben szerepelnek, akkor nem kizárt, hogy szép lassan a belső konfliktusok és mondanivaló hiján 2014-re 5 százalék közelébe zuhannak. 

Az LMP számára a legfontosabb terep Budapest és a megyei jogú városok. Itt szükséges minél jobb eredményt elérniük és az MSZP-t minél több helyen megelőzni, amivel bizonyíthatják, hogy adott esetben kormányképes erők lehetnek majd. Az ajánlószelvények gyűjtése óriási kihívás a kis párt számára és elképzelhető, hogy az új szabályok miatt rengeteg helyen nem lehet majd rájuk voksolni, amiben az MSZP a leginkább érdekelt politikai szereplő. Ha sikerül az áttörés még komoly jövő előtt állhat a városi ökopárt.

Az MDF és a kisebb szervezetek vélhetően ezzel a voksolással eltűnnek a politikai térképről és a történelemkönyvek lapjaira kerülnek.

Eddig nem volt alkalmam rá, hogy az Orbán-kormány külügyi helyzetével foglalkozzak, de most a nyári hetekben érdemes erről is szót ejteni. Az eddig kormányok közül az egyik legjobb helyzet állt elő a szomszédos országok viszonylatában július végére. Romániával, Szerbiával, Ausztriával, Szlovéniával és Horvátországgal már korábban is jó viszonyt ápoltunk, így ezen a téren csak a kapcsolatok további fejelsztése hárul a Martonyi János vezette külügyi tárcára. Lengyelországban tovább erősödött a jobbközép Polgári Platform ereje azzal, hogy az ő elnökjelöltjük futott be a nyár eleji választáson, ami elvezethet ahhoz, hogy újra kiváló lengyel-magyar viszonyról beszélhessünk, amit alátámasztott az is, hogy Orbán első külföldi útja Tuskhoz vezetett. A mostani magyar politikai kurzus egyértelműen épít Lengyelországra, de a nagy kérdés, hogy ebből milyen gazdasági-politikai haszna lehet a két országnak. Ukrajna kapcsán nem beszélhetünk konkrét eseményekről, mivel az új külügyi vezetés egyelőre nem alakított ki konkrét álláspontot, arról milyen viszonyt kíván kialakítani az ukrán politikai elittel.

A legfontosabb pozitív változás, hogy Szlovákiában a júniusi választásokat követően jobbközép kormány alakult. Ficóék bukása nagyon jól jött Orbánéknak, mivel vélhetően velük nagyon sok konfliktus lett volna, amit bizonyított a kettős állampolgárság körüli vita is. Jól látszik, hogy hazánk megpróbál minél jobb viszonyt kialakítani a Radicova-kormánnyal és elsimítani a vitás ügyeket, ami még így se lesz könnyű dolog. Mind hazánknak, mind Szlovákiának érdeke a jó viszony, amiből a gazdaság és a két nép is rengeteg erőt és fejlődési lehetőséget nyerhet a jövőben. A nagy kérdés, hogy a négypárti koalíció meddig lesz működőképes és nem bomlik-e föl hamar, mert abban az esetben garantálható Ficóék visszatérése.
 

Körülnézve Közép-Európában jól látható, hogy ennél jobb alkalom egy szélesebb együttműködés megteremtésére nem lehet. A Martonyi-féle külügyi vezetés is vélhetően felismerte ezt és mindent meg fog tenni azért, hogy Közép-Európa minél erősebben lépjen föl az unióban és így a nagyvilágban is. A nagy kérdés, hogy egy közép-európai összefogásnak melyik nagyhatalom lehet a szövetségese. Egyértelmű, hogy ennek létrejöttében Oroszország nem érdekelt. Kína és India túl messze van, míg vélhetően Németország sem örülne annak, hogy ebben a térségben komoly erővel találkozzon.

A legkézenfekvőbb szövetségesünk az Egyesült Államok lehet, azonban az Obama-adminisztráció úgy tűnik elfelejtkezett a mi régiónkról. Változást adott esetben már a közeljövőben bekövetkezhet, ha a novemberi félidős választásokon a republikánusok megerősödve kerülnek ki és ez bizonyos változtatásra kényszerítheti a mostani külpolitikát. Egyetértést kell elérni abban a régió országainak, hogy természetes keretünk az Európai Unió, de rajta kívül a második legfontosabb szövetségesünk és barátunk az Egyesült Államok. A legnagyobb feladata a térség országainak, hogy minél több pozitív lépéssel hívják föl magukra a figyelmet az amerikai politika számára, hogy megértsék azt, hogy érdekük egy erős Közép-Európa támogatása, akár Oroszországgal, akár az egyre aktívabb Kínával szemben.