Bundi fater

A tavaszi választások óta sokan úgy vélik alapvető változáson ment át a politika. A kormánypártok szerint forradalom történt a szavazófülkékben, míg az ellenzék csupán egy kormányváltásként kívánja beállítani a történteket. Az 1990-es választások óta egyetlen pártnak sem sikerült egyedül kétharmados többséget szereznie, tehát a mostani voksolás mégis kivételesnek tekinthető, de ha az MSZP-SZDSZ 1994-98 közötti kormányzását vesszük alapul, akkor már egyáltalán nem tekinthető a mostani eredmény olyan kivételesnek. Az elmúlt nyolc és főként az elmúlt négy év kormányzása után mindenképpen furcsa lett volna, ha az MSZP-nek sikerül megtartania a hatalmát és teljesen érthető, hogy az emberek már változást szerettek volna. A változás megtörtént és a korábbi hatalmi elit jelentős része megbukott az SZDSZ személyében pedig gyakorlatilag meg is szűnt. A forradalmak általában erőszak útján mennek végbe, ami most nem történt meg, ezért értelemszerű kormányváltásról és egyfajta elitcseréről beszélni. Sok új szereplő jelent meg a politika fő frontvonalában, akik egyelőre keresik a saját arcukat, de mindenképp történt egyfajta szakítás az elmúlt húsz év viszonyaival.


 

A Fidesz egyértelmű célja, hogy most megszerezett domináns helyét minél tovább megőrizze és már a most következő önkormányzati választásokkal tovább erősítse áprilisban megszerzett pozícióit. A kormánypárt ennek érdekében átalakította a választási rendszert, amivel egyértelműen a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt jár jól. A Fidesz már előre bejelentette, hogy 2014-ben kevesebb képviselőt fogunk választani a parlamentbe, természetesen átalakított választókerületi szisztémával, ami vélhetően a kormánypártnak fog kedvezni. Az Orbán-kormány előtt – bár nem beszélnek róla – a korábbi domináns Szabadelvű Párt és Egységes Párt példája szerepel, amelyek évtizedekig képesek voltak hatalmon maradni. A fő különbség, hogy akkor még nem volt általános választójog és így sokkal könnyebb volt manipulálni a választókerületekkel és az eredményekkel. Véleményem szerint az általános választójog korában, ha egy kormány elveszíti a népszerűségét és a belé vetett bizalmat akkor bárhogyan alakítgathatja a választási rendszert az ellenzék képes lesz a sikerre. Jó példa erre az idei parlamenti választás, mivel az MSZP bárhogyan alakíthatta volna a választási rendszert biztosan vereséget szenvedett volna.

A Fidesz számára ami megkönnyíti a helyzetet, hogy egyelőre nem szembesül egységes ellenzékkel, ami vélhetően nem is fog kialakulni az ideológia széles palettáján elhelyezkedő pártok miatt. Nincs az ellenzéki oldalon olyan politikus, aki képes lenne integrálni magában a kormánnyal szemben álló erőket és föl tudna vázolni egy újfajta jövőképet. Természetesen a korábban leírtak a mostani helyzetre vonatkoznak, mivel eleve nagyon kevés idő telt el a választások óta és úgy tűnik az ellenzéki szereplők sem alkalmazkodtak még az új politikai helyzethez. 1994-ben sem gondolta senki, hogy pont Orbán Viktor lesz az, aki képes lesz az MSZP-SZDSZ kormány legyőzésére, amelyenek sokan szintén hosszú életet prognosztizáltak.

Az elmúlt húsz évben megfigyelhető volt sok esetben, bár nem mindig, hogy a magyar választókban van egy nagyon erős kompenzáló hajlam. 1990-ben tavasszal a jobboldali győzelem után a baloldal pozíciói erősödtek meg az önkormányzati választáson. 1998-ban is történt egy hasonló visszarendeződés. 2006-ban az ismert politikai események miatt nagyon súlyos vereséget szenvedett a tavaszi győztes. 1994-ban és 2002-ben pedig a tavaszi győztes képes volt az önkormányzati választást is megnyerni. A mostani őszi választás egyik nagy kérdése, hogy a kompenzálás igénye érvényesülni fog-e az emberekben és küldenek-e egy figyelmeztetést a kétharmados többségnek.