Bundi fater

Lassan másfél hónapja Magyarország tölti be az Európai Unió elnöki posztját. Hazánk számára a legfontosabb prioritások a gazdasági kormányzás erősítése, az energiabiztonság, a Duna-stratégia és a romastratégia voltak. A célok alapvetően reálisak voltak és a kormányzat is arra készült, ha némelyik területen valóban tudunk előrelépést felmutatni az jó lesz az országnak és természetesen a kabinet presztízse is jelentősen emelkedni fog az uniós tagállamok és más partnerek körében. Sajnos elnökségünk rögtön a médiatörvény körüli vitákkal kezdődött, aminek az intenzitása és a vádaskodások messze túlmutattak a valós jelentőségén. Egy dolgot azonban meg lehet állapítani, hogy használni biztos nem használtak a kormány presztízse szempontjából. Mint már korábban írtam nem tudom mi értelme volt ennek az elfogadását így sietettni, bőven ráért volna még akár egy évet is várni és olyan szabályozást alkotni, amely teljes mértékben kiállja az uniós jogi kritériumokat.  

Mikorra a médiatörvény körüli viták elültek, akkor Orbán Egyiptomba utazott. Az utazás során a két fél megerősítette a kapcsolatok további építését és a miniszterelnök az egyik legstabilabb országnak nevezte az észak-afrikai országot.Orbán elutazását követően a tunéziai események hatására óriási tüntetések kezdődtek, aminek a végén február 11-én Mubarak lemondott a hatalmáról és megkezdődött egy átalakulás Egyiptomban, aminek nem látjuk a végét, de mindenképpen alapvetően alakul át a politika az országban. Nem tudom elképzelni hogy a miniszterelnök külpolitikai tanácsadói ne lettek volna tisztában azzal, hogy valamilyen átalakulás várható Egyiptomban főként annak tükrében, ami korábban Tunéziában történt. Sajnos most már elmondhatjuk, hogy a magyar miniszterelnök volt az utolsó politikus, aki kezet fogott és együtt mutatkozott Mubarakkal. Vélhetően emiatt is Orbán semmilyen nyilatkozatot nem tett az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban és uniós elnökként méltatlanul hallgatott. Ez nagy hiba volt.

Angela Merkel és Nicolas Sarkozy egy hete jelentette be, hogy az euróövezet számára olyan közös gazdasági intézkedéseket kell megtenni, ami lényegesen csökkenti a tagállamok szuverenitást, de így jóval nagyobb lesz az euró védelme is. Ebből az akcióból már teljesen kihagyták Orbánt, mint az unió elnökét. A miniszterelnök erre a lépésre csak azt tudta reagálni, hogy hazánk csak 2020-at követően fogja bevezetni az eurót, ami alapvetően egy hibás hozzállás, mivel véleményem szerint Magyarországnak a lehető leghamarabb be kéne vezetnie a közös pénzt. Az elmúlt másfél hónap alapján jól látszik, hogy nemcsak arra nem leszünk képesek, hogy koordináljuk a nagyok egyeztetéseit, hanem arra se méltatnak minket, hogy a terveikről informáljanak minket. Ha a korábban felsorolt események nem történnek meg, akkor is lehet, hogy semmit se adnak a véleményünkre, de az biztos, hogy nem ilyen direkt módon tennénk meg.

Vélhetően az általunk célul kitűzött prioritások közül nem sok fog megvalósulni, de jól látszik, hogy a vezető európai országokat nem különösebben érdekli a magyar elnökség és már most lehet olyan híreket olvasni, hogy a lengyel vezetés gőzerővel készül a következő félévre és mindent megtesz, hogy valami maradandót alkosson. Orbánék elmúlt időszakban mutatott külpolitikája rettentően kevés volt és olyan szarvashibákat ejtettek, amelynek a kijavítása évekbe telhet. Kár, hogy elszalasztottuk ezt a félévet, mert csak 13 év múlva kerül ránk újra a sor, nagy lehetőség volt, de megint nem sikerült élni vele.