A mai napon egy személyesen is érintő eseményről fogok írni: 20 évvel ezelőtt indult újra a Fasori gimnázium. Jómagam 1993-tól 2001-ig járhattam az egykor Nobel-díjasokat és az élet már területén nagy sikereket adó iskola falai közé. Találkozhattam még a régi nagy emberekkel, akik az újraindításban elévülhetetlen szerepet játszottak és talán valamit még sikerült megkapnom-megéreznem a régi Fasor hangulatából. Húsz évvel ezelőtt az egész ország figyelme a nagy hírű gimnázium újrakezdésére figyelt, többek között az élő televíziós közvetítésnek is köszönhetően.
Húsz év telt az újraindítás óta és az akkori várakozások egyelőre nem teljesedtek be. Voltak rövid időszakok, amikor újra az elit közelébe került a gimnázium, de utána rögtön mindig egy hanyatló időszak vette kezdetét. Napjainkban ismét a változástól hangos az iskola fala és sokan most ismét reménykednek abban, hogy biztosan eljön az egyértelmű felemelkedés ideje. A Fasor története és hagyományai alapján azonban könnyen lehet most is csalódás fogja érni azokat, akik a jobb jövőben bíznak. Az iskola akkor volt a legsikeresebb amikor egykori növendékeik vették kezükbe az irányítást és kész tervek alapján alkották meg a gimnázium működését. Sajnos most nem ezt tapasztalom, ezért kicsit szomorkás ez az évforduló, de a fasori szellemhez hűen bizakodom abban, hogy tíz év múlva már egy a régihez egy piciben is, de hasonló intézményben emlékezhessünk az újraindulás felemelő napjaira.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.