Bundi fater

A közelgő önkormányzati választás kapcsán sokan beszélnek arról, hogy a Fidesz kiütéses győzelmet fog aratni és várhatóan akár 2018-ig vagy azon túl is domináns szereplője lesz a hazai politikai életnek. Érdemes az önkormányzati választás kapcsán a magyar választók olyan tulajdonságára felhívni a figyelmet, ami akár döntően befolyásolhatja az október 3-i eredményeket. A magyar választóra teljes mértékben jellemző a kiegyensúlyozás attitűdje. Ez érvényesült az 1990-es, az 1998-as és a 2006-os helyhatósági választáson. 1994-ben az MSZP fölényes tavaszi győzelmét követően az őszi választáson is diadalmaskodott, de akkor is több nagyvárosban és fővárosi kerületben nem tudtak győzni ráadásul a főpolgármesteri posztot sem tudták megszerezni, ami szintén egyfajta kiegyensúlyozást mutatott. 2002-ben a tavaszi baloldali győzelmet követően a meghozott rengeteg szociális intézkedéssel a szocialisták elsöprő győzelmet arattak és csupán elvétve maradt ellenzéki bázis, de ennek ellenére az MSZP nem tudta az akkori támogatottságát megőrizni, aminek oka egyértelműen a későbbi szociális helyzet romlása volt. 

A mostani helyzetben a Fidesz eddig semmilyen jelentős szociális lépést nem hozott, így anyagi motiváció nem lesz a szavazás mögött, ami akár hátrányt is okozhat majd, de emiatt a szavazók kötődése a párthoz jóval mélyebb, mint a szocialisták esetében. Az MSZP a mostani kampányában erre a kiegyensúlyozásra remekül érzett rá, de a legnagyobb kérdés, hogy a választók velük kívánják-e ezt végrehajtani. Az ellenzék akár 1994-hez képest is jelentősen szét van esve, ami egyértelműen a Fidesz malmára hajtja a vizet. Eddig minden választáson potenciálisan mindegyik ellenzéki párt rendelkezett azzal a képességgel, hogy hatékony ellensúlya legyen a kormánynak. Napjainkban Orbánnal szemben még nem jelent meg az a személy vagy csoport, amely erre képes lehet, így könnyen lehet, hogy október 3-án elmaradhat az eddig már többször látott kiegyensúlyozás.