Bundi fater

Nagyjából minden külpolitikai hírcsatornát az ukrajnai események foglalnak el. A legfőbb kérdés, hogy polgárháborúba sodródik-e a hazánkkal szomszédos hatalom, vagy pedig sikerül megfékezni az erőszakot, és a békés rendezés útjára lépni. A kiutat Budapestről nézve az előre hozott parlamenti- és elnökválasztás jelentené, azonban a fennálló hatalom számára teljesen érthető, hogy ebbe nem vág bele. Mi is ennek az oka?

2004 óta Ukrajna gyakorlatilag mindenki számára jól láthatóan kettészakadt. Az azóta megtartott voksolásokon az Európai Unióval szorosabb szövetséget kötő erők az ország nyugati, míg az orosz-barát erők a keleti részeken élveznek nagyon magas támogatottságot. Keleti szomszédunkban egyáltalán nem ritka, hogy egy-egy megyében valamelyik politikai erő megszerzi a szavazatok több mint 90 százalékát. A hatalomváltások általában akkor következnek be, ha az ország valamelyik részén domináló támogatottsággal rendelkező megyéjében alacsonyabb a részvétel, mint az ellentétes tábort támogató részeken. Így tudott Viktor Janukovics 2010-ben diadalmaskodni, mivel a nyugati megyékben meglehetősen nagy volt a csalódottság a korábbi EU-párti kurzussal, amely egyébként szintén nem tudott megoldást kínálni a súlyos problémákra, és csak az IMF-hitel segítségével menekült meg Ukrajna a totális csődtől.


A választások mindenképpen óriási kockázatot jelenten a Janukovics-rezsimnek, mivel például a keleti területeken a 2012-es parlamenti választásokon jelentősen visszaesett a támogatottsága, és a folyamatosan nehéz gazdasági helyzet nem valószínű, hogy mozgósító lesz a kormánypárti szavazók számára. Az ellenzék azonban azonkívül, hogy az EU-hoz közeledne mást nem nagyon ígér, így abban az esetben, ha mégis választhatnának az ukránok, akkor a jobbközép pártok sikere csak időleges megoldás lenne.

A megoldás geopolitikai szemüvegen át nézve azt hozhatna, hogyha a nyugati hatalmak, főként az Egyesült Államok, és az Európai Unió a szóvirágok helyett valódi gazdasági támogatást is ígérne. Az teljesen biztos, hogy egyelőre semmilyen versenyképes alternatíva nincsen az orosz ajánlattal szemben az ukrán vezetés asztalán. A Nyugat míg a saját belső válságával foglalkozik, addig az orosz politikának nagyon jó esélye van arra, hogy ezen elhagyott pufferzónákba bevonuljon. Mind az USÁ-nak, mind az EU-nak újra kell fogalmaznia a külpolitikáját, főleg azon területek irányába, amelyek közvetlenül a határán fekszenek, ellenkező esetben folyamatos defenzívába kerülnek Oroszországgal, és Kínával szemben, akik ideológiai cukorkák helyett, sok esetben valódi édességeket kínálnak.   

Egy tipikusan billegőnek számító körzetben tartanak választást vasárnap Baján, mivel a körzetben mindig az diadalmaskodott, aki országosan is nyert. A voksoláson ismételten együtt indul Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy, de a Jobbik és az LMP is megpróbál minél jobb eredményt elérni a jövő évi választások előtt.

Újabb tízezer főnél népesebb településen tartanak időközi választást vasárnap, amelynek a jelentősége a 2014-es országgyűlési választások közeledtével egyre nagyobb. Baján a kampányban Orbán Viktor miniszterelnök, Mesterházy Attila, Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc is beszállt. A dél-alföldi város 3-as körzetben a korábbi kormánypárti képviselő halála miatt kellett kiírni új voksolást. 2010-ben a Fidesz-KDNP jelöltje 58,9, az MSZP 22,75, míg egy független aspiráns 18,36 százalékot ért el.

A mostani választáson Kovács Csaba, a Fidesz-KDNP jelöltje mellett ismételten összeállt a Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy-koalíció, valamint egy LMP-s és egy jobbikos jelölt is megpróbálja megszerezni a mandátumot. Baján egyébként 2012. október 28–án már tartottak egy időközi választást. Akkor a Fidesz-KDNP 46, az MSZP 29 százalékot ért el akkor, így a városban akkor sem változtak az arányok, maradt a stabil jobbközép többség. Ez most sincs veszélyben, de a korábbi szavazóköri adatok alapján érdemes megnézni, hogy milyenek is az esélyek a 3–as választókerületben.

A 2010-es megyei közgyűlési választáson a Fidesz-KDNP 62,32, az MSZP 19,91, az LMP 9,9, míg a Jobbik 7,87 százalékot ért el. Mivel a kormánypártok akkor a támogatottsági csúcsukon voltak, így ekkora fölények egyáltalán nem számított meglepetésnek. Az LMP akkori jó szereplése most azt vetíti előre, hogy könnyedén átléphetik az 5 százalékot, míg a Jobbik számára az lenne az előrelépés, ha nem az utolsó helyen végeznének.

A három évvel ezelőtti országgyűlési választáson a Fidesz-KDNP 57,18, míg az MSZP 20,54 százalékot ért el, ami mindkét alakulat esetében jobb eredmény volt, mint az országos átlaguk. A Jobbik és az LMP pedig azalatt szerepelt, az MDF ebben a választókerületben sem tudott jó eredményt elérni, míg a Civil Mozgalom itt meghaladta az egy százalékos támogatottságot, amivel országos átlaga fölött szerepelt.

A 2006-os országgyűlési választáson a bajai választókerületben a listás választást a Fidesz-KDNP nyerte, de az általunk vizsgált választókerületben az MSZP győzött. A szocialisták akkor 44,35, míg a Fidesz 43,95 százalékot ért el, a balliberálisok erejét jól mutatta, hogy az SZDSZ 4,24 százalékot összesített, így az akkori kormánykoalíció közel 50 százalékot ért el. Az MSZP egyébként 2006-ban két szavazókörben is 50 százalék fölötti támogatottságnak örvendett.

2002-ben a Fidesz-MDF lista 44,49, az MSZP 40,81, az SZDSZ 4,69 százalékot ért el, így bár a jobbközép végzett az élen, de ha összeadjuk a balliberális pártok támogatottságát, akkor a jobbközép erők már kisebbségben voltak. Egyébként Baján akkor is vereséget szenvedett az MSZP-SZDSZ, azonban ebben a választókerületben mégis a szavazók relatív többsége mellettük állt.

Az elmúlt évek választásai egyértelműen azt mutatják, hogy a körzet erőteljesen billegőnek tekinthető, ráadásul a bajai tendenciákkal is szembe megy. Amikor a Fidesz-KDNP győzött egy országos választáson, akkor ebben a választókerületben is többséget szereztek a jobbközép pártok. Azokban az években, amikor országos az MSZP-SZDSZ fölényét láthattuk, akkor a bajai 3-as körzet szavazóköreiben is a balliberálisok diadalmaskodtak. Mindezek alapján lehetetlenség jósolni a hétvégi eredményeket illetően, de egy baloldali győzelem azt mutatná, hogy országosan is jó esélyük lenne a sikerre, míg a Fidesz-KDNP sikere a jobbközép számára lenne iránymutató.

Pár nappal a miniszterelnök parlamenti évkezdő beszéde után érdemes egy kis mérleget vonni. Sokan azt várták, köztük én is hogy sikerül többet megtudni a tervezett intézkedésekről. Ez elmaradt, de több nyilatkozat alapján úgy tűnik hamarosan valóban teljes terjedelmében láthatjuk-értelmezhetjük a lépéseket. Persze lehet azon vitázni, hogy mit kellett volna tennie Orbánnak, de vélhetően alapos indoka volt annak, hogy nem mondott bővebbett a  tervezett lépésekről. Az ülés kapcsán ami mindenképpen szembeötlő volt, hogy az ellenzék pártjainak mennyire nincsen mondanivalója, ráadásul még a kormányt sem tudják úgy kritizálni, hogy széles tömegeket állítsanak maguk mögé legalább ideiglenesen.

A Fidesz elnöke messze kimagaslik ebből a politikai mezőnyből, ami természetesen nem jelenti azt, hogy simán fogja megnyerni a következő választásokat. Ami mindenképpen figyelemre méltó, hogy a Nézőpont Intézet felmérése szerint még mindig jó esélye lenne a Fidesznek a kétharmad megszerzésére. Legutóbb Medgyessy Péter kormánya rendelkezett ekkora támogatottsággal 2003 elején, de az a jóléti intézkedések elillanásával hamar odalett. A várakozás továbbra is alapvetően meghatározza a közhangulatot és a legfrissebb gazdasági adatok alapján mindenképpen lépni kell. Bár a magyar GDP tavaly 1,2 százalékkal növekedett, de az utolsó negyedévi adat már egyáltalán nem ad okot a derűlátásra. Az építőipar további hanyatlását is fékezni kéne, ha komolyan gondolja a kabinet a többszázezer új munkahely megteremtését. A kihívás nem csökkent, bele kéne vágni.

Magasabb sebességbe kapcsolt a kormánypárt az alkotmányozással kapcsolatban, mint tette azt az elmúlt hetekben. 12 kérdésből álló ívet fognak eljutattni az állampolgárokhoz, hogy véleményt nyilváníthassanak az új alaptörvény részeiről. A kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő, de ez alapvetően a későbbi népszavazást nem helyettesítheti. Miért is lenne szükség a népszavazásra? Ezt a kérdést csak több megközelítésből lehet csak megvilágítani, de érdemes alaposan végiggondolni. A mostani alkotmánnyal szemben az egyik legnagyobb kifogás, hogy a nép feje fölött döntöttek róla és csupán a politikai elit műve az. Ha ezt a szempontot figyelembe vesszük, akkor ha a mostani új alaptörvényről nem lehet majd szavazni, akkor annak bírálói pont ezt a fegyvert fordíthatják a mostani kormánnyal szembe. A Fidesz ezt a problémát érzékeli is és ezért próbálja az ellenzéki pártokat és az embereket bevonni a diskurzusba, de ez nem elég. 

A másik érv a népszavazás mellett, hogy az elmúlt években pont a Fidesz volt az a párt, amelyik a legtöbbet támaszkodott a népszavazás intézményére ezért, ha most azt elutasítaná az könnyen lehet, hogy a korábbi kormányokhoz mérhető hitelvesztéshez vezetne az esetükben. Természetesen tudom, hogy egy népszavazás jelentős kockázattal járna a kormány számára, de ha ezt fölvállalnák, akkor annak az is lehetne az eredménye, hogy olyan szöveget alkotnának, amely a lehető legjobb lenne. A kockázatok esetében nem árt arról is beszélni, hogy egy sikeres népszavazás esetén az ellenzék újabb évekre mély válságba süllyedne, míg egy elveszített népszavazás a következő parlamenti választások előtt bő három évvel még olyan fordulatra kényszeríthetné a kabinetet, ami pont a 2014-es sikernek ágyazna meg.

Lassan másfél hónapja Magyarország tölti be az Európai Unió elnöki posztját. Hazánk számára a legfontosabb prioritások a gazdasági kormányzás erősítése, az energiabiztonság, a Duna-stratégia és a romastratégia voltak. A célok alapvetően reálisak voltak és a kormányzat is arra készült, ha némelyik területen valóban tudunk előrelépést felmutatni az jó lesz az országnak és természetesen a kabinet presztízse is jelentősen emelkedni fog az uniós tagállamok és más partnerek körében. Sajnos elnökségünk rögtön a médiatörvény körüli vitákkal kezdődött, aminek az intenzitása és a vádaskodások messze túlmutattak a valós jelentőségén. Egy dolgot azonban meg lehet állapítani, hogy használni biztos nem használtak a kormány presztízse szempontjából. Mint már korábban írtam nem tudom mi értelme volt ennek az elfogadását így sietettni, bőven ráért volna még akár egy évet is várni és olyan szabályozást alkotni, amely teljes mértékben kiállja az uniós jogi kritériumokat.  

Mikorra a médiatörvény körüli viták elültek, akkor Orbán Egyiptomba utazott. Az utazás során a két fél megerősítette a kapcsolatok további építését és a miniszterelnök az egyik legstabilabb országnak nevezte az észak-afrikai országot.Orbán elutazását követően a tunéziai események hatására óriási tüntetések kezdődtek, aminek a végén február 11-én Mubarak lemondott a hatalmáról és megkezdődött egy átalakulás Egyiptomban, aminek nem látjuk a végét, de mindenképpen alapvetően alakul át a politika az országban. Nem tudom elképzelni hogy a miniszterelnök külpolitikai tanácsadói ne lettek volna tisztában azzal, hogy valamilyen átalakulás várható Egyiptomban főként annak tükrében, ami korábban Tunéziában történt. Sajnos most már elmondhatjuk, hogy a magyar miniszterelnök volt az utolsó politikus, aki kezet fogott és együtt mutatkozott Mubarakkal. Vélhetően emiatt is Orbán semmilyen nyilatkozatot nem tett az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban és uniós elnökként méltatlanul hallgatott. Ez nagy hiba volt.

Angela Merkel és Nicolas Sarkozy egy hete jelentette be, hogy az euróövezet számára olyan közös gazdasági intézkedéseket kell megtenni, ami lényegesen csökkenti a tagállamok szuverenitást, de így jóval nagyobb lesz az euró védelme is. Ebből az akcióból már teljesen kihagyták Orbánt, mint az unió elnökét. A miniszterelnök erre a lépésre csak azt tudta reagálni, hogy hazánk csak 2020-at követően fogja bevezetni az eurót, ami alapvetően egy hibás hozzállás, mivel véleményem szerint Magyarországnak a lehető leghamarabb be kéne vezetnie a közös pénzt. Az elmúlt másfél hónap alapján jól látszik, hogy nemcsak arra nem leszünk képesek, hogy koordináljuk a nagyok egyeztetéseit, hanem arra se méltatnak minket, hogy a terveikről informáljanak minket. Ha a korábban felsorolt események nem történnek meg, akkor is lehet, hogy semmit se adnak a véleményünkre, de az biztos, hogy nem ilyen direkt módon tennénk meg.

Vélhetően az általunk célul kitűzött prioritások közül nem sok fog megvalósulni, de jól látszik, hogy a vezető európai országokat nem különösebben érdekli a magyar elnökség és már most lehet olyan híreket olvasni, hogy a lengyel vezetés gőzerővel készül a következő félévre és mindent megtesz, hogy valami maradandót alkosson. Orbánék elmúlt időszakban mutatott külpolitikája rettentően kevés volt és olyan szarvashibákat ejtettek, amelynek a kijavítása évekbe telhet. Kár, hogy elszalasztottuk ezt a félévet, mert csak 13 év múlva kerül ránk újra a sor, nagy lehetőség volt, de megint nem sikerült élni vele.
 

Nyilvánosságra hozta a Szonda Ipsos legfrissebb felmérését, mely szerint csökkent a Fidesz-KDNP támogatottsága, de az ellenzék továbbra sem erősödött. A számokat nézve látható, hogy a teljes népességen belül a Fidesz támogatottsága 31, az MSZP 12, a Jobbik 7, az LMP 4, egyéb párt 2, míg a bizonytalanok és nem szavazók aránya 44 százalék. A korábbi évek számait nézve jól látható, hogy a kormánypárt támogatottsága általában ebben a 30 százalékos sávban mozgott, bár az önkormányzati választásokat követően 42 százalék volt a Szondánál. Annyit mindenképpen ki lehet jelenteni, hogy azok a szavazók akik azért voksoltak a Fideszre, mert csalódottak és kiábrándultak voltak az elmúlt évek szociálliberális kormányzásából most ismét a bizonytalanok táborába kerültek. Az ellenzéki pártok egyelőre semmit nem profitáltak abból, hogy több százezres szavazói csoportok szakadnak le a Fideszről, ami egyértelműen annak köszönhető, hogy képtelenek hiteles alternatívát mutatni a többségnek. Egyelőre annak semmi jele és esélye, hogy a jelenlegi politikai szereplőkön kívül egy másik erő jelenjen meg. 

Ami a további politikai és gazdasági helyzetet meghatározza az mindenképpen a ma lezárult frakcióülés. Sajnos Lázár János és Szijjártó Péter az alkotmányozáson és egyéb a piacokat kevésbé érdeklődő kérdéseken kívül másról nem beszélt. Továbbra sem tudtunk meg semmit, hogy a kabinet milyen gazdasági lépésekkel fogja majd helyettesíteni a különadók kivezetése utáni helyzetet. Ez mindenképpen arra utalhat, hogy még mindig nincsen kialakult terv a kabinetben, vagy pedig egyszerűen félnek meglépni olyan intézkedéseket, amely a meglévő nagy tábort tovább bonthatja. A piac és a hitelminősítők hétfőig Orbán beszédéig mindenképpen várni fognak, de azt követően könnyen lehet, hogy végleg elfogy a türelmük és akkor a jobboldali kormány elődjeihez hasonlóan végképp kényszerpályára kerül. 

Viszonylag felfokozott várakozás kíséri a Fidesz-KDNP évkezdő frakcióülését, ahol vélhetően pontosítják a következő félév politikai menetrendjét. Eddig elsősorban alkotmányozási, oktatási és egészségügyi kérdésekről hallottunk. Sajnos nem sok információt lehet arról tudni, hogy milyen bejelentésekre készül a miniszterelnök hétfőn és milyen gazdasági lépéseket fog tenni a kormány. Ami mindnyájunk életét meghatározza az természetesen a gazdasági intézkedések és azok hatásai, míg az alkotmány ha úgy vesszük viszonylag kevés embert érdekel, bár azt sem szabad tagadni, hogy jelentős befolyást fog gyakorolni a mindennapok emberére.

Természetesen hallani a Fidesz és a KDNP közötti összeütközésekről is, de ezeknek a híreknek igazából túl sok jelentősége nincsen, mivel a jelenlegi politikai konstellációban elképzelhetetlennek tartom, hogy a kereszténydemokraták képesek lennének-e szembemenni a Fidesszel. Ehhez hiányzik az akarat és a tudás is, de ami legfőképpen meghatározza a szituációt az az egzisztenciális félelem, mivel a párt a következő választást követően a kisgazdák és az MDF sorsára jutna, ha önálló útra lépne. Nagy a tétje a mostani ülésezésnek, mivel mind a piac, mind az ország jövője szempontjából nem érdemes tovább folytatni az eddigi halogató politikát, mert annak mindnyájan meg fogjuk inni a levét. 

Elhangzott Orbán Viktor 2011-es évértékelő beszéde és sajnos megállapíthatjuk, hogy az általánosságokon kívül megint nem hallottunk konkrét lépésekről. Amit az egész beszédből ki lehetett érezni, hogy továbbra sem várható jelentős életszínvonal javulás és csak pár éven belül fordulhat jobbra sok százezer ember élete. A hetek óta levegőben lévő februári intézkedéscsomagról semmit sem mondott a miniszterelnök, vélhetően erről majd a jövő heti parlamenti beszédében fog szót ejteni. Orbán nem beszélt a külpolitikáról, a cigányság helyzetéről, az oktatás átalakításáról és többek között a magyar állam megreformálásáról. Ezek lennének azok a területek, amelyek esetében az előrelépés akár százalékokban dobhatná meg a gazdasági növekedést. A beszéd célja egyértelműen a Fidesz-KDNP tábor magjának az egybentartása volt és hogy véletlenül se gondolják, hogy a párton kívül máshol is van alternatíva.

A miniszterelnök természetesen ismételten hű maradt magához, ami a konkrétumokat illeti, azonban kormányzati szempontból nézve idővel ebből még komoly problémái lehetnek. Ami továbbra is jelentős előnyt ad neki, hogy az ellenzéki oldalon nincs olyan alternatíva, vagy személy aki képes lenne fölvenni vele a versenyt. Orbánnal jelenleg egyetlen ellensége van, amire nagyon komolyan kell figyelnie: saját terveinek a fogsága. Ha pár éven belül látványosan nem indul meg a gazdaság föllendülése és ezzel egy időben új munkahelyek létrejötte, akkor vélhetően csúfos bukás vár rá 2014-ben. Egyelőre sajnos nem látni, hogy milyen lépések révén lesz hazánkban az uniós átlagnál jóval nagyobb növekedés és honnan jönnének létre új munkahelyek tízezrei. Reméljük a parlamenti beszédet követően ezen a téren okosabbak leszünk.

Vélhetően a mai nappal megkezdődik a hazai politikai szezon idei éve Orbán Viktor évértékelő beszédével. A múlt héten a kormányfő úgy foglalta össze az elmúlt időszak történéseit, mely szerint a múlt tavaszi kétharmados győzelmet követően azzal, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka lépett át az állami rendszerbe az egyértelműen a kormány melletti kiállás példája. Orbán ebben mindenképpen téved, mivel olyan feltételeket állítottak azok számára, akik a korábbi magánpénztárakban kívántak maradni, hogy teljesen várható volt, hogy az emberek többsége nem marad a korábbi rendszerben. Nagy hiba lenne, hogy a miniszterelnök ebből azt a következtetést vonja le, hogy politikájának ilyen nagy a támogatottsága.

Mai beszédében vélhetően keretbe fogja helyezni az elmúlt időszakot és meg kell próbálnia új célokat és feladatokat kijelölnie, mivel egyre inkább érezhető a korábbi dinamikus kormányzást követően bizonyos lassulás és fáradság. A legnagyobb várakozás mindenképpen a február végén bejelentendő intézkedések körül forog majd és hogy erről mit és mennyit fog a miniszterelnök beszélni. Emellett arról sem szabad elfelejtkeznie, hogy a várható pénzelvonások mellé olyan intézkedéseket állítson, amely révén valóban versenyképessebb és modernebb lehet az ország. Mint már korábban írtam ez roppant nehéz feladat és veszteségek nélkül ezt nem lehet megtenni, de a sikeres átalakítások eredményeképpen elindulhat fölfelé az ország. Ma meg lehet tenni az első lépést.   

Az elmúlt napokban a világ figyelme egyértelműen az észak-afrikai arab országok felé fordult. A rohamosan romló életszínvonal, a növekvő munkanélküliség, az elszabaduló árak és a kormányokkal szembeni elégedetlenség először Tunéziában ütötte föl a fejét. Ezt követően a tiltakozások átterjedtek a szomszédos országokra és mostanra már csak Líbiát kivéve mindenütt az utcán vannak az emberek. Egyes országokban több halálos áldozatot is követelt a kormányokkal szembeni tiltakozások. Az összes tiltakozó megmozdulás közül mindenképpen a legerősebbnek az egyiptomi események tekinthetőek. Ez következik az ország méretéből és regionális súlyából és abból, hogy 30 éve jelentős megmozdulás nem történt.


 

Az események vége egyelőre nem látszik, de annyi bizonyos, hogy a térségbeli tekintélyuralmi rendszerek egyre gyengébbek. A legnagyobb kérdés, hogy kinek az érdekében állhat a térség átrendezése és vajon tényleg demokratikus átalakulás jöhet ezekben az államokban? Az teljesen biztos, hogy Izraelnek semmilyen átalakulás nem áll az érdekében, egyértelműen a status quo mellett állnak. Távoli ám nem lebecsülendő szereplő Irán, akinek mindenképpen érdeke lehet, hogy vele szimpatizáns rendszerek erősödjenek meg, de akkora érdekérvényesítő ereje még nincsen az országnak, hogy ekkora tömegeket tudjon befolyásolni. Az Egyesült Államok és az Európai Unió a saját belső problémáival van elfoglalva, így nem valószínű, hogy ők állnak az események mögött. Mindenképpen ezek a mozgalmak és tiltakozások az itteni társadalmak elégedetlenségéből származnak és arról még nem rendelkezünk elég információval, hogy ezeket tényleg a háttérből szervezték, hasonlóan a narancsos forradalmakhoz. 

Az elemzők jelentős része attól tart, hogy az itteni diktatúrák megbuktatása után a kialakuló káosz következtében iszlám szélsőségesek kerüljenek hatalomra. Ez vélhetően a korábbi évek tapasztalata alapján valós félelem, de ezekben az államokban a szélsőségesek nem töltenek be erős szerepet, így ettől annyira nem kell félni. Az egész világ abban érdekelt, hogy itt valódi demokráciák jöjjenek létre, amelyek megteremtik a további növekedés feltételeit, amelynek révén gazdasági és társadalmi problémák idővel orvosolva lesznek. Az mindenképpen tény, hogy demokratikus hagyományok nincsenek ebben a régióban, de ha azt nézzük, hogy Közép-Európában sem voltak jelentős múltbeli előzményei a parlamentáris politizálásnak és mégis több országban sikeres volt az átalakulás, akkor Észak-Afrikának is meg kell adni az esélyt.

Óriási vitát váltott ki az elmúlt hetekben a december végén elfogadott médiatörvény. Én magam nem olvastam még el teljesen, ezért arról tartalmi véleményt nem fogok mondani csupán a jelenlegi kormány számára a veszteség-haszon keretben próbálok értelmezést adni. Egyértelmű, hogy a törvény elfogadása előtt is má felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a törvény nem jó és a hatalom számára visszaélésekre ad lehetőséget. A parlament mindezek ellenére elfogadta a törvényt és mindez párosulva a január elején folytatott tragikus kormányzati kommunikációval mindenképpen kellemetlenül hatott a Fideszre. Természetesen azok a külföldi szociálliberális reakciók, amelyek hetek óta uralják a sajtót mindenképpen túlzóak és komoly politikai antipátiát tükröznek a jobboldali kormány iránt. A fő probléma mostanra, hogy az ellenzék, de inkább a kormánnyal szemben álló civil erők találtak egy olyan témát, ami mindenképpen alkalmas arra, hogy hosszú időre kivegye a tematizálást a Fidesz kezéből. Mindezek mellett nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a külföldi támadások mögött, főleg az uniós színtéren az MSZP háttérszervezését sem szabad kihagyni.

Mostanra a Medián legfrissebb felmérése szerint a többség ellenzi a médiatörvény több elemét. Ez az első olyan ügy a kormány májusi hatalomra kerülése óta, amikor a megkérdezettek többsége nem ért egyet a lépéssel. Valóban picit érthetetlen, hogy miért volt szükség ekkora sietségre és ennyi konfliktust fölvállalni, akkor amikor éppen elkezdődik hazánk uniós elnöksége. Két dolog képzelhető el: a Fideszben rosszul mérték föl a törvény hatását, a másik, hogy ezzel a lépéssel olyan ikntézkedésekről próbálják elvonni a figyelmet, ami sokkal nagyobb ellenérzést váltana ki. Annyi mindenképpen összességében megállaíptható, hogy a kormány számára ebben az ügyben semmilyen nyereség nem érhető el, amit jól bizonyít, hogy mostanra csak a veszteségminimalizálás a kabinet legfőbb célja. 

A  kormányzás elején mindenképpen érdemes lenne ebből az esetből komoly tanulságokat levonni. Több egyeztetésre lenne szükség és nagyobb körültekintésre, hogy legyen idő fölmeréni a várható reakciókat és hatásokat. Szimbólikus ügyekben semmi nem sürgeti a kormányt és nem érdemes emiatt fölösleges konfliktusokat fölvállalni, ami végülis csak szavazatveszteséget fog eredményezni. Mindez már előre mutat a tavaszi alkotmányozás kérdéséhez, ami sokkal fajsúlyosabb ügy és adott esetben annak az elrontása már elég lehet ahhoz, hogy az ellenzék jelentősen megerősödjön és akár végleges deffenzívába kerülhet az Orbán-kormány.

Már régebb óta nem foglalkoztam külpolitikai témával, de a hétfői napon egy újabb moszkvai merénylet adott erre szomorú apropót. Az egyik repülőtéren feltehetően öngyilkos merényletben eddig 35 ember vesztette életét és több mint százan megsebesültek. Az eddigi merényleteket ismerve feltehetően ismételten csecsenek vagy más egyéb szeparatista szervezetek állhatnak a háttérben. Moszkva már évtizedek óta képtelen megbírkózni ezekkel a szervezetekkel és néha az az érzése támad a külső szemlélőnek, hogy ezek a támadások a jelenlegi politikai elit számára biztosítják a folyamatos ellenségképet és adott esetben egy megtorló háború indításának a lehetőségét.

















Természetesen a csecsenek elkeseredése és az ilyen akciókhoz való vonzódásuk teljesen érthető az őket ért orosz elnyomás miatt. Moszkva számára vélhetően nagyon kellemetlen, hogy a fővárosban a terroristák hasonló akciókat tudnak végrehajtani több tucat embert megölve. Az orosz vezetésnek, hogy világhatalmi ambícióit alátámassza mindent meg kell tennie, hogy ehhez hasonló események az ország egyik településén se történhessen. Az augusztusi metrómerénylet után vélhetően a közelgő parlamenti és elnökválasztás miatt szigorú intézkedéseket fog hozni az orosz kormány, mert ezek az akciók nagy mértékben kikezdhetik a jelenlegi hatalom óriási támogatottságát.

Nyilvánosságra hozta januári felmérését a Szonda Ipsos és meglepetésemre a Fidesz növekvő támogatottságát és az MSZP további gyengülését mérték. Korábbi bejegyzéseimben arról írtam, hogy egy-két időközi választás eredménye és a kormány ballépései vélhetően a korábbi nagy népszerűség csökkenéséhez fognak vezetni. Ezzel szemben a szocialistákhoz köthető Szonda azt mutatja, hogy a kormánypárt népszerűségének a csökkenése megállt, míg az MSZP ismételten a tavaly novemberi 17 százalékos eredményre esett vissza, ami a 2009-es EP-választási eredménnyel egyezik meg. Nagy kérdés, hogy viszonylag ennyi kormányzati megosztó döntés után, miért nem kezdődött el semmilyen politikai átreendeződés.


 

Az egyik legfőbb ok mindenképpen, hogy az ellenzéki oldalon nincsen olyan személy, vagy program, ami a kiábrándult szavazók számára szimpatikus lenne. Erről már többször írtam, ezért ezzel nem is igazán érdekes foglalkozni. A másik, hogy az emberek széles tömegeinek szimpatikusak a kormány lépései és az mindenképpen tény, hogy olyan intézkedés eddig nem született, ami széles rétegek érdekeit sértené. A  médiatörvény, a magánnyugdípénztárak megszüntetése és az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítése a választók nagy része számára érdektelen ügyek, mert ettől se jobbban, se rosszabbul nem fognak élni. Amíg a kormányzat sok százezer ember számára negatív lépések nem hoz, addig az ellenzék gyengesége miatt nem várható radikális átalakulás a politikai mezőben.

Sokan kiváncsian várják mit hoznak majd a februári intézkedések és hogy a kormányzat honnan szeretne három év alatt több mint 600 milliárd forintot megspórolni. Vélhetően ezek a lépések már komoly érdeksérelemmel járhatnak, de abban az esetben, ha a gazdaság tényleg elindul fölfelé akkor annak a felszívó hatása tompíthatja ezeket a feszültségeket. Mindnyájan abban vagyunk érdekeltek, hogy az állam olcsóbb és kisebb legyen és a magánszféra magára találjon és minél több munkaerőt tudjon felszívni ebből a szektorból. A kormányzatnak ezt az utat kell megtalálnia, mert ha csupán a korábbi Gyurcsány és Bajnai-féle fűnyírópolitikát alkalmazza az átfogó és komoly eredményeket nem fog hozni. Keskeny pallón jár az Orbán-kormány, de mivel még mindig megvan mögötte a kellő bizalom és támogatás az átalakításokkal nem lehet várni.

A mai Népszavában jelent meg, hogy Esztergom városa fizeti Bayer Zsolt magánvádas ügyeinek bírósági költségeit. Ez tavaly 25 millió forintot jelent. A konkrét ügyről igazából nincsen értelme írni inkább azon érdemes elgondolkozni, hogy ennek milyen hatása lehet a kormánypártra.

Esztergom már régóta a botrányok városa, a korábbi fideszes polgármester kétharmados arányban veszítette el a választásokat, de a mögötte álló párt a helyi testületben elsöprő győzelmet aratott. Ilyenkor egy magát komolynak tartó pártban azonnal elgondolkoznak, és rövid úton eltávolítják a soraik közül a bukott polgármestert. A többségben lévő párt megpróbál együttműködni az új polgármesterrel és négy év múlva egy olyan jelöltet kiállítani ellene, akiről elhiszik, hogy jobb és alkalmasabb vezető, mint a hivatalban lévő városvezető. Ehelyett a helyi Fidesz teljes támadást indított a kétharmados támogatottsággal rendelkező polgármester ellen és így még azokat is melléje állítja, akik adott esetben korábban Meggyesre szavaztak.

Már az elmúlt nyolc év kormányzása alapján megtanulhatta volna a Fidesz, hogy az emberek nagy többsége nem a milliárdos és rendkívül bonyolult ügyek keltette botrányokra fogékonyak, hanem olyan dolgokra ami könnyen és egyszerűen értelmezhető a mindennapokban. Ez a mostani 25 milliós érdekes szerződés, és az új polgármester folyamatos akadályoztatása vélhetően olyan ellenszenvet gerjeszt a kormánypárt iránt az alapvetően nem baloldali településen, hogy elképzelhető hosszú évekre még a leghitelesebb politikussal sem lesz képes a Fidesz a győzelemre.

A botrányok Esztergomban szép lassan országos szintűvé válnak, ami akár a médiatörvény körüli vitáknál is pusztítóbb hatással lehet a kormánypártra. Ha a Fidesz nem akar önsorsrontó lenni akkor nagyon gyorsan meg kéne szabadulnia ezektől az emberektől, mert az teljesen biztos, hogy ezek a párt konyhájára már semmit nem fognak hozni. Abban az esetben, ha ezt nem teszi meg, az az ellenzék dolgát jelentősen megkönnyíti és folyamatosan mutogathatnak majd erre a településre, ami akár a teljesen jó kormányzati lépéseket is elhomályosíthatja.

A miniszterelnök a mai napon bemutatta az Európai Parlamentben a magyar uniós elnökség programját, de természetesen a széles közönség nem erre volt kíváncsi, hanem a médiatörvény kapcsán a képviselők részéről fölteendő kérdésekre. Orbán a vele szemben fölhozott kritikákra nagyon élesen vágott vissza, amire az ellenfelei egyáltalán nem készültek föl. A miniszterelnök egykori egyik legnagyobb ellenfele Eörsi Mátyás is elismerően szólt a teljesítményéről és szerinte is nagyon gyengén szerepeltek a baloldali pártok. A mai napon ismételten jól láthatóvá vált, hogy Orbán egyértelműen akkor képes a legjobb teljesítményére, ha ellenséges környezetbe kerül és karizmájával, beszédével kell meggyőznie a hallgatóságát és elgyengítenie az ellenfeleit. A miniszterelnök derekasan helytállt és az Európai Bizottsággal kötött megállapodás értelmében mostantól az uniós testület kívánságainak megfelelően fogják átalakítani a törvényt elvezethet ahhoz, hogy az ekörül kialakult vita elüljön.

A nagy kérdés miért volt szükség arra, hogy a parlament ilyen gyors ütemben fogadja el a médiatörvényt, és miért kellett a már korábban meglévő kritikák ellenére megszavazni ezt a törvényt. Emögött egyrészről az lehet, hogy a kabinet nem számolt ekkora ellenállással, másrészt erre az egészre három év múlva a választók széles tömege nem fog emlékezni. Könnyebb helyzetben lett volna a kormány, ha az elmúlt hetek éles nemzetközi támadása elmarad, de amíg nem ismerjük a legfrissebb közvélemény-kutatásokat addig nem lehet tudni, hogy ez az üggy mennyit vitt, vagy éppen hozott a konyhára.

Az önkormányzati választások óta több időközi voksolásra is sor került országszerte. Ezek közül, amelyek érdekesebbnek számítanak a nagyobb városokban és Budapesten megrendezett szavazások. A fővárosban a tavalyi év decemberében a XX. és a XI. kerületben volt időközi megmérettetés szavazategyenlőség miatt. Pesterzsébeten az MSZP simán győzött a megismételt választáson, míg a XI. kerületben a Fidesz jelöltje szerezte meg az első helyet. Két fontos megállapítást lehet tenni ezekről a választásokról. Ismét az látható, mint 2002 és 2009 között, miszerint két nagy párt (Fidesz, MSZP) vetélkedése dönti el a küzdelmet. Másik fontos tényező, hogy az LMP és a Jobbik a parlamenti küszöb, vagy az alá esett ezeken a megmérettetéseken. Természetesen ebből a két fővárosi választásból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, de az hogy Pesterzsébeten a szocialisták simán győztek az azt jelentheti, hogy a párt a korábbi erős bázisán ismét kezdi visszaszerezni volt híveit. A XI. kerületben a Fidesz sikere mindenképp jó eredmény a kormánypárt számára, de itt az alacsony részvétel jelent jelentős torzító erőt.

Most vasárnap a nyírteleki polgármester-választást az MSZP nyerte közel 500 szavazatos fölénnyel a Fidesz jelöltjével szemben. Fontos azt is megjegyezni, hogy a most megválasztott településvezető már 2002 óta van a hivatalában, de a kormánypárt számára midenképpen figyelmeztető ez az eredmény, főként ha megnézzük a tavalyi EP-választás végeredményét. Akkor a Fidesz-KDNP 58,29, a Jobbik 16,43, az MSZP 15,39, míg az MDF 4,86 százalékot szerzett. Ezt összehasonlítva a mostani 57 százalékos szocialista sikerrel, megállapítható hogy alapvetően rendeződtek át a politikai erőviszonyok ezen a településen. 

Kevés idő telt el az önkormányzati választások óta, de az mindenképpen jól látható, hogy az EP- választáson és az országgyűlési választáson megfigyelhető Fidesz dominálta pártrendszer átalakulóban van és ismét a 2002-ben és 2006-ban megszokott két nagy párt által uralt rendszer térhet vissza. Az időközi megmérettetések folytatódnak és legközelebb március 6-án lesz Budapesten, Dunaújvárosban és Pápán választás, amelyek után teljesebb lehet a politikai erőviszonyokról a képünk.

Szombatról-vasárnapra virradó éjjel három fiatal lány vesztette életét az egyik budapesti szórakozóhelyen a Nyugati-téren. Természetesen még semmi biztosat nem lehet tudni a halálesetek hátteréről, az internetes blogokon, hozzászolásokban nagyon sokféle verziót lehet hallani. Ami mégis a szörnyű eset kapcsán fölmerült bennem, hogy hosszú évek tapasztalatával a hátam mögött a budapesti és a vidéki szórakozóhelyek nagy részéről elmondható, hogy ha adott esetben baj történik képtelenség kimenekülni, vagy legalább jelentős sérülés nélkül megúszni az esetet. Ebben az esetben nagyon határozottan ki kell deríteni a felelősséget és megtalálni a bűnösöket, akik miatt ez a tragédia bekövetkezett.

A kormányzatnak ezek után érdemes lenne elgondolkoznia azon, hogy szükséges-e szigorítani a meglévő szabályokon, amelyek ezekre a helyekre és annak látogatóira vonatkozik. Sokan  persze egyből azt mondhatják erre, hogy a szabadságjogok korlátozása zajlik, de ez a mostani tragédia mindenképp kódolva volt. A szórakozóhelyek többsége annyi embert enged be, amennyit csak tud a minél nagyobb haszon reményében. Mivel Magyaroszágon ehhez fogható diszkóbaleset eddig nem történt így nem meglepő, hogy ezzel a kérdéssel eddig senki nem foglalkozott. Ezek után mindenképpen újra kell gondolni a jelenlegi szabályokat és bizony a biztonság érdekében a kevesebb szabadság fontosabb, minthogy újabb áldozatot szedjenek ezek a helyek. 


 

Orbán Viktor azt mondta a Wall Street Journalnak, hogy februárban komoly intézkedéseket fognak bejelenteni, amelyek a nyugdíjakra, a munkanélküli segélyekre és a gyógyszerkasszára fordított állami kiadások csökkentését szolgálják. Orbán arra nem vállalkozott, hogy az intézkedések összegszerűségét felbecsülje. A miniszterelnök emellett a közösségi közlekedés terén is átalakításokról beszélt. Gazdasági és politikai elemzők már régóta vártak egy hasonló bejelentésre, de érdemes föltenni a kérdést, hogy valóban erre van-e szükség?

A minsizterelnök által tervezett lépések mindenképpen üdvözlendők, azonban a juttatások ilyen megkurtítása munkahelyek teremtése nélkül nagyon súlyos konfliktusokhoz fog vezetni. Érdemes arról is beszélni, hogy Orbán nem szólt az önkormányzati, egészségügyi és oktatási rendszer átalakításáról. Csak az oktatás és az egészségügy átalakítása révén lehet Magyaroszág egyre versenyképesebb ország a régióban. Tartani lehet attól, hogy a miniszterelnök által említett szociális területeken a kiadások visszafogása csupán pénzelvétel lesz, és a serpenyő másik oldalán nem fog megjelenni semmi. Csak úgy léphet előre az ország, ha a munkát díjazzuk a legnagyobb mértékben és aki képes, de nem veszi ezt igénybe az teljes joggal kerüljön ki a szociális hálóból. Egyelőre sajnos nem látni, hogy honnan lesz annyi munkahely, hogy ezen lépések miatt jövedelem nélkül maradok tudjanak dolgozni. 

Orbán bejelentése természetesen nem tekinthető komoly programnak csupán a nyugati befektetők megnyugtatására szolgált. Bízunk benne, hogy februárban egy ennél koherensebb programmal fognak a parlament elé állni, mert Magyarországnak már nincs több elvesztegetendő ideje.
 

Több mint kilenc hónap telt el a 2010-es országgyűlési választások első fordulója óta. Ennyi idő már mindenképpen elég arra, hogy mérlegre tegyük a második Orbán-kormány munkáját. Párt egyedül ekkora bizalomamal és támogatással még nem kezdhetet munkához a rendszerváltás óta és nagyon sokan azt várták, hogy a korábbi évek szociálliberális ámokfutása után egy átgondolt kormányzás következik. A kabinet célja természetesen az volt, hogy az önkormányzati választásokat minél nagyobb fölénnyel nyerje meg, amit az első hónapok intézkedéseivel sikerült is teljesítenie. Az ellenzék teljesen lebénult az első hónapokban, ami szintén megkönyítette a Fidesz dolgát.

A váltás a kormányzásban októbertől figyelhető meg. Orbánék célja egyértelműen az, hogy a vélt gazdasági növekedés elindításával 2013-14-re jelentősen csökkenjen az államadósság, ami további forrásokat biztosít majd a gazdaság fejlesztéséhez. A távlati tervek teljesítéséhez először a tavalyi költségvetés számait kellett biztosítani, ami a válságadók és a magány-nyugdíjpénztárak államosításával sikerült is. A gazdasági növekedés egyelőre olyan egy százalék körül van, ami természetesen kevés lesz a jelentős változtatásokhoz. A kabinet idén februárra ígéri az újabb lépések bejelentését, amit mind a piac, mind a hazai közvélemény nagy várakozásokkal tekint.

 

A kabinetnek a válságadók kivetésével és egy nem jól kivitelezett és letárgyalt médiatörvénnyel nagyon erős nemzetközi sajtótámadás alá került. Mindezt tetézi, hogy január elsejétől hazánk lett az unió soros elnöke, ami méginkább ránk irányítja a figyelmet. Az elmúlt évektől eltérően Orbánék teljes sortűz alá kerültek, amihez nincsenek hozzászokva és ez  meg is látszott a kommunikáción. Abban az esetben, ha a Fidesz vezetői az elmúlt években legalább maguk számára készítettek volna valamilyen programot, akkor most nem lenne az a benyomása a közvélemény egy részének, hogy ugyanolyan rögtönzésnek vagyunk a szemtanúi, mint az MSZP-SZDSZ kormányzás idején. Egyelőre nem látható olyan intézkedés, ami a később kivezetendő válságadók és a magánnyugdíjpénztárak bevételeinek becsatornázását követően ezeket a pénzeket pótolni fogják. Ha ez nem történik meg akkor ismét elszaladhat a hiány és kérdéses, hogy ezt ki fogja akkor finanszírozni. 

A mostani nehéz helyzetben a kormánynak mégis van egy nagy szerencséje: nincsen a hazánkban olyan politikai erő, vagy személyiség akiről a közvélemény elhinné, hogy képes az ország irányítására. Az ellenzék pártjai képtelenek olyan témákat és ügyeket fölkarolni, amelyek révén a közvélemény rájuk figyelne. Az LMP túlságosan kicsi, a Jobbik az emberek nagy része számára vállalhatatlan, míg az MSZP teljesen hiteltelen. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a vélemények ne változzanak meg a későbbiekben, de január elején ez látható. Azok az érdekcsoportok, amelyek komoly sérelmeket szenvedtek el az elmúlt hónapokban idővel biztosan meg fogják találni azokat a politikai csoportokat, amelyek a későbbiekben hatalomra kerülve kártalanítják őket. Könnyen elképzelhető, hogy 2014-re új pártok emelkednek ki, mint az idei választáson a Jobbik és az LMP.

A piac és a nyugati közvélemény egyelőre kivár és az első intések elküldése után tovább figyeli a kormány tevékenységét. A Fidesz egyelőre nem kíván olyan intézkedéseket meghozni, ami a társadalom széles rétegei számára veszteségeket okoznának, de ahhoz, hogy a közigazgatásban, az oktatásban, az egézségügyben, az önkormányzatoknál változtatásokat kezdjen akkor ezekre szükség lesz. Ahhoz, hogy Magyarországon jelentős akár 4-5 százalékos gazdasági növekedés legyen az államnak komoly ballasztoktól és hátráltató tényezőktől kell megszabadulnia. Ezt minél fájdalommentesen kell végrehajtani, ami persze egyáltalán nem könnyű. A nagyobb növekedés alapja természetesen csak a több munka lehet, de ezen a téren úgy érni el áttörést, hogy a társadalom tagjainak egy jelentős része évtizedek óta nem dolgozik szinte lehetetlennek tűnik.  

Orbánnak továbbra is bizonyítania kell, hogy ő a legalkalmasabb vezetője az országnak, de ehhez lépnie kell a magyar állam átalakításának ügyében, különben hazánk egyre jobban lemarad nemcsak Nyugat-Európától, hanem a térségbeli országoktól is. A magyar választók pedig, ha 2014-ben nem azt tapasztalják, hogy valamivel jobban élnek, mint négy éve, akkor ennek a kormánynak is az lesz a sorsa, mint eddigi elődeinek. 

Régóta nem jelentkeztem bejegyzéssel, mivel nem lehetett tudni, hogy a kormányzati tervek és lépések hogyan futnak ki, valamint a közvélemény ezekre hogyan reagál. A legtöbb elemző szerint a magánnyugdíjpénztárak és adóváltozások miatt a kormány támogatókat fog veszíteni és sokan vélték úgy, hogy az Alkotmánybíróság körüli harcok is megtépázzák a Fidesz népszerűségét. A mai napon a Forsense és a Tárki felmérése látott napvilágot, amelyek semmilyen változásról nem számoltak be, ráadásul az utóbbi intézet mérése szerint már ötszörös fölényben van a kormánypárt a szocialistákkal szemben. Mi állhat ennek a hátterében?

Az egyik legfőbb ok ami emögött állhat, hogy az ellenzék képtelen olyan fogást találni a kabineten, ami tematizálná a közbeszédet. Másrészt a társadalom nagy része a most bejelentett intézkedéseket még nem érzi a zsebén, így a személyes életében ezek még semmit nem jelentenek. Természetesen ehhez nagy mértékben hozzájárul, hogy a kormánnyal szemben egyelőre még nincs olyan személyiség és program, amely markánsan mást és vonzó alternatívát jelentene a kormánnyal szemben. A Fidesz az utóbbi idő hibás lépéseiért még nem fizetett kemény árat, de a mostani adatokat természetesen nem lehet teljesen kézpénznek venni, mivel mind az EP-, mind a parlamenti választás előtt nagyobb támogatottságot mértek nekik, mint a valós választási eredmény. A bizalom egyelőre az emberek nagy többségétől még megvan, de nagy kérdés, hogy a sorozatos bakik és furcsa lépések mikortól kezdik erodálni a kormánypártot. 
 

Az elmúlt napokban Lázár János alkotmánymódosító ötlete nyomán nem várt fordulatot vett a hazai közélet. Az ellenzék élén Gyurcsánnyal egyértelműen a kormányra és személyesen Orbánra koncentrál és már utcai tüntetéseken követeli a hatalmon lévők távozását. Nehezen látható, hogy a széles közvélemény ezeket a megmozdulásokat hogyan értékeli, de nehéz elképzelni, hogy ezen akciók hatására majd az MSZP népszerűsége nagy mértékben nőni kezd. Az ellenzék mindezek ellenére megosztott és a tegnap utcára vonult körülbelül ezer ember sem tekinthető jelentős erőnek. Annyit mindenképpen el lehet mondani, hogy az alkotmány ilyesfajta módosításának ötlete lehetőséget teremtett a kormánnyal szembeni fellépésnek és egy olyan téma megjelenésének, amely alapján tematizálni lehet a közéletet. 

Természetesen a Fidesz helyesen ismerte föl, hogy nem a módosításról kell beszélnie hanem, hogy itt a pofátlan végkielégítések visszaszerzéséről van szó. Ez az emberek túlnyomó többsége számára szimpatikus és érthető lépés és nem valószínű, hogy a széles tömegek az alkotmány tanulmányozásával vannak elfoglalva. A kormánypárt a hibát ott vétette, hogy adott esetben, ha ellenzékbe kerül könnyen ellenük fordíthatják a most tervezett lépéseket. Az elmúlt időszakban azért láthatóvá vált, hogy a Fideszen belűl sem tetszik mindenkinek ez az eljárás és a kormánypárt is tett több olyan nyilatkozatot, ami bizonyos visszalépést jelent a kezdeti állásponthoz. A választók vélhetően 2014-ben már nem fognak emlékezni a mostani döntésre, de ha még sok ilyen nem teljesen átgondolt lépést tesz majd a kormány, abból még nagyon komoly hátránya is lehet. 
 

Az Alkotmánybíróság kedden döntött arról, hogy az alaptörvénybe ütközik a 98 százalékos különadó a kétmillió forint fölötti végkielégítésekre. Ez volt a kormány egyik szimbólikus lépése közül az első amelyet az Ab elmeszelt. A döntést követően Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette, hogy a jövőben az Ab nem rendelkezne döntéshozatali hatáskörrel az országos adókat és járulékokat érintő törvényekkel kapcsolatban, így például a kedden megsemmisített 98 százalékos különadóról szóló törvénnyel kapcsolatban. Az ellenzéki pártok közül az MSZP és az LMP erőteljesen, míg a Jobbik gyengébben reagált. Gyurcsány tüntetést hirdetett az Ab elé, míg az LMP november 3-ra már be is jelentette a demonstrációt. A Jobbik csupán nem nevezte elegánsnak a lépést. A nagy kérdés, hogy valójában mi volt-e lépés hátterében és milyen hatásai lehetnek a későbbi politikai küzdelmekre.

A mostani módosítási javaslat vélhetően nem délelőtt pattant ki Lázár fejéből, amire jó bizonyíték, hogy ennyire hatásosan sikerült reagálni a kormány szempontjából negatív hírre. Az írástudók a lépést egyértelműen negatívnak és a demokrácia szempontjából roppant károsnak nevezték és ebben több jobboldali nézetet valló portál is egyetértett. A Fidesz egy nagyon szerencsétlen eszközhöz nyúlt azzal, hogy kétharmados többségét ennyire direkt hatalmi politizálásra használja. Nem szabad természetesen elfelejteni azt sem, hogy ezzel a lépéssel sikerült kihúzni az MSZP-s népszavazási kezdeményezés élét, mivel azt is becsempészték az alkotmánymódosítási javaslatok közé, hogy járulékokról sem lehet szavaztatni. A lépés hátterében egyértelműen az áll, hogy megpróbálják kikapcsolni az Ab szerepét a közjogi rendszerben és így megkönnyítve a kormányzást. Mindenképpen megállapítható, hogy a lépés nem elegáns és ilyet még a Horn-kormány sem mert megtenni, pedig ők is kétharmaddal rendelkeztek.

Az ellenzék számára ez egy kiváló lehetőség, hogy az emberek ellenérzését fölkeltsék a hatalomgyakorlás ezen formájával szemben. Jól látható, hogy az MSZP minél több hasznot szeretne ebből húzni és a lehető legtöbb embert mozgósítani. A nagy kérdés továbbra is, hogy a szocialisták jelentős terhekkel a hátuk mögött mennyire lesznek hitelesek. A mérleg másik serpenyőjében pedig az szerepel, hogy a társadalom számára mennyire lesz fontos  a kérdés. Ha a gazdasági növekedés beindul és a kormány politikája sikeres lesz és az emberek valóban azt érzik, hogy hónapról-hónapra könnyebb az élet, akkor az ellenzék ebből az ügyből vélhetően nem tud majd profitálni.

Másik nagyon fontos kérdés a nemzetközi visszhang. Nyugat-Európában vélhetően nem lesz szimpatikus a hatalomgyakorlás ezen formája, ami akár hazánk elszigetelődéshez vezethet. Érdemes látni Fehéroroszország és más hasonló államokat látni, ahol meglépnek ehhez fogható intézkedéseket, de velük szemben hazánknak nincsenek olyan erős szövetségesei akik finanszíroznának minket, ha nemzetközileg nem állnak szóba velünk. Abban az esetben, ha az unióban és a világban egyedül maradunk, akkor a kormány politikája már eleve nem lehet sikeres, ami véhetően a későbbi csúfos bukáshoz fog vezetni.

A napokban részt vettem egy vitán, amit a Common Sense Society szervezett. A téma az alkotmányozás volt és az hogy erre miért van szükség, vagy miért nem. Stumpf István volt, aki az új alkotmány mellett szállt síkra, míg Jakab András a jelenlegit védte és csupán néhány módosítást javasolt. A szervezők a disputa nevű játék mintájára szabályozták a részt vevők hozzászólását és így egy nagyon pörgős eszmecsere alakult ki. Az első dolog, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy évek óta nem láttam-hallottam ilyen vitát. Az utóbbi években a politika ellentétes oldalán állók egyáltalán nem folytattak hasonló diskurzust. Erre jó példa, hogy mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választás előtt semmifajta vita nem volt a politikusok között.

Jó volt figyelni az érvek és a válaszok egymásutániságát és arról gondolkozni, hogy vajon melyik fél képes a saját álláspontját érvényre jutattni a közönség soraiban. Hiányoznak a magyar közéletből a viták, amiben az egyik felelős természetesen a Fidesz, aki nem vállalt kockázatot egy ilyen eseménnyel korábban, de a mostani ellenzéki pártok se nagyon erőltették és igazán nem is bánkódtak, hogy ez elmaradt. A viták hiánya azonban eltompíthatja a hatalmon lévők reagálóképességét és szellemi tunyaságra ösztönöz. Abban az esetben, ha az ellenzéki oldalon lesz valaki, aki kiváló vita és érvelőképességgel rendelkezik még komoly fejfájást okozhat a hatalmon lévőknek. 


 

A konkrét téma kapcsán pedig tényleg érdemes elgondolkozni azon miért van szükségünk új alkotmányra. A legfontosabb érv, hogy mindenképpen föl kell oldani a mostani alkotmány ideiglenes jellegét. A vita során Jakab egyértelműen amellett volt, hogy csupán apró módosítások szükségesek, de az egész átalakítására nincs szükség. Egy konzervatív szemmel nézve ez teljesen elfogadható érvelés, ami akkor válik teljesen érthetővé, ha látjuk, hogy a változtatók nem mutatnak föl olyan érvet, ami alapján teljesen biztosak lehetünk abban, hogy az állam tényleg jobban fog működni.

A mostani alkotmányozási vitában nincsen szó a képviselők visszahívhatóságáról, a kormány civil ellenőrzésének bővítéséről, a hatalmi ágak jobb elválasztásáról, az esetleges kétkamarás parlamentről, a kisebbségek képviseletéről, az új választási rendszerről, az önkormányzatiságról és még hosszan sorolhatnám. Az az érzése kezd kialakulni a politikát figyelő-követő embernek, hogy nincsen kitalálva az sem, hogy egyáltalán mit szeretnének a hatalmon lévők. Nagyon komoly problémája származhat még az országnak abból, ha egy fércmű születik a végén, mivel az tovább rombolhatja az állam hatékonyságát és a kudarc teljes erejével fog visszahullani a kormányon lévőkre. 

Az október 3-i önkormányzati választások óta először jelent meg közvélemény-kutatás a pártok és politikusok támogatottságáról. Az alapvető trendekben nincsen változás, mivel a Fidesz továbbra is tartja jelentős előnyét az MSZP-vel szemben, de apró elmozdulásokat már lehet látni, amiből természetesen hosszútávú következtetéseket nem lehet levonni. A Fidesz támogatottsága és a vezető kormánypárti politikusoké némileg csökkent, de még így is jelentős távolságra vannak az ellenzéki vezetőktől. Az MSZP a nyár óta, ha lassan is de erősödik, míg a Fidesz gyengül a biztos szavazók között.

A jelenlegi állás természetesen abszolút érthető, mivel a felmérés csak pár nappal az önkormányzati választásokat követően készült és még nem lehet tudni, hogy a múlt héten bejelentett és a parlamentben megszavazott intézkedésekre a közvélemény hogyan reagál. Az ellenzék egyelőre az arcát és a helyét keresi a politikai arénában, azonban egyelőre úgy tűnik sokkal nehezebben fog egységesülni a kormánnyal szembeni oldal, mint 1994 és 1998 között. A kabinet úgymond mézeshetei tovább tartanak, mivel nem kell egy ellenséges közhangulatban irányítaniuk.



 

Az elmúlt időszak és várhatóan a következő hetek egyik legnagyobb politikai-gazdasági vitája a magánnyugdíjpénztárak kapcsán tervezett lépések lesznek. Az emberek vélhetően ebben a kérdésben támogatják legkisebb mértékben a kormányt, amit az ellenzék mindenképpen ki fog használni. Egy jó ellenzéki kommunikáció esetén mindenki számára világossá válhat, hogy itt a saját zsebére megy a játék. Ha a kormányzat a lehető legkisebb veszteséggel akar kijönni ebből az ügyből, akkor mindent el kell követnie, hogy a saját álláspontját és a várható nyereségeket minél jobban mutassa be a társadalom előtt. Az eddigi egymással ellentétes nyilatkozatok, azonban azt mutatják, hogy a folyamatok nem ebbe az irányba mutatnak. Érthető, hogy a kormánynak szüksége van minden pluszbevételre a hiány tartásához és a jövő évi adócsökkentés biztosításához, de nagy kérdés, hogy érdemes volt-e ezért ezt a lépést fölvállalni. Bátraké a szerencse mondják sokan, azonban ez nem azt jelenti, hogy fejjel kell a falnak menni.

Az elmúlt két hét egyértelműen legfontosabb eseménye a kolontári vörösiszap-katasztrófa volt. A Századvég Intézet volt az első amely megkérdezte az emberek véleményét a szörnyű tragédiával összefüggésben. Ahogyan az várható volt és már korábban többen is elmondták a kormány jó teljesítményt végzett, amelyet most a kutatás is megerősített. A megkérdezettek kilenctizede elégedett volt a kormányzati teljesítménnyel és az adott reakciókkal. Az emberek nagy része egyértelműen a céget hibáztatja és nem fogadja el a természeti katasztrófáról szóló magyarázatot. Úgy tűnk az első igazi válsághelyzetet a kormány jól oldotta meg és ennek visszajelzése is egyértelműen pozitív.



 

A legnagyobb kérdés mostantól, hogy mondjuk fél év múlva is hasonlóan fogja-e gondolni a társadalom többsége. A média valószínűleg folyamatosan figyelni fogja a helyreállítási munkákat és amint valami probléma fog fölmerülni az óhatatlanul is a kormányzatra fog visszahullani. Az első legnehezebb pillanatban sikerült jól teljesíteni, de a hétköznapok megnyerése már sokkal gyötrelmesebb feladat lesz. A tét továbbra is a kormányzati hitelesség és a cselekvőképesség fönntartása. A kabinet a helyreállítás során sem habozhat és mindent el kell követnie, hogy a károsultak az elérhető legjobb helyzetbe kerüljenek és senki ne szenvedjen el komoly hátrányt, azért mert saját hibáján kívül ilyen helyzetbe került.