Győzelemmel zárta felnőtt válogatottunk a 2010-es vb-selejtezőket. Csapatunk 1995 után tudott ismét rangos ellenfél ellen győzni tétmeccsen, azonban a nagy sikerhez ez kevés volt. A nagy öröm mellett azért érdemes leszögezni, hogy a dánok már kijutottak a dél-afrikai játékokra, így a szerdai meccs nekik már nem jelentett semmit, ami meg is látszott a hozzáállásukon. 16 ponttal zártuk a csoportot, ami az elmúlt évek eredményeihez képest nem tekinthető nagyon rossznak, de tudni kell, hogy ebből 12 nálunk gyengébb ellenfél ellen jött össze.
Az értékelést folytatva egyértelműen ki kell jelenteni, hogy esélyünk sem volt a továbbjutásra. A nagyok közül hazai pályán egyet sem tudtunk megverni. Az egy idegenbeli sikerünk pedig csak fájdalomtapasz lehet. Nem tudtunk meglepetést okozni, aminek oka, hogy játékosaink se fizikailag, se mentálisan nem képesek az európai középmezőny tempóját fölvenni. Akkor lehet csak esélyünk az előrelépésre, és nem csupán a továbbjutásra, ha még többen szerződnek külföldre és nem csupán epizódszereplők lesznek a csapataikban. Másrészről a szövetségi kapitányi poszton is sokkal megfelelőbb lenne egy magyar szakember, aki jóval kevesebb fizetésért legalább 3-4 selejtezősorozatra kapna bizalmat. A hazai bajnokság kaotikus viszonyain is változtatni kéne, mert enélkül az esetleges előrelépés alapjai sem lesznek meg. Reményünk az U20-as korosztály lehet, reméljük nem fognak elkallódni és legalább 1986-után kijutattják hazánkat egy világversenyre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.