Bundi fater

Retkes Attila, az SZDSZ a Népszava hasábjain ajánlatot tett a szocialistáknak és az MDF-nek, hogy egyezzenek meg Bokros személyében és személyében állítsanak közös miniszterelnök-jelöltet. Arról nem beszélt, hogy ennek mik lennének a feltételei (közös lista, vagy kölcsönös visszalépések). A pártelnök jól láthatóan nagyon nagy bajban van, az SZDSZ teljesen elveszítette bázisát, karakterét, egyre többen vetik föl, hogy képtelen lesz az elindulásra is az országgyűlési választáson. A keringőre hívott két párt visszautasította ezt az elképzelést ami az esetükben teljesen érthető. A szocialisták nem fognak ingyen helyeket juttatni a két kisebb erőnek, miközben nekik is minél többet kell megszerezniük, hogy így csökkentsék a jövőbeli feszültségeket. Az MDF pedig nem érdekelt abban, hogy nyílvánosan a társa legyen az SZDSZ-nek, megelégszik azzal, ha politikusainak egy részét elhalássza.   

Másrészről a baloldali média elmúlt háromnegyed-fél éves munkája eredményeként Bokros lett mára a baloldal egyetlen megmentője, aki még képes lehet a választások megnyerésére is. A média most hasonlóan építette föl, mint korábban Medgyessyt, vagy Hornt, akik az egyetlen szakértők ebben az országban és csak ők képesek a jó kormányzásra. Az EP-képviselő a nemzetközi pénzintézetek és a tőke képviselője hazánkban, azonban ezek a tulajdonságok nagyon erősen visszaüthetnek egy kampányban és nagyobb ellenérzést kelthet, mint amennyi szavazót meg tud nyerni magának. Érdemes azt is megnézni, hogy Bokros az EP-választáson csupán 5,3 százalékot hozott az MDF-nek. Bokros várhatóan nem ülne föl ismét az MSZP hajójára, mivel programja tovább erodálná a megmaradt szocialista bázist, amit az MSZP-ben is tudnak jól. Az MDF a politikus megszerzésével valószínűleg megváltotta a 2010-14-es ciklusra szóló mandátumait a kérdés, hogy a szocialista és szabad demokrata bázis mekkora részét tudják maguk mellé állítani. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a kampány során akár még az MSZP érdekében is állhat, hogy olyan dolgok derüljenek ki Bokrosról ami jelentősen rontja a most meglévő hitelességét. Ebben az esetben az MDF is a kiesés sorsára juthat.

Az SZDSZ prominensei pedig várhatóan polgári állás után nézhetnek, mert a mostani kijelentés csak a teljes tanácstalanságot leplezheti egy időre, de azt se túl jól. 

Négy időközi voksolás zajlott le a hétvégén, ebből egy országgyűlési és három önkormányzati.

A csornai időközi országgyűlési választás a pécsihez hasonlóan alacsony részvétel miatt érvénytelen lett. A 21 százalékos részvétel azt vetíti előre, hogy két hét múlva sem fog sikerülni képviselőt választani, ami a nagy ellenzéki fölényt figyelembe véve egy apró szocialista siker lenne. Mindezt a képet árnyékolja, hogy az MSZP hosszú idő után végzett egy országgyűlési voksoláson nyolc százalékot szerezve a harmadik helyen, öt százalékkal lemaradva a Jobbiktól. A párt vagy direkt nem mozgosítja híveit, vagy erre képtelen. Érdekesség, hogy a szocialisták az induláshoz szükséges 750 ajánlószelvénynél csupán 34 szavazattal kaptak többet. Az MSZP úgy tűnik tényleg nagy bajban van és nem kíván komolyabb energiát belefektetni ebbe a körzetbe. 

Sokkal teljesebb képet kapunk a valódi erőviszonyokról ha a lőkösházai választást nézzük. A városban 70 százalék fölötti volt a részvétel, ami a 2002-es országgyűlési voksoláshoz hasonló aktivitást jelent. A választást a Fidesz polgármester-jelöltje nyerte meg, ami egyértelműen mutatja, hogy nagyobb részvétel esetében is érvényesül az ellenzéki fölény, ami elkeserítheti az MSZP-t. A  szocialisták független jelöltet támogattak, de így sem sikerült győztesen zárni a megmérettetést.

Komlón az MSZP egyk fellegvárában simán győzött a Fidesz, míg Dunakeszin szintén meglepetés született. A Budapest melletti kisvárosban az időközi önkormányzati voksolást független jelölt nyerte, második helyen végzett a Fidesz. Az MSZP jelöltje 7 voksot szerzett, míg a Lehet Más a Politika politikusa 22-t. Fontos megemlíteni, hogy ezt a körzetet a 2006-os önkormányzati választáson a szocialisták simán nyerték, tehát három év alatt a támogatottságuk gyakorlatilag megszűnt.

Messzemenő következtetéseket levonni ebből a négy szavazásból nem érdemes, de az mindenképpen figyelmeztető jel kell legyen az MSZP számára, hogy Csornát leszámítva olyan helyeken veszített, ahol 2006-ban még nagy arányú győzelmeket aratott. A hangulatváltozás a szavazásokból jól látható, de messzebb menő következtetéseket csak a józsefvárosi választás után érdemes levonni.  

Hosszú idő után úgy tűnik az MSZP megkezdte a kampányát a jövő évi voksolásra. A párt szórólapokon és óriásplakátokon hirdeti eddigi kormányzásának eredményeit. Az eredmények hitelességét a széles választóközönség nem tudja értékelni, az egyéni helyzetek romlása azonban könnyen feleslegessé teheti ezeket az erőfeszítéseket. A szocialisták tehát most a korábban megszokott negatív kampánytól eltérően most úgy tűnik pozitív stratégiával kezdenek, azonban könnyen elképzelhető, hogy ennek sikertelensége esetén rögtön váltanak és elkezdik az ellenfél/ellenség lejáratását. 

A mostani kampány két elemre épül: csökkenti a kormánypárt az adókat, valamint a távfűtés áfáját. A plakátokon nagyon élesszeműnek kell lenni, hogy felismerjük a párt logóját, csak a piros és fehér szín emlékeztet arra, hogy az MSZP hirdetéséről van szó. A tartalmi elemeket tekintve az adócsökkentés sok esetben jövőre adóemelés formájában fog jelentkezni, ahol pedig csökkenés lesz az az átlag fölötti jövedelműek rétege. A távfűtés esetében pedig egy drasztikus januári gázáremelés esetében a különbözet rögtön eltűnik és talán csak annyit fog jelenteni, hogy a lakótelepek többségében nem lesz áremelés. A szocialisták az emberek anyagi érzéseire appellálnak, de a növekvő munkanélküliség és a gazdaság helyzetének stagnálása vagy további romlása könnyen feleslegessé teheti a mostani próbálkozást. Rontja a mostani kampány hatékonyságát, hogy a párt mögött nincsen egy pozitív személyiség, aki képviselné a megtett intézkedéseket, míg a többi párt rendelkezik karakteres egyéniségekkel. Ha az MSZP szeretné javítani pozícióját hamarosan meg kell jelölniük miniszterelnök-jelöltjüket különben a különféle kampányok csak a párt nem túl jó imidzsével lesznek azonosítva.  

Újabb hét telt el úgy, hogy továbbra sem hatja át a kampány teljes szele a közéletet. Október vége legfontosabb történése a két kereskedelmi rádió (Sláger, Danubius) frekvenciájának átadása két másik kereskedelmi társaságnak. A döntés egy normális demokráciában nem okozna felzúdulást, de itthon sokan már tüntetéssel és egyéb akciókkal fenyegetnek, ha kedvenc rádiójuk eltűnik az éterből. A kedélyek várhatóan lenyugszanak és a két új rádió ha lassan is de átveszi a korábbiak szerepét. 

Hosszú hallgatás után újra megszólalt Gyurcsány Ferenc, aki továbbra is a népszerűségi listák végén tanyázik, és korábbi formáját hozva erőteljesen nekitámadt az ellenzéknek, ami a mostani helyzetben a Fidesznek a lehető legjobbkor jött. Gyurcsány nem tanult korábbi hibáiból és a megbékéltető szerep helyett ott folytatta ahol abbahagyta. Kérdéses további szereplése, de ha a média napirendjére kerül ismét a bukott miniszterelnök, akkor a Fidesz helyzete a választások előtt nagyon kedvező lehet.

A közélet állóvíz jelleget mutat, ami mögött több motiváció állhat. A Fidesznek nem érdeke az ellentétek fokozása, mert abból valószínűleg csak vesztesen kerülhet ki. A szocialisták egyelőre jelölt és jól felépített kampánystratégia nélkül mozognak. A mostani helyzet lehet csupán vihar előtti csend, de nem kizárt, hogy egy 1998-as csöndes kampány előtt állunk, amiről mindenki tudja, hogy eldőlt. '98-ban az MSZP a győztes biztos tudatával hűtötte a kampányt, végül kijózanító pofont kapott. A helyzet persze most más, mint akkor, de Magyarországon minden megtörténhet és annak az ellenkezője is.    

2006. március 15 óta most először nem került sor jelentősebb nemzeti ünnepen utcai harcokra a fővárosban. A rendőrség és a tüntetők összecsapása elmaradt, ami köszönhető talán annak, hogy már nem Gyurcsánynak hívják a miniszterelnököt és az MSZP sem szervezett jelentősebb rendezvényt sehová. Az ünnep politikai mozzanatai és tanulságai ezúttal sem elhanyagólhatóak.

A Fidesz félve talán a kormányzati provokációktól idén Buda egyik külső kerületében ünnepelt a délelőtti órákban. Orbán beszéde egyértelmű volt: elhatárolódott, mind a Jobbiktól, mind a MSZP-től. A döntés jónak nevezhető, hogy nem keveredtek a belvárosba és így lehetőség se volt az összecsapásokra, amibe a Fideszt bele lehetne keverni. A párt ezzel sok bizonytalan szavazót nem ijeszt el magától, akik főképpen egykori MSZP támogatóból állnak. A hiba ott van, hogy az elvonulással a saját tábort sodorhatják a Jobbik felé, ami valós veszély. 

A Jobbik Deák téri nagygyűlésére láthatóan több ember ment el mint Nagytéténybe. Az életkori különbségek is egyértelműek voltak, a Jobbik gyűlésén a többség a fiatalabb korosztályból került ki, míg a Fideszén inkább a 40 fölöttiek domináltak. A Deák téren a szónokok a korábbi évekhez képest visszavettek, jót tett a Jobbiknak, hogy bejutott az EP-be, úgy tűnik picit középre indultak el, de ez csupán árnyalatnyilag lehet érezni. Azáltal, hogy a belváros gyakorlatilag a balmédia által szélsőjobb erőknek nevzettek vették át és nem történt semmilyen botrány egyértelműen őket erősíti és csökkenti a félelmet irántuk. Vona Gábor szokásához híven lendületes beszédet tartott. Mindezeket figyelembe véve nagyon érdekes miniszterelnök-jelölti vita lehet jövőre. Orbán azáltal, hogy mind az MSZP, mind a Jobbik reá tüzel világosan bebizonyíthatja a középen és mérsékeltek oldalán áll és csak ő a kormányzóképes. Ilyen pozícióból könnyed válsztási győzelmet arathat és sokak utolsó bizalmából megkezdheti a konszolidáció és a felemelkedés útját egyengetni Magyarországon.  

Minden eddiginél kevesebben járultak a szavazóurnákhoz (10,5 százalék) a pécsi időközi voksoláson. A győzelmet, amely nem ér mandátumot, a Fidesz jelöltje szerezte meg a szavazatok 88 százalékával, míg az MSZP még 10 százalékot sem ért el. Az eredmény teljes kudarc a két legnagyobb párt számára. A Fidesz még 2006-os szavazóinak a felét sem tudta mozgosítani, míg az MSZP Toller három évvel ezelőtti eredményéhez képest 18500 szavazót vesztett. Várhatóan ez a részvételi arány növekedni, fog 2010-re, azonban nehezen képzelhető el, hogy újra 70 százalék közelébe érjen. Megállapítható, hogy októberben az időközi voksolásokon eddig a két nagy közötti állás 1:1. Dombóváron simán nyert a Fidesz, míg most az MSZP sikeresen érte el, hogy eggyel kevesebb ellenzéki szavazat legyen az Országgyűlésben, amihez persze hozzájárult a voksolás alacsony tétje is.

Közzétette a baloldalhoz egyértelműen szorosan kötődő Progresszív Intézet a pártok októberi támogatottságáról szóló adatait. A Fidesz náluk is több, mint kétszeres fölényben van, mint a szocialisták, míg a Jobbik egyértelműen bejutó helyen áll. A verseny azonban a többi kispártnál egyre élesebb. Legrosszabb pozícióban az SZDSZ van, akik a teljes népességben csupán egy százalékot értek el. Az MDF picit jobb, míg a legkedvezőbb pozícióban az LMP található, amely a biztos szavazók között 3 százalékon áll, ami picivel jobb, mint amennyit az EP-választáson elértek. A kicsik számára a köztársasági elnök választási kiírásától függöen januárban-februárban kezdődik a választási kampány a cédulák összegyűjtésével. Számukra a legnagyobb kérdés, hogy szűkös személyi és anyagi forrásaikkal képesek-e ezt a hosszú kampányidőszakot végigvinni, vagy már a jelöltállítás fázisában kénytelenek a futottak még kategóriába kerülni, amivel bejutási esélyeik elszállnak.   

Most ismét van időm egy pártról hosszabban írni. Választásom a most húszéves szocialistákra esett, mivel immár több mint hét éve kormányozzák az országot, valamint sorsfordító időket élnek. 

20 évvel ezelőtt az MSZMP utódpártjaként létrejött MSZP számára a túlélés volt a legfontosabb, amit sikerült teljesíteniük. Az 1990-es választáson bejutottak a parlamentbe, azonban jelentősen háttérbe szorultak az első években. A látványos emelkedésük '93-ban kezdődött el. Az ország lakossága csalódott a rendszerváltásban, tömeges elszegényedés kezdődött és a Kádár-rendszerhez képest a többségnek kényszerűen vissza kellett vennie az életszínvonalából. 1994-ben az MSZP Horn Gyula vezetésével simán megnyerte a választásokat, de ennek ellenére koalíciót kötött az SZDSZ-el. Négy év kormányzás után elveszítették a választáásokat a sokkal lendületesebb Fidesszel szemben, újra az ellenzéki évek következtek.

1998-után sok belső vívódás után Medgyessy Pétert választották miniszterelnök-jelöltnek, aki töménytelen szociális ígérettel éppen csak meg tudta nyerni a pártnak a választást. Ígéreteit teljesítette, ami merőben szokatlan volt a korábbi évekhez képest. A történelmi pillanat 2002 végén 2003 elején jött el a párt számára. Ha ekkor előre hozott választást kezdeményez Medgyessy így szabadulva meg a liberálisoktól, akkor elképzelhető, hogy kétharmados többséget is tudott volna szerezni az MSZP. A szocialisták kényelmes többégük tudatában komoly reformokhoz foghatttak volna hozzá és négy év alatt ezek hasznát learatva stabilan hatalmon maradtak volna még legalább egy-két évtizedig. Ezt a lehetőséget a párt elmulasztotta és belezuhant egyik súlyos válságába, aminek a vége a 2004-es EP-választási vereség lett. Fontos megjegyezni, hogy vereségnek értékelte a párt, hogy csak 9 mandátumot szerzett, míg a Fidesz 12 EP-képviselői helyet. 

A párt számára mai napig meghatározó váltás ekkor következett be. A háttérből már évek óta komolyan építkező Gyurcsány Ferenc puccsszerű fordulatot végrehajtva átvette Medgyessytől a miniszterelnökséget és hozzákezdett szavai szerint a baloldal átalakításához. Mint később az őszödi beszédből kiderült kormányzásának első másfél évében arra törekedett, hogy a választások valahogyan megnyerje, emiatt nem történt semmilyen átalakítást az országban, a jóléti intézkedések szinte minden erejét lekötötték a kormányzásnak. A 2006-os országgyűlési választást Gyurcsány vezetésével mondhatni simán nyerték a szocialisták, az MSZP-nek majdnem egyedül sikerült abszolút többséget szereznie.

Az újabb fordulópont ekkor érkezett el. Gyurcsány ahelyett, hogy ország-világ előtt elmondja mi a helyzet elkezdte visszavonni a jóléti intézkedéseket, majd az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor a lemondás helyett megkeményítette álláspontját és a helyén maradt, aminek következtében korábban nem látott összecsapások voltak Budapesten. A kormány a helyén maradt, de nagyon komoly népszerűségvesztést volt kénytelen elszenvedni. Gyurcsány bízva abban, hogy a reformok meghozzák az eredményüket 2009-re, teljes lendülettel azok keresztülvitelében lett érdekelt. Figyelmen kívül hagyta a társadalmi szereplők véleményét és nagyrészt csak a szintén súlyos válságba süllyedő liberálisok ötleteire támaszkodott.

2007-ben tovább folytatódott a párt erodálódása, de ennek ellenére Gyurcsány egyre erősebb lett. Az úgynevezett reformok elleni felháborodás és a Fidesz népszavazási kezdeményezése elvezetett a 2008-as népszavazáshoz, amelyen súlyos vereséget szenvedett a kormánypolitika. A koalíció szétesett, de előre hozott választásra ekkor sem került sor pedig vélhetően nagyon súlyos károk nélkül ki tudott volna belőle jönni az MSZP. Az újabb kormányzati tétlenségnek a gazdasági világválság vetett véget. A válság elhatalmasodásával Gyurcsány meggyengült, míg az MSZP népszerűsége soha nem látott mélységekbe zuhant. 

Gyurcsány 2009 márciusi lemondása és a párt EP választáson elszenvedett nagyon súlyos veresége szinte lehetetlen helyzetbe sodorta a szocialistákat. Az MSZP középpárti státuszba esett vissza, elveszítette egyik legkarakteresebb vezetőjét, akinek nagyrészt a mostani állapotát köszönheti, valamint a választások előtt kevesebb mint fél évvel elképzelésük sincs hogyan lehetne csökkenteni a hátrányukat.

Az MSZP jelenleg elveszítette korábbi szavazóinak jelentős részét emelett most már a törzsmag is olvad. Ha nem történik radikális változás akkor 2010-után a parlamentben csupán egy közepes méretű frakcióval fognak rendelkezni, ami csupán a további túléléshez lesz elegendő. A szocialisták hét év kormányzás után országunkat vélhetően sokkal rosszabb állapotban fogják átadni, mint ahogy átvették, vagy mint 1998-ban befejezték kormányzásukat. Hét év alatt az ország gyakorlatilag kinőhetetlen adósságálománnyal rendelkezik, a közszolgáltatások és az állam nagyon drágán és alacsony hatékonysággal működik, a korrupció teljesen átjárja az országot. A cigányság és az egyre nagyobb leszakadó rétegek helyzetén egyáltalán nem tudtak változtatni, sőt több területen csak rontottak. A válságra egyelőre nem sikerült adekvát válaszokat adni, így a hanyatlás egyelőre nem tűnik visszafordíthatónak.

A párt legnagyobb hibája amit az elmúlt években elkövetett, hogy az őszödi beszéd kirobbanása után nem állította föl a miniszterelnöki székből Gyurcsányt, hanem folytatta a vezetésével a kormányzást, aminek a vége a majdnem totális gazdasági összeomlás. Ennek az árát eddig nagyon keményen megfizették. A pártnak jelenleg olyan miniszterelnök-jelöltet kell találnia aki a széles közvélemény előtt rendelkezik bizonyos mértékű hitelességel. Az MSZP-nek víziót kell nyújtania ismét a széles választóközönségnek, ami az elmúlt évek kormányzását nézve szinte lehetetlen feladat lesz. Érdekesség, hogy 2004-ben, amikor úgymond csak 9 mandátumot szerzett a párt jelentős szembenézés és változások történtek, addig most semmi ilyesmi nem történt.

Az MSZP sorsfordító idők elé érkezett, ha nem lesz képes megfelelni az új kihívásoknak könnyen a szintén baloldali alternatívát kínáló erők (MDF, LMP-HP) elszipkázhatják a baloldali szavazóközönség jelentős részét, ami végzetes lenne a szocialisták számára. Új és hiteles emberekkel kellene próbálkozniuk, aminek egyelőre semmi jele nincsen. A legjobb választás egyértelműen Bajnai lenne, de nem rendelkezik elég támogatottsággal, valamint az ő korábbi élete sem tekinthető makulátlannak. A szocialisták már sokszor fölálltak nehéz helyzetből, ebben nagyon jók, de eddig ilyen mértékű szavazatvesztéssel 1990-et leszámítva nem kellett megküzdeniük. Egyszer sem kellett a választási évbe úgy belefutniuk, hogy további megszorításokat legyenek kénytelenek meghozni. A párt lassan kimondva is csak veszteség minimalizálásra törekszik, aminek a vége csak egy még nagyobb vereség lehet. Az országnak szüksége lenne egy hiteles szociáldemokrata erőre, de egyelőre úgy néz ki ez nem az MSZP lesz.   

Győzelemmel zárta felnőtt válogatottunk a 2010-es vb-selejtezőket. Csapatunk 1995 után tudott ismét rangos ellenfél ellen győzni tétmeccsen, azonban a nagy sikerhez ez kevés volt. A nagy öröm mellett azért érdemes leszögezni, hogy a dánok már kijutottak a dél-afrikai játékokra, így a szerdai meccs nekik már nem jelentett semmit, ami meg is látszott a hozzáállásukon. 16 ponttal zártuk a csoportot, ami az elmúlt évek eredményeihez képest nem tekinthető nagyon rossznak, de tudni kell, hogy ebből 12 nálunk gyengébb ellenfél ellen jött össze. 

Az értékelést folytatva egyértelműen ki kell jelenteni, hogy esélyünk sem volt a továbbjutásra. A nagyok közül hazai pályán egyet sem tudtunk megverni. Az egy idegenbeli sikerünk pedig csak fájdalomtapasz lehet. Nem tudtunk meglepetést okozni, aminek oka, hogy játékosaink se fizikailag, se mentálisan nem képesek az európai középmezőny tempóját fölvenni. Akkor lehet csak esélyünk az előrelépésre, és nem csupán a továbbjutásra, ha még többen szerződnek külföldre és nem csupán epizódszereplők lesznek a csapataikban. Másrészről a szövetségi kapitányi poszton is sokkal megfelelőbb lenne egy magyar szakember, aki jóval kevesebb fizetésért legalább 3-4 selejtezősorozatra kapna bizalmat. A hazai bajnokság kaotikus viszonyain is változtatni kéne, mert enélkül az esetleges előrelépés alapjai sem lesznek meg. Reményünk az U20-as korosztály lehet, reméljük nem fognak elkallódni és legalább 1986-után kijutattják hazánkat egy világversenyre. 

Felbomlott a fővárosi MSZP-SZDSZ koalíció, amely 1994-óta működött kisebb-nagyobb hibákkal a fővárosban. Az eredményekről röviden annyit, hogy érdemes összehasonlítani Budapestet a térségbeli fővárosokkal '94-ben és most. A különbségek a riválisok javára jelentősnek mondhatók. A fővárosban a metróépítés, a különféle felújítások nagyon nehezen haladnak, korrupciótól terheltek. A legjobb ítélet a koalíció és Demszky működéséről, hogy a város lakossága folyamatosan csökken, ami Bukaresthez vagy Prágához képest szintén unikum. 

A mostani döntéshez a BKV-botrányai és a személyi ellentétek vezettek, de természetesen ennek a szakadásnak sem lesznek választási következményei. A koalíciót vezetők jól tudták ha kivárnak októberig akkor már nem írható ki előre hozott voksolás az előző önkomrányzat választás időpontja miatt. Így az MSZP jó szokásához híven ismét köpönyeget válthat és megpróbálhatja eladni, hogy ők tulajdonképpen ellenzéki párt voltak és vannak, így próbálva 2010-ben bevenni a fővárost. Ismerős trükk ez. Hasonló volt a gyurcsányi és a bajnai-féle váltás is. Kérdés a fővárosiak elhiszik-e az MSZP-ről, hogy semmi köze nem volt az elmúlt évek kudarcos politikájához, vagy pedig az ellenzék Tarlós vezetésével képes lesz rámutatni erre a csiki-csuki játékra. A szocialisták a kollektív emlékezet rövidségében bíznak és jól tudják sokkal népszerűbb Demszkyt támadni, mint együtt kormányozni vele.

A szakítás másik vetülete az SZDSZ. A szocialisták 2002-ben és 2006-ban is jelentős segítséget nyújtottak a magát liberális pártnak nevező SZDSZ-nek. A kenyértörésből következően úgy tűnik, hogy most ezt a szívességet nem fogják megtenni. Fontos hozzátenni, hogy Retkes Attilának az egyik legnagyobb támogatója Demszky volt. Jól látszik, hogy az új SZDSZ-elnök inkább a Fideszhez közeledne, így érthető a szocialisták lépése, hogy leveszik a kezüket a kisebbik testvérről. Nagy kérdés, hogy a Fidesz hajlandó lesz-e segítő kezet adni Demszkynek és rajta keresztül Retkesnek, mivel jelentős arculatvesztés nélkül ezt nem teheti meg, ami tovább erősítené a Jobbikot. Most úgy látszik a liberálisok a két szék között a padra esnek, ami a későbbiekben a totális ellehetelenülésüket fogja okozni. 

Fordulatot a józsefvárosi voksolás hozhat, ahol az SZDSZ jelöltje már leadta ajánlószelvényeit. Ha a liberálisoknak sikerülne esetleg megelőznie az MSZP-t vagy még a Fideszt is, abban az esetben a párt jelentősen felértékelődne a fővárosban és későbbi alkukkal megőrízhetnék a befolyásukat 2010 utánra is. 

Véget ért a dombóvári polgármester választás, ahol óriási fölénnyel győzött a Fidesz. A részvétel 31,46 százalékos volt, ami egy időközi voksoláshoz képest nem tekinthető alacsonynak. A Fidesz jelöltje 62,40, az MSZP-é 29,25 százalékot szerzett. Dombóváron az EP-választáson a Fidesz még "csak" 60 százalékot szerzett, tehát arányaiban javított az ellenzéki párt. Másik fontos tény, hogy a város 1994-óta egyértelmű szocialista bázisnak számított, amin még 1998-ban sem sikerült változtatni, tehát a mostani voksolsát trendfordulónak lehet tekinteni. A nagy kérdés, hogy ez a trend eltart-e a jövő tavaszig és a nagyobb részvételnél bejövő új szavazók mennyire fogják átalakítani az arányokat. 

Közzétette legfrissebb felmérését a Szonda-Ipsos, amely szerint a szeptemberi szocialista erősödést követően újabb veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni. A szocialisták a teljes népesség körében csupán 10 százalékot tudhatnak maguk mögött. Az újabb hanyatlás mögött valószínűleg a jövő évi büdzsé és a BKV-botrányok állhatnak. A költségvetés elhúzódó hatása miatt nem várható, hogy az arányok radikális mértékben megváltozzanak és nem várt szocialista erősödés kezdődjön. A Jobbik tartja a 10 százalék fölötti eredményét, ami a mostani erőviszonyok mellett legalább 30-35 mandátumot fog jelenteni a pártnak, hasonlóan az MSZP-hez. A Fidesz a mostani arányok mellett a 176 választókerületben az első fordulóban elképzelhető, hogy 100-nál is több helyen diadalmaskodik, ami a második fordulót gyakorlatilag értelmetlenné tenné. Szoros versenyfutás akkor képzelhető el az egyéni választókörzetekben, ha az MSZP csupán 5-8 százalékkal vagy ennél kevesebbel kap ki a listás voksoláson, amitől a mostani arányok nagyon messze vannak.    

Véget ért az időközi országgyűlési voksolás első fordulója a Baranya megyei 3-as körzetben. A választók csupán 14,1 százaléka járult az urnákhoz. A Fidesz 84, az MSZP 14,5, míg az FKGP 1,5 százalékot szerzett. Az eredmény a részvétel tükrében nem tekinthető reprezentatívnak, csupán annyit állapíthatunk meg, hogy egy korábban baloldali fellegvárban a szocialisták nem akartak/nem tudtak mozgósítani. Várhatóan a második forduló is érvénytelen lesz így a Fidesz nem tud egy lélektani gyomrost bevinni az MSZP-nek, ami a kormánypárt számára kedvező eredmény. A Fidesz a megszerzett nagy arányú támogatottság ellenére egyáltalán nem lehet nyugodt, mivel elképzelhetően fogalma sincs az otthonmaradottak pártpreferenciájáról. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy nem túl mozgósító tényező, hogy csupán fél évre választanak képviselőt, de ennek ellenére is hasonló voksoláson már voltak sokkal magasabb részvételi arányok. A harc folytatódik, jövő héten következik Dombóvár.   

Elhagyva a hazai politikai életet érdemes egy, az itthoni politikát nagymértékben meghatározó országról szólni egy-két szót. Oroszország az 1990-es években a káosz és az összeomlás birodalmának tűnt. A világpolitikában a teljes leértékelődés felé haladtak, amit csak tetézett az 1998-as pénzügyi összeomlás. 2000-ben Putyin győzelmével a dolgok kezdtek lassan megváltozni. A központi hatalom megerősödött, az elnök kiterjesztette a hatalmát az államigazgatás és a gazdaság teljes szférájára. Oroszország visszatért a már korábban sikeresnek tekintett egyeduralmi formához. A központosítást elősegítette, hogy a nyersanyagárak meredek emelkedésnek indultak, így az életszínvonal is gyors növekedésnek indult. A 2008-as elnokválasztást követően Medvegyev váltotta Putyint, de ez a hatalmi struktúrákban nem hozott átalakulást. A felívelő pályát a gazdasági világválság úgy tűnik megszakította, de az államhatalmat egyelőre nem veszélyezteti a '90-es évekbeli szétesés. 

Oroszország külpolitikája aktivizálódott az elmúlt évtizedben. A narancsos forradalmak időszakában (2003-2005) úgy tűnt újabb pozíciókat veszít az ország, de ezt az energiafegyver folyamatos bevetésével képes volt ellensúlyozni Oroszország. A Bush-féle külpolitika lezárultával enyhülni látszik a két nagyhatalom fagyossá vált viszonya, amit betetézett a közép-európai rakkétarendszerről való amerikai lemondás. Egyes értékelések szerint az Obama-adminisztráció lemondott a közép-európai térségről, mivel nem tartozik kiemelt prioritásai közé. Térségünkbe természetesen úgy értékelik ezt, hogy ismét orosz fennhatóság alá kerül a régió. A félelem valós és az orosz politika számára elsőrendű kérdés mindig is, hogy határai mentén baráti álllamok sorakozzanak, így védve meg az esetleges támadástól a birodalmat. Az újjáéledt nagyhatalmi ambíciók jogos aggodalmat váltanak ki a régióban. A megoldás az lenne, ha az atlantista politikusok, pártok félretéve az ellentéteiket együttesen kezdenének el lobbizni az amerikai politikai életben, hogy az USA számára is fontos kérdés, hogy melyik nagyhatalom dominálja Közép-Európát, mert az oroszok nem fognak itt megállni, ha már újra eljutottak.  

A napokban több felmérés is napvilágot látott, hogy a politikusok népszerűsége ha picit is de emelkedett az elmúlt hónapokban. Ami kicsit furcsának tűnt, hogy Bajnai a lista második felébe tartozik, de ennek ellenére képes volt az elmúlt időszakban növelni a támogatottságát. A kérdés hogyan tudta ezt elérni?

A miniszterelnök elmúlt hónapokbeli viselkedése sokkal visszafogottabb, mint Gyurcsányé, így jóval kevesebb is ellene a támadás. Bajnai langyos stílusa nagyon sok egykori szocialista választó szimpátiáját fölkelti, ennek is köszönhető, hogy jobb lett áprilishoz képest a megítélése. A miniszterelnöknek kíválóan sikerült egy kádári kisember imázst fölvennie, amivel pártja nagyon sok szavazót tudna megszerezni a következő választáson, azonban Bajnai kijelentette, hogy nem kíván újraindulni. Bajnai a médiában szerénynek és visszafogottnak mutatkozik, amivel az ellenzék helyzetét is megehezíti, valamint a bizonytalan szavazók közül képes sokak szimpátiáját megszerezni. A mostani politikai helyzetet értékelve elképzelhető pártja esetleges nyomásának engedve a miniszterelnök mégis indul. Ez az MSZP és az ő számára is hasznos lenne, mivel enélkül a mostani imázsépítésnek nem túl sok értelme lenne. Bajnai indulásával nagyot nőnének az MSZP esélyei és akár a meglepetés sem lenne kizárható a Fidesszel szemben.

Eddig még nem jutott elég időm vagy talán csak lusta voltam, hogy a legnagyobb ellenzéki pártról nagy összefoglaló írást nem közöltem. Úgy érzem most jött el az idő erre.

Nem érdemes túl messziről kezdeni elemzésemet, mivel az általában túl sok jóra nem vezet és az kevésbé érdekli a nagyközönséget. A Fidesz 2009-es EP-választási sikere egyedülálló diadal volt. Magyarországon 1990-óta egyetlen politikai erőnek sem sikerült ilyen arányban diadalmaskodni. A párt nagyarányú sikere egyértelműen a kormány elleni elégedetlenségnek szólt, de ennek ellenére nem lebecsülendő teljesítmény. Az EP-választások után sokan föltették a hogyan tovább kérdését. Érdemes-e csupán a tábor megtartására összpontosítani, vagy pedig továbbra is a bővítés a fő cél. Ebben a kérdésben most sem látunk teljesen tisztán, de a választások közeledtével valószínűleg újabb rétegek megnyerésére fog törekedni az ellenzéki párt. 

A kényelmesnek tűnő problémák után érdemes nehezebb vízekre evezni. A Fidesz egyik legnagyobb sebezhetősége és gyengéje a megújulás képességének az alacsony foka, vagy hiánya 2002-óta. A politikai élet főbb szereplői az MDF első emberét leszámítva kicserélődtek 7 év alatt. A Fidesz ez idő alatt egy-két embert tudott csak beemelni a párt első vonalába (Navracsics, Lázár), akik a széles nagyközönség számára is elfogadhatóak. Ez idő alatt az MSZP elhasznált két miniszterelnököt (Medgyessy, Gyurcsány) és három pártelnököt (Kovács, Hiller, Gyurcsány) a párt folyamatosan képes a legnehezebb helyzetekben személyt cserélni, így mindig meg tud menekülni és a politikai élet élén tud maradni. A Fidesz így most a 2010-es voksolásnak is nagyrészt az 1998-ban nyertes generációval vág neki, ami óriási támadási felületet ad az ellenfeleknek. Ha ismét elveszíti a választásokat az nagyrészt ennek lesz köszönhető. Ebben a negatív forgatókönyvben már elkerülhetetlen lesz az elitcsere a pártban, más esetben ők is elindulnak a teljes szétesés felé.

Az elitcsere kapcsán jön be az újabb fő probléma. Míg az MSZP-ben már most létezik egy második vonal, akik elég sok politikai tapasztalattal rendelkeznek, ez a Fidesz esetében nincs meg. A második vonalbeli fideszesek nem rendelkeznek olyan tehetséggel és karizmával, mint akár a szocialisták hasonló nemzedéke. Így az esetleges váltás esetén a párt jelentősen elszürkülne és mindezt tetézve egy választási vereséggel tömeges választói elvándorlással járna. A Fidesz ifjúsági vonalában pedig egyetlen eredeti gondolkodású személyt nem látni, ebben hasonlítanak a szocialistákra, így a távolabbi utánpótlás helyzete még rosszabb.

A következő nagy hiányossága a pártnak a nyilvánosság számára mutatott jövőkép általános hiánya. 1998-ban egy jól felépített és menedzselt jövőképet nyújtottak a szavazóknak, akik ezt össze tudták hasonlítani az MSZP alternatívával. Mindezt tetőzte egy fiatal vezető lendülete a fáradt exkommunisták ellen. Most erről egyáltalán nem beszélhetünk még. Egy választás előtt joggal elvárás, hogy a legnagyobb ellenzéki párt meg tudja mondani, hogy milyen országot szeretne az évtized közepére. Hogyan oldja meg az államaadósság kérdését, a társadalom elszegényedését, a cigányság helyzetét stb. Nem látjuk a gazdaság- és társadalompolitikai vonalat, ami kivezetne minket a kátyúból és a alternatívát nyújtana a középosztálynak és az elszegényedett alsó osztályoknak. Erről szinte semmit nem tudunk, ami elvezet a következő problémához.

Ez a vízió nélküliség elősegíti, hogy a Fidesz jelenlegi két legnagyobb riválisa kiváló támadási lehetőségekhez. A Jobbik a sokak által radikálisnak vélt gondolatokkal szerzi a szavazóit, míg a szocialisták a programnélküliséget ostorozzák. Az MSZP számára pedig előny lehet, hogyha a Fidesz nem áll elő egy átfogó jövőstratégiával mondhatja, hogy a jelenlegi helyzet még a teljesen ismeretlennél is jobb, ami sok kádári kisembert visszavihet a pártjuk táborába. Hogy az MSZP vagy a Jobbik a nagyobb veszély a Fideszre nagy kérdés, de a választói preferenciák és vonzódások alapján a Jobbik sokkal többet tud ártani a legnagyobb ellenzéki pártnak.

A röviden felvázolt problémahalmazzal a célom az volt, hogy rámutassak, hogy a nagyarányú EP-siker ellenére a Fidesz egyáltalán nem tekintheti magát győztesnek.  Olyan politikai lehetőségeket hagy ellenfeleinek, hogy ezek kihasználásával nagyon nehéz helyzetbe kerülhet a 2010-es kormányváltás esélye. Az újabb választási vereség esetén a Fidesz az óriási belső csalódottság és letargia miatt várhatóan a totális szétesés állapotába indulhat el.     

Véget ért a német választás. A lanyha kampány ellenére nem történt jelentős meglepetés. A CDU/CSU-FDP koalíció kényelmes többséget szerzett, míg az SPD a második világháború óta a legrosszabb szereplését tudhatja maga mögött. Merkel sikerrel birkózott meg a nagykoalícióval, a külpolitikai problémákkal és a világgazdasági válsággal. Győzelme megérdemelt, azonban nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy pártja minimális veszteségeket kénytelen volt elszenvedni. Az SPD nagyon súlyos vereséget szenvedett, a nagypárti státuszból visszaesett középpártiba. A szocdemeknek nagy változásra van szükségük ahhoz, hogy újra megerősödjenek és vissza tudjanak szerezni szavazókat a Die Linkétől és a Zöldektől.

A szavazás egyik fontos tendenciája, hogy tovább csökkent a két nagy párt támogatottsága. A kicsik közül az FDP jelentősen, míg a Die Linke és a Zöldek csak kicsit erősödtek. A Die Linke természetesen az egykori NDK területén szerepelt a legjobban, de nyugaton is majdnem mindenhol 5 százalék fölött szerepelt. Ennek oka, hogy az SPD-ből kiábrándultak egy része őket választotta. A Zöldek a nagyvárosokban és Németország nyugati részén szerepeltek a legjobban. Az új kormánynak továbbra is kezelnie kell a gazdasági válságot, azonban Merkel biztos folytatja külpolitikai offenzíváját, amelynek révén tovább emelheti Európa gazdasági nagyhatalmának a súlyát.

Hazánk szempontjából elsőrangú kérdés, hogy mikortól indul meg fölfelé a német gazdaság, ami az új kormánnyal várhatóan hamarabb fog megkezdődni. Politikai szempontból egy esetleges Fidesz kormány számára kihagyhatatlan lehetőség lenne a kapcsolatok elmélyítése a szövetséges párttal és kancelárral, amit nem lenne érdemes elszalasztani.    

Megismerhettük a mai nap folyamán a Századvég Intézet felmérését, amelyben több érdekességet fedezhetünk föl. A teljes népességet reprezentáló felmérésben a Fidesz 25, az MSZP 14, a Jobbik 6, az SZDSZ-MDF-LMP pedig 1-1 százalékot érne el. A lakosság 50 százaléka nem válaszolt vagy nem megy el szavazni. Ebből a szegmensből az derül ki, hogy a szocialisták 11 százalékos lemaradása egyáltalán nem tekinthető olyan hatalmasnak. A Fidesz 25 százalékos népszerűsége eléggé erős kritikát mond az ellenzéki pártról, hogy hét év ilyen kormányzás után csupán minden negyedik ember szimpátiáját nyerték el. A Jobbik 6 százaléka egyáltalán nem tekinthető meglepetésnek. A biztos szavazók között a Fidesz 57-25 arányban vezet a szocialistákkal szemben, ami jóval kényelmesebbnek tűnik, mintha a teljes népességen belűl néznénk. Az intézet szintén megállapítja, amit már többen megtettek, hogy a miniszterelnök és a kormány megítélése ha lassan is, de növekszik, ami az MSZP számára a kampányban még erősítő tényező lehet.

Érdemes a Századvég négy évvel ezelőtti eredményeit megnéznünk. 2005 szeptemberében a teljes népességen belül a Fidesz 31-27-re vezetett az MSZP-vel szemben, míg a biztos szavazók között 46-43 volt a legnagyobb jobboldali párt előnye. Ha ezen eredményeket nézzük most a Fidesznek nyert ügye van, mivel a további megszorításokat még nem érzik az emberek, tehát várhatóan még javukra fognak módosulni az arányok. Másrészt figyelmeztető, hogy 2005-ben ekkor majdnem minden harmadik ember a Fidesszel szimpatizált, míg most csupán csak minden negyedik. 

Az ellenzéknek kemény ütközetre kell készülnie annak ellenére, hogy a kampány intenzitása 2001 és 2005 hasonló időszakához egyáltalán nem vethető össze. Jól látszik, hogy egy lanyhább kampány a Fidesz számára rejt kevesebb veszélyt, amit a szocialisták vélhetően érzékelnek, ezért a nagyobb fokozattal ők várhatóan kevesebbet rontanának a helyzetükön. Persze nyolc és négy évvel ezelőtt már miniszterelnök-jelölttel és kész programmal is rendelkeztek, míg ez most hiányzik. Egyelőre az őszi idénykezdet ellenére csöndes a közélet, ami egy minimális javulást hozott a kormánynak, kérdés meddig tart ez.  

A Magyar Hírlap információi szerint formálódik az MDF-SZDSZ szövetség. Az újság szerint a képviselői indulások egy részéről is megegyeztek már. Dávid Ibolya az V. kerületben, míg Somogyi Zoltán a XII. kerületben indulna. A közös miniszterelnök-jelölt természetesen Bokros Lajos lenne.

Az újság információja valószínűleg nem légből kapott. A két kis párt jelenleg együttesen a választók 3 százalékának voksára számíthat. Összefogásuk alapvetően célszerű politikai húzás lenne, mivel a két szervezetben nincsenek már olyan erők, amelyek ezt érdemben meg tudnák gátolni. Az MDF-ben mostanra csak Dávid hívei maradtak. Az SZDSZ egy része pedig már a szocialisták felé kacsingat. Ideológiai ellentét már nem igazán van a két erő között, a neoliberalizmus egy kis neokonzervatívizmussal keverve elfogadható a megmaradt párteliteknek. Bokros pedig a listavezetéssel biztosan hozna annyi szavazatot, ami elég lenne a parlamentbe kerüléshez. Így biztosan létrejönne egy olyan erő a magyar politikában, amely nagyrészt a régi SZDSZ politikáját folytatná csak azzal a különbséggel, hogy nem lenne annyira visszataszító. A régi pártelitek tehát újfent át tudnák menteni hatalmukat, ha ezt a választók is így akarják.

A szövetség kapcsán a legnagyobb kérdés természetesen a jelöltállítás és a megfelelő ajánlószelvény mennyiség összegyűjtése. Az MDF és az SZDSZ együttes szervezeti ereje is kevés ehhez a feladathoz. A Fidesz és a Jobbik ehhez nem fog segíteni így az MSZP kezében van a döntés.

Közzétette szeptemberi felmérését a Medián is. A Szonda Ipsoshoz hasonlóan ők is egy pici szocialista erősödést mértek. Az intézet felmérte a kormány munkájával elégedettek arányát is, ahol egy kicsi elmozdulást láttak pozitív irányba. Emögött a viszonylagos stabilizáció és a közélet lenyugvásának lehet az oka és az ellenzék viszonylag passzív magatartásának.

Az eredményeket hosszabb idősíkon nézve jól látható, hogy a Fidesz 2008 közepe óta stabilan 60 százalék fölött van, ami azért lehet csalóka mivel az EP-választáson "csupán" 56 százalékot szereztek. A szocialisták tavaly nyáron még a 30 százalékhoz álltak közel, míg mostanra a 20-at ostromolják. Ennek ellenére az MSZP-nek van annyi tartaléka, hogy a 30 százalékot bármikor könnyedén hozzák. A nagy kérdés, hogy a 2010-es költségvetés megszorításai milyen irányban mozdítják el a párt támogatottságát, valamint a kampánnyal ezt hogyan lehet módosítani.

A Jobbik ha képes lesz megtartani a 10 százalék körüli támogatottságot, akkor akár 35-40 fős frakciója is lehet az új parlamentben. A legnagyobb kérdés, hogy milyen képviselőjelöltetekkel vágnak neki a választásnak, mivel egy jó vagy akár rossz jelölt akár 5-10 százalékot hozhat, vagy vihet helyben. 

A két kis parlamenti párt egyelőre nagyon távol van az 5 százaléktól, ezért számukra jelöltállítás lesz a legnehezebb próba. Ha az sikerül akkor az ismertségük alapján könnyen vehetik a parlamenti küszöb jelentette akadályt.

Hosszú idő újabb közvélemény-kutatás jelent meg, amelyet a Szonda Ipsos publikált. A kutatásból kiderül, hogy a biztos szavazók között a Fidesz támogatottsága 60, az MSZP-é 23, a Jobbiké 11, az MDF-é 2, az LMP-é 2 és az SZDSZ-é 1. A kutatás érdekessége, hogy a Fidesz július óta 5 százalékot veszített, míg a szocialisták 5-öt nyertek augusztus óta. A számok alapján egyelőre le lehet írni az SZDSZ-t és az MDF-t, de a bizonytalanok nagy száma miatt még okozhatnak meglepetést.

Komolyabb trendfordulóról akkor beszélhetnénk, ha a szocialisták folyamatos erősödését lehetne látni, azonban ők egy hullámzó pályát írnak le. A Fidesz számára figyelmeztető lehet, hogy ők két hónapja folyamatosan zuhannak, azonban ez még nem nevezhető drasztikusnak mivel előnyük hatalmasnak látszik, de mint már korábban utaltam rá elbizakodottságra semmi okuk. Tényként lehet megállapítani, hogy a kormányváltók 70 százalékos tömbjével szemben áll egy 25 százalékos kormánypárti mag. A kormányt marasztalók 25 százalékos aránya hónapok óta stabil. 

Választásokhoz közeledve érdemes az intézet 2005-ös hasonló adatait megnézni. Akkor szeptemberben a biztos szavazók között a Fidesz 47, az MSZP 42,7, az SZDSZ 3,5, az MDF 2,1 százalékon állt. Jól látszik, hogy akkor a kormányváltók és marasztalók közel egyensúlyben voltak. A szocialisták akkor egy további osztogató kampánnyal és nagyon aktív Gyurcsánnyal tudtak 2006-ban a listán egy százalékot verni a Fideszre, míg most ezek a feltételek hiányoznak. A választás a fölsorolt tényezők alapján most lefutottnak tűnik.

A kampányban fordulat akkor következhet be, ha az október elejétől induló időközi voksolásokon (Pécs 3-as országgyűlési körzet, Csorna országgyűlési körzet, Dombóvár, Józsefváros) a szocialisták a vártnál jobb eredményt érnek el vagy pedig esetleg nyernek. Ebben az esetben a pártban fel fogják ismerni, hogy van esély a győzelemre ami egy nagyon agresszív és elvadult kampányt hozna 2010 januárjától. A választókon a sor, hogy ezt akarják-e.  

Ahogy várható volt a két sorsdöntő mérkőzés után nem változott pontjaink száma a vb-selejtező csoportban. A svédek sokak szerint szerencsével, míg a portugálok simán győztek Budapesten. Ha valami csoda nem történik, márpedig a válogatottnál ilyen nem szokott lenni, 1986 után most sem veszünk részt világversenyen. Csapatunk 180 perc alatt gyakorlatilag egyetlen épkézláb támadást nem tudott vezetni, a kritikákra pedig a kapitány megsértődött. Jól látszik, hogy Kisteleki és kiváló ötlete mmegbukott, amit alátámaszt az is, hogy 1995 óta válogatottunk komoly csapatot nem tudott legyőzni tétmeccsen. A  kritikák után nézzük a megoldási lehetőségeket.

Első lépés lenne a mostani kapitány menesztése, majd egy magyar edző kiválasztása a posztra, akit legalább 10 évre kéne kinevezni, persze jelképes összeggel. Világosan a közvélemény elé kéne állni, hogy csapatunk nem képes fölvenni a versenyt az európai középmezőnnyel sem. Nem tekinthető világraszóló eredménynek, hogy Albániát és Máltát oda-vissza vertük, annak ellenére sem, hogy ez sem a svédeknek, sem a dánoknak nem sikerült, de ők legalább nem kapnak ki így a portugáloktól. Kockáztatni kéne a nagyok elleni meccsen, mivel bárhogy csűrjük-csavarjuk nincs veszítenivalónk. Csapatunk emelett fizikailag is jelentős lemaradásban van a nagyoktól. A portugálok szinte meg sem izzadtak, míg a svédek több játékosunkat egyszerűen ledarálták. A fizikai erőnlét abszolút nem pénzkérdés. A DVSC példája mutatja, hogy érdemes kockáztatni, reméljük a következő hat meccsen továbbra is korábbi felfogásuk szerint fognak játszani.  

Csütörtökön kerül sor a Bajnai-Fico találkozóra és sajnos a szocialisták külpolitikai hozzáállását ismerve szlovák siker várható. Elszomorító, hogy 2002-óta hazánk teljesen leértékelődött a térségben. A szomszédos államok úgy és akkor mossák föl velünk a padlót amikor akarják. De félre a ténymegállapításokkal, föl kell tenni a kérdést miképpen lehetne ebből az ördögi körből kijönni.

Első legfontosabb dolog, hogy egy új kormánynak első rendű helyen kell szerepeltetnie a külpolitikát, hasonlóan Romániához vagy Szlovákiához. A kormányprogramnak karakteres külpolitikai vonalvezetés mellett kell letteni a lantot, aminek fő profilja az atlantizmus és a németekhez való jó viszony kialakításának szükségességének kell a legfontosabb dolognak lennie. Ennek ára természetesen, hogy az amerikai katonai akciókban még nagyobb szerepet kell vállalni és titkosszolgálati szinten is meg kell szabadulni az orosz kötődésű emberektől. Ezek a döntések természetesen emberáldozatokkal is járhatnak, de nem lehet folyamatosan a langyon álláspontot képviselni.

Ezen feltételek megteremtése után újjá kell építeni a magyar hadsereget, amivel a gazdasági válság okozott problémák egy részét is orvosolni lehet, valamint így szerepünk felértékelődik a térségben. Így pár év alatt elérhető lesz, hogy a térségben a helyzetünk átértékelődik, de ebből nem hiányozhat a szomszéd államokkal való tárgyalások során a határozottság. Az egyik legfontosabb eleme az új külpolitikának, hogy meg kell találni azokat a szövetségeseket a környező államokban, akikkel alapvető szinten az atlantista irányban együtt tudunk működni, majd ezt lehet tovább fejleszteni. Egy ilyen komplex politizálással hazánk tekintélye növekedne és nem csak a hajbókolás maradna, amit többek között Bajnai képvisel.  

Interjút adott az MTI-nek Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, amelyet a hírügynökség a mai napon tett közzé. A hosszú anyagból egy kijelentésre érdemes több figyelmet szentelni: A Fidesz-kormány első lépéseit firtató kérdésre közölte: ezek már az előkészítés fázisában vannak, de – mint fogalmazott – „előbb nyerjük meg a választást”. Hozzátette, szoros, nehéz mérkőzés lesz, de most először a kampányra koncentrálnak, amely szintén nehéznek ígérkezik.

A 2002 és 2006-os vereség után ezek a mondatok a Fidesz sikerében bízokat örömmel töltheti el, mivel akkor sokan nagyon biztosak voltak a választási sikerben. A mostani kijelentés mögött két motiváció állhat: a frakcióvezető tényleg komolyan gondolja, amit mond vagy pedig merő szerényséből nyilatkozik így. Ha a második esetről van szó akkor a Fideszt még nagyon nagy meglepetések is érhetik az eredményhirdetéskor.

Az ellenzéki párt két képviselője az elmúlt napokban a politikát nem figyelők számára meglepő, de az annak szabályait ismerők számára teljesen jól érthető kijelentéseket tett. Ékes Ilona a homoszexuálisokról, míg Molnár Oszkár a cigányokról nyilatkozott. A nyilatkozatok célja a Jobbik szavazóinak egy részének elhódítása, aminek persze megvan az a veszélye, hogy a bizonytalanok és kiábrándult baloldaliak visszatérnek az MSZP-hez, de most ennek a valószínűsége kisebb, ezért vállalt kockázatot a párt. A kampány nehéz mondja Navracsics, ebben igaza van főleg, ha ezek a kijelentések megszaporodnak és hetekre muníciót adnak a szocialistáknak.    

Most először vettem részt, mint újságíró a budapesti homoszexuális-felvonuláson. A rendőrség mintha háború lenne lezárta az egész belvárost, amivel jogosan ingerelt föl több ezer embert, akik adott esetben csupán haza akartak menni. A felvonulás kapcsán érdemes leszögezni, hogy a körülbelül 500-1000 résztvevő közül legalább 100 újságíró volt, 50 politikus és pár megmaradt MSZP-aktivista. Érdemes ezeket a dolgokat fölsorolni, mivel jól látszik, hogy azok az emberek akik valóban homoszexuálisok inkább otthon maradtak és ők sem érzik úgy, hogy ennek a rendezvénynek bármi értelme lenne, főleg úgy hogy hermetikusan elzárva zajlott le. Gyurcsány megjelenése csak hab volt a tortán, amitől az egész rendezvény a széles közvélemény előtt csupán egy elfuserált szocialista gyűlés jellegét öltötte.

Az ellentüntetők a szokásos formát hozták, de a rendőrség erőteljes biztosítása miatt elmaradtak a 2007-2008-as jelenetek. Hogy megérte erre ennyit költeni nagy kérdés, de legalább súlyosan senki nem sérült meg. 

Szabó Imre környezetvédelmi miniszter szeretné, ha Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt lenne a következő országgyűlési választásokon; a politikus erről csütörtökön a kormányszóvivői tájékoztatón beszélt.

Beigazolódott amiről egyre többen beszéltek, hogy az MSZP jobb híján és a jelentős vitákat elkerülve a mostani miniszterelnökkel vág neki a választási kampánynak. Érdekes kommunikációs játéknak lennénk a szemtanúi Bajnai jelölése esetén mivel várhatóan az összes párt szembesítené Bajnait, hogy eredetileg még miniszterelnök se szeretett volna lenni, majd miután az lett csak egyéves működést ígért. Habár attól nem tartok, hogy az MSZP ezt a csavart ne lenne képes feloldani. Bajnai jelölése amúgy érthető lépés, mivel benne van meg potenciálisan az a lehetőség, hogy a szocialisták legalább a képviselői helyek egyharmadát megszerezzék a parlamentben, azonban a gazdasági és a szociális helyzet további romlásával könnyen lehet, hogy vele se tudják elkerülni a súlyos vereséget.

Esély csak abban az esetben van, ha sikerül Bajnai személyiségét kitalálni és egy karakteres programot mellé és egyben ráépítve hiba nélkül kampányolják végig a szocialisták az elkövetkező hónapokat. Adott esetben az MDF bejutásával és az MSZP átlagon fölüli szereplésével még a kormányzás is megtartható, de ehhez természetesen a Fidesz óriási hibái is kellenek. Kezdődik a kampány!!! 

A mai napon egy személyesen is érintő eseményről fogok írni: 20 évvel ezelőtt indult újra a Fasori gimnázium. Jómagam 1993-tól 2001-ig járhattam az egykor Nobel-díjasokat és az élet már területén nagy sikereket adó iskola falai közé. Találkozhattam még a régi nagy emberekkel, akik az újraindításban elévülhetetlen szerepet játszottak és talán valamit még sikerült megkapnom-megéreznem a régi Fasor hangulatából. Húsz évvel ezelőtt az egész ország figyelme a nagy hírű gimnázium újrakezdésére figyelt, többek között az élő televíziós közvetítésnek is köszönhetően. 

Húsz év telt az újraindítás óta és az akkori várakozások egyelőre nem teljesedtek be. Voltak rövid időszakok, amikor újra az elit közelébe került a gimnázium, de utána rögtön mindig egy hanyatló időszak vette kezdetét. Napjainkban ismét a változástól hangos az iskola fala és sokan most ismét reménykednek abban, hogy biztosan eljön az egyértelmű felemelkedés ideje. A Fasor története és hagyományai alapján azonban könnyen lehet most is csalódás fogja érni azokat, akik a jobb jövőben bíznak. Az iskola akkor volt a legsikeresebb amikor egykori növendékeik vették kezükbe az irányítást és kész tervek alapján alkották meg a gimnázium működését. Sajnos most nem ezt tapasztalom, ezért kicsit szomorkás ez az évforduló, de a fasori szellemhez hűen bizakodom abban, hogy tíz év múlva már egy a régihez egy piciben is, de hasonló intézményben emlékezhessünk az újraindulás felemelő napjaira.