Bundi fater

Egy hónap után vasárnap véget ért a dél-afrikai futball világbajnokság. A nagy meglepetés elmaradt és Spanyolország teljesen megérdemelten nyerte meg a sorozatot. A Svájc elleni nyitómeccset leszámítva a spanyolok nagyon érett és taktikus játékot mutattak be, amit nagyon jól bizonyít, hogy csak két gólt kaptak. A világbajnokság ezzel szemben nem nyújtott maradandó élményt. Kevés volt a nagy fordulatot hozó meccs, sok válogatott nagyon leszerepelt és igazából a németeket leszámítva nagyon élvezetes játékot senki nem nyújtott. A nagy sztárok fáradtak voltak, ami miatt érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy érdemes-e ennyi mérkőzést játszani egy évben, könnyen lehet, hogy a kevesebb több lenne. Szomorú volt, hogy az afrikai csapatok a hazai pálya ellenére képtelenek voltak átlépni a saját árnyékukon és ismét csak a legjobb nyolcig jutottak el.

A világbajnokság előtt sokan attól féltek, hogy rendkívül rossz dél-afrikai közbiztonság miatt tragikus események fognak történni, de szerencsére egyelőre ilyen híreket nem kaptunk. Az izgalom és a játék színvonalában a 2006-os vébé mindenképpen izgalmasabb volt és az 1998-as is. A világbajnokság ismételten rámutatott arra, hogy a magyar válogatott és foci milyen távol is van a világtól. Talán most először volt olyan, hogy kint lévő 32 csapatból a válogatottunk képtelen lenne bárkit is megverni. A végül utolsó helyen végzett Észak-Korea egy komoly téttel bíró mérkőzésen vélhetően simán verné a mieinket, amit bizonyított a Brazília elleni helytállásuk is. A honi futball új vezetése nem kergethet hiú ábrándokat, hogy négy év múlva nekünk is van esélyünk kijutni, mert amíg a válogatott képtelen egy komoly téttel bíró meccsen győzni, addig teljesen fölösleges kijutást emlegetni. Amíg itthon nem találják ki azokat az ösztönzőket, amivel több munkára lehetne fogni a játékosokat addig nem lesz előrelépés. A világ futballjában egyre nagyobb a küzdelem minden egyes labdáért, helyzetért, pontért, amit pszichésen képtelenek feldolgozni a mi játékosaink. A következő hónapokban az Eb-selejtezőkkel folytatódnak a küzdelmek, ahol a mieink Hollandiával, Svédországgal, Finnországgal, Moldovával és San Marinóval találkoznak. A valódi előrelépés az lenne, ha ebben a csoportban sikerülne legalább a harmadik helyet megszerezni, de az elmúlt évek mutatott játéka és hozzállása alapján ez maga lenne a csoda. Bízhatunk az új generációban, de a magyar mentalitás és múlt miatt könnyen lehet, hogy ők is elkallódnak és akkor továbbra is csak a képernyőkről nézhetjük a nagyok játékát.