Bundi fater

2006. március 15 óta most először nem került sor jelentősebb nemzeti ünnepen utcai harcokra a fővárosban. A rendőrség és a tüntetők összecsapása elmaradt, ami köszönhető talán annak, hogy már nem Gyurcsánynak hívják a miniszterelnököt és az MSZP sem szervezett jelentősebb rendezvényt sehová. Az ünnep politikai mozzanatai és tanulságai ezúttal sem elhanyagólhatóak.

A Fidesz félve talán a kormányzati provokációktól idén Buda egyik külső kerületében ünnepelt a délelőtti órákban. Orbán beszéde egyértelmű volt: elhatárolódott, mind a Jobbiktól, mind a MSZP-től. A döntés jónak nevezhető, hogy nem keveredtek a belvárosba és így lehetőség se volt az összecsapásokra, amibe a Fideszt bele lehetne keverni. A párt ezzel sok bizonytalan szavazót nem ijeszt el magától, akik főképpen egykori MSZP támogatóból állnak. A hiba ott van, hogy az elvonulással a saját tábort sodorhatják a Jobbik felé, ami valós veszély. 

A Jobbik Deák téri nagygyűlésére láthatóan több ember ment el mint Nagytéténybe. Az életkori különbségek is egyértelműek voltak, a Jobbik gyűlésén a többség a fiatalabb korosztályból került ki, míg a Fideszén inkább a 40 fölöttiek domináltak. A Deák téren a szónokok a korábbi évekhez képest visszavettek, jót tett a Jobbiknak, hogy bejutott az EP-be, úgy tűnik picit középre indultak el, de ez csupán árnyalatnyilag lehet érezni. Azáltal, hogy a belváros gyakorlatilag a balmédia által szélsőjobb erőknek nevzettek vették át és nem történt semmilyen botrány egyértelműen őket erősíti és csökkenti a félelmet irántuk. Vona Gábor szokásához híven lendületes beszédet tartott. Mindezeket figyelembe véve nagyon érdekes miniszterelnök-jelölti vita lehet jövőre. Orbán azáltal, hogy mind az MSZP, mind a Jobbik reá tüzel világosan bebizonyíthatja a középen és mérsékeltek oldalán áll és csak ő a kormányzóképes. Ilyen pozícióból könnyed válsztási győzelmet arathat és sokak utolsó bizalmából megkezdheti a konszolidáció és a felemelkedés útját egyengetni Magyarországon.