Bundi fater

Most ismét van időm egy pártról hosszabban írni. Választásom a most húszéves szocialistákra esett, mivel immár több mint hét éve kormányozzák az országot, valamint sorsfordító időket élnek. 

20 évvel ezelőtt az MSZMP utódpártjaként létrejött MSZP számára a túlélés volt a legfontosabb, amit sikerült teljesíteniük. Az 1990-es választáson bejutottak a parlamentbe, azonban jelentősen háttérbe szorultak az első években. A látványos emelkedésük '93-ban kezdődött el. Az ország lakossága csalódott a rendszerváltásban, tömeges elszegényedés kezdődött és a Kádár-rendszerhez képest a többségnek kényszerűen vissza kellett vennie az életszínvonalából. 1994-ben az MSZP Horn Gyula vezetésével simán megnyerte a választásokat, de ennek ellenére koalíciót kötött az SZDSZ-el. Négy év kormányzás után elveszítették a választáásokat a sokkal lendületesebb Fidesszel szemben, újra az ellenzéki évek következtek.

1998-után sok belső vívódás után Medgyessy Pétert választották miniszterelnök-jelöltnek, aki töménytelen szociális ígérettel éppen csak meg tudta nyerni a pártnak a választást. Ígéreteit teljesítette, ami merőben szokatlan volt a korábbi évekhez képest. A történelmi pillanat 2002 végén 2003 elején jött el a párt számára. Ha ekkor előre hozott választást kezdeményez Medgyessy így szabadulva meg a liberálisoktól, akkor elképzelhető, hogy kétharmados többséget is tudott volna szerezni az MSZP. A szocialisták kényelmes többégük tudatában komoly reformokhoz foghatttak volna hozzá és négy év alatt ezek hasznát learatva stabilan hatalmon maradtak volna még legalább egy-két évtizedig. Ezt a lehetőséget a párt elmulasztotta és belezuhant egyik súlyos válságába, aminek a vége a 2004-es EP-választási vereség lett. Fontos megjegyezni, hogy vereségnek értékelte a párt, hogy csak 9 mandátumot szerzett, míg a Fidesz 12 EP-képviselői helyet. 

A párt számára mai napig meghatározó váltás ekkor következett be. A háttérből már évek óta komolyan építkező Gyurcsány Ferenc puccsszerű fordulatot végrehajtva átvette Medgyessytől a miniszterelnökséget és hozzákezdett szavai szerint a baloldal átalakításához. Mint később az őszödi beszédből kiderült kormányzásának első másfél évében arra törekedett, hogy a választások valahogyan megnyerje, emiatt nem történt semmilyen átalakítást az országban, a jóléti intézkedések szinte minden erejét lekötötték a kormányzásnak. A 2006-os országgyűlési választást Gyurcsány vezetésével mondhatni simán nyerték a szocialisták, az MSZP-nek majdnem egyedül sikerült abszolút többséget szereznie.

Az újabb fordulópont ekkor érkezett el. Gyurcsány ahelyett, hogy ország-világ előtt elmondja mi a helyzet elkezdte visszavonni a jóléti intézkedéseket, majd az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor a lemondás helyett megkeményítette álláspontját és a helyén maradt, aminek következtében korábban nem látott összecsapások voltak Budapesten. A kormány a helyén maradt, de nagyon komoly népszerűségvesztést volt kénytelen elszenvedni. Gyurcsány bízva abban, hogy a reformok meghozzák az eredményüket 2009-re, teljes lendülettel azok keresztülvitelében lett érdekelt. Figyelmen kívül hagyta a társadalmi szereplők véleményét és nagyrészt csak a szintén súlyos válságba süllyedő liberálisok ötleteire támaszkodott.

2007-ben tovább folytatódott a párt erodálódása, de ennek ellenére Gyurcsány egyre erősebb lett. Az úgynevezett reformok elleni felháborodás és a Fidesz népszavazási kezdeményezése elvezetett a 2008-as népszavazáshoz, amelyen súlyos vereséget szenvedett a kormánypolitika. A koalíció szétesett, de előre hozott választásra ekkor sem került sor pedig vélhetően nagyon súlyos károk nélkül ki tudott volna belőle jönni az MSZP. Az újabb kormányzati tétlenségnek a gazdasági világválság vetett véget. A válság elhatalmasodásával Gyurcsány meggyengült, míg az MSZP népszerűsége soha nem látott mélységekbe zuhant. 

Gyurcsány 2009 márciusi lemondása és a párt EP választáson elszenvedett nagyon súlyos veresége szinte lehetetlen helyzetbe sodorta a szocialistákat. Az MSZP középpárti státuszba esett vissza, elveszítette egyik legkarakteresebb vezetőjét, akinek nagyrészt a mostani állapotát köszönheti, valamint a választások előtt kevesebb mint fél évvel elképzelésük sincs hogyan lehetne csökkenteni a hátrányukat.

Az MSZP jelenleg elveszítette korábbi szavazóinak jelentős részét emelett most már a törzsmag is olvad. Ha nem történik radikális változás akkor 2010-után a parlamentben csupán egy közepes méretű frakcióval fognak rendelkezni, ami csupán a további túléléshez lesz elegendő. A szocialisták hét év kormányzás után országunkat vélhetően sokkal rosszabb állapotban fogják átadni, mint ahogy átvették, vagy mint 1998-ban befejezték kormányzásukat. Hét év alatt az ország gyakorlatilag kinőhetetlen adósságálománnyal rendelkezik, a közszolgáltatások és az állam nagyon drágán és alacsony hatékonysággal működik, a korrupció teljesen átjárja az országot. A cigányság és az egyre nagyobb leszakadó rétegek helyzetén egyáltalán nem tudtak változtatni, sőt több területen csak rontottak. A válságra egyelőre nem sikerült adekvát válaszokat adni, így a hanyatlás egyelőre nem tűnik visszafordíthatónak.

A párt legnagyobb hibája amit az elmúlt években elkövetett, hogy az őszödi beszéd kirobbanása után nem állította föl a miniszterelnöki székből Gyurcsányt, hanem folytatta a vezetésével a kormányzást, aminek a vége a majdnem totális gazdasági összeomlás. Ennek az árát eddig nagyon keményen megfizették. A pártnak jelenleg olyan miniszterelnök-jelöltet kell találnia aki a széles közvélemény előtt rendelkezik bizonyos mértékű hitelességel. Az MSZP-nek víziót kell nyújtania ismét a széles választóközönségnek, ami az elmúlt évek kormányzását nézve szinte lehetetlen feladat lesz. Érdekesség, hogy 2004-ben, amikor úgymond csak 9 mandátumot szerzett a párt jelentős szembenézés és változások történtek, addig most semmi ilyesmi nem történt.

Az MSZP sorsfordító idők elé érkezett, ha nem lesz képes megfelelni az új kihívásoknak könnyen a szintén baloldali alternatívát kínáló erők (MDF, LMP-HP) elszipkázhatják a baloldali szavazóközönség jelentős részét, ami végzetes lenne a szocialisták számára. Új és hiteles emberekkel kellene próbálkozniuk, aminek egyelőre semmi jele nincsen. A legjobb választás egyértelműen Bajnai lenne, de nem rendelkezik elég támogatottsággal, valamint az ő korábbi élete sem tekinthető makulátlannak. A szocialisták már sokszor fölálltak nehéz helyzetből, ebben nagyon jók, de eddig ilyen mértékű szavazatvesztéssel 1990-et leszámítva nem kellett megküzdeniük. Egyszer sem kellett a választási évbe úgy belefutniuk, hogy további megszorításokat legyenek kénytelenek meghozni. A párt lassan kimondva is csak veszteség minimalizálásra törekszik, aminek a vége csak egy még nagyobb vereség lehet. Az országnak szüksége lenne egy hiteles szociáldemokrata erőre, de egyelőre úgy néz ki ez nem az MSZP lesz.