Bundi fater

Óriási vitát váltott ki az elmúlt hetekben a december végén elfogadott médiatörvény. Én magam nem olvastam még el teljesen, ezért arról tartalmi véleményt nem fogok mondani csupán a jelenlegi kormány számára a veszteség-haszon keretben próbálok értelmezést adni. Egyértelmű, hogy a törvény elfogadása előtt is má felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a törvény nem jó és a hatalom számára visszaélésekre ad lehetőséget. A parlament mindezek ellenére elfogadta a törvényt és mindez párosulva a január elején folytatott tragikus kormányzati kommunikációval mindenképpen kellemetlenül hatott a Fideszre. Természetesen azok a külföldi szociálliberális reakciók, amelyek hetek óta uralják a sajtót mindenképpen túlzóak és komoly politikai antipátiát tükröznek a jobboldali kormány iránt. A fő probléma mostanra, hogy az ellenzék, de inkább a kormánnyal szemben álló civil erők találtak egy olyan témát, ami mindenképpen alkalmas arra, hogy hosszú időre kivegye a tematizálást a Fidesz kezéből. Mindezek mellett nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a külföldi támadások mögött, főleg az uniós színtéren az MSZP háttérszervezését sem szabad kihagyni.

Mostanra a Medián legfrissebb felmérése szerint a többség ellenzi a médiatörvény több elemét. Ez az első olyan ügy a kormány májusi hatalomra kerülése óta, amikor a megkérdezettek többsége nem ért egyet a lépéssel. Valóban picit érthetetlen, hogy miért volt szükség ekkora sietségre és ennyi konfliktust fölvállalni, akkor amikor éppen elkezdődik hazánk uniós elnöksége. Két dolog képzelhető el: a Fideszben rosszul mérték föl a törvény hatását, a másik, hogy ezzel a lépéssel olyan ikntézkedésekről próbálják elvonni a figyelmet, ami sokkal nagyobb ellenérzést váltana ki. Annyi mindenképpen összességében megállaíptható, hogy a kormány számára ebben az ügyben semmilyen nyereség nem érhető el, amit jól bizonyít, hogy mostanra csak a veszteségminimalizálás a kabinet legfőbb célja. 

A  kormányzás elején mindenképpen érdemes lenne ebből az esetből komoly tanulságokat levonni. Több egyeztetésre lenne szükség és nagyobb körültekintésre, hogy legyen idő fölmeréni a várható reakciókat és hatásokat. Szimbólikus ügyekben semmi nem sürgeti a kormányt és nem érdemes emiatt fölösleges konfliktusokat fölvállalni, ami végülis csak szavazatveszteséget fog eredményezni. Mindez már előre mutat a tavaszi alkotmányozás kérdéséhez, ami sokkal fajsúlyosabb ügy és adott esetben annak az elrontása már elég lehet ahhoz, hogy az ellenzék jelentősen megerősödjön és akár végleges deffenzívába kerülhet az Orbán-kormány.