Ahogy várható volt a két sorsdöntő mérkőzés után nem változott pontjaink száma a vb-selejtező csoportban. A svédek sokak szerint szerencsével, míg a portugálok simán győztek Budapesten. Ha valami csoda nem történik, márpedig a válogatottnál ilyen nem szokott lenni, 1986 után most sem veszünk részt világversenyen. Csapatunk 180 perc alatt gyakorlatilag egyetlen épkézláb támadást nem tudott vezetni, a kritikákra pedig a kapitány megsértődött. Jól látszik, hogy Kisteleki és kiváló ötlete mmegbukott, amit alátámaszt az is, hogy 1995 óta válogatottunk komoly csapatot nem tudott legyőzni tétmeccsen. A kritikák után nézzük a megoldási lehetőségeket.
Első lépés lenne a mostani kapitány menesztése, majd egy magyar edző kiválasztása a posztra, akit legalább 10 évre kéne kinevezni, persze jelképes összeggel. Világosan a közvélemény elé kéne állni, hogy csapatunk nem képes fölvenni a versenyt az európai középmezőnnyel sem. Nem tekinthető világraszóló eredménynek, hogy Albániát és Máltát oda-vissza vertük, annak ellenére sem, hogy ez sem a svédeknek, sem a dánoknak nem sikerült, de ők legalább nem kapnak ki így a portugáloktól. Kockáztatni kéne a nagyok elleni meccsen, mivel bárhogy csűrjük-csavarjuk nincs veszítenivalónk. Csapatunk emelett fizikailag is jelentős lemaradásban van a nagyoktól. A portugálok szinte meg sem izzadtak, míg a svédek több játékosunkat egyszerűen ledarálták. A fizikai erőnlét abszolút nem pénzkérdés. A DVSC példája mutatja, hogy érdemes kockáztatni, reméljük a következő hat meccsen továbbra is korábbi felfogásuk szerint fognak játszani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.