Bundi fater

Véget ért az idei kampányidőszak Magyarroszágon. Néhány óra múlva megkezdődik az idei év utolsó országos választása és vélhetően csak három és fél év múlva fog az egész ország a szavazóhelységekbe járulni. Sokan sokfélét mondtak a holnapi voksolás tétjéről, de a legfontosabb mondanivalója a helyi vezetők megválasztásán kívül a kormány elmúlt négy hónapos munkájának az értékelése lesz. Orbán helyesen mutatott rá, hogy ha a Fidesz akkora győzelmet arat, mint a tavasszal vagy még nagyobbat az vélhetően újabb lendületet ad a kabinetnek és bátrabb lépések is várhatóak. Abban az esetben, ha a szocialisták és a ellenzék a vártnál jobban szerepel, akkor a kormányzás lassulhat, ami egyértelműen az ország kárára válhat.

Érdemes felidéznünk a korábbi önkormányzati választásokat ilyen szempontból is. 1990 őszén jól látszott, hogy az MDF olyan súlyú vereséget szenvedett, amiből nem lesz egyszerű talpra állni és alapvetően egész kormányzásukat meghatározta az önkormányzati vereség. 1994-ben és 1998-ban az aktuális kormányzat jól szerepelt a helyi megméretettésen és a későbbi lépéseket nagy mértékben nem határozta meg az elért választási eredmény. 2002-ben az MSZP áttörő győzelme a helyhatóságokban arra sarkalta a kabinetet, hogy folytassa az osztogatás politikáját, ami később a vesztüket is okozta. A Gyurcsány-kormány 2006 őszén elszenvedett veresége pedig nem megfontoltságot váltott ki a hatalmon lévőkből, hanem tovább folytatták az erőszakos reformpolitikát, amelynek a végén az SZDSZ eltűnt a politikai életből, míg a szocialisták nagyon jelentősen meggyengültek.

Természetesen nem tudjuk, hogy hogyan fog szerepelni a Fidesz a holnapi választáson, a felmérések szerint még a parlamenti választásokon látottnál is nagyobb fölénnyel fog nyerni. A közvélemény-kutatók már sokszor tévedtek, ami persze nem jelenti azt, hogy most is fognak. Orbán érzi a választás tétjét és annak jövőt formáló jelentőségét. A döntés az ország kezében van.