Bundi fater

Elfoglata hivatalát a rendszerváltást követő negyedik köztársasági elnök, Schmitt Pál. Sokan fanyalogva fogadták a megválasztását és komoly bírálatokat fogalmaztak meg vele szemben, hogy csupán egy díszlet lesz az Orbán-kormány mellett. A bírálatok sok esetben jogosak, mivel önálló politikai hátországa nincs az elnöknek és ő maga is elmondta, hogy nem kíván jelentős akadályokat gördíteni a kormány elé. Sokat támadták Schmitt korábbi életét is, hogy komoly pártállami múltja van és egyáltalán nem töltött be ellenzéki szerepet a Kádár-rendszerben szemben a korábbi elnökökkel. A bírálatoknak természetesen van alapjuk, de mivel nagyrészüket a baloldalhoz köthető személyek fogalmazták meg nem igazán hatottak a széles közvéleményben. A baloldal most hatalmas piedesztálra emeli azt a Sólyom Lászlót, akiről korábban még nagyon éles és nemtelen kritikát fogalmaztak meg, ezért a mostani véleményük elég furcsán hat.

 

A legfőbb probléma az új elnökkel szemben, hogy nem tekinthető értelmiséginek és nem tudhat maga mögött komoly tudományos pályát. Sokat hivatkoznak napjainkban arra, hogy a magyar szellemi élet milyen fontos és a magyar gondolkodás páratlanságáról beszélnek. Nagyon sok komoly tudósunk van, aki képes lett volna ennek a posztnak az ellátásra, ezzel is növelve hazánk szellemi nagyságát. Magyarország egy kis ország és csak szellemi és esetleg gazdasági bővülésünkkel léphetünk ki a mostani hátrányos helyzetünkből. Egy ilyen kis ország véleményem szerint nem engedheti meg azt, hogy az ország első embere olyan személy legyen, aki nem mutatott még föl eddig semmilyen komoly szellemi-tudományos eredményt. Sólyom és Mádl komoly értelmiségi emberek voltak, akikről ezt külföldön is tudták és ez a tény emelte hazánk prestízsét. Nem állítom, hogy Schmitt esetleg rossz elnök lesz, de vélhetően amíg a mostani párt van hatalmon addig nem fog mögüle kibújni, hasonlóan Göncz Árpádhoz és el fog szürkülni a szerepe az ország közéletében.