Bundi fater

Több mint kilenc hónap telt el a 2010-es országgyűlési választások első fordulója óta. Ennyi idő már mindenképpen elég arra, hogy mérlegre tegyük a második Orbán-kormány munkáját. Párt egyedül ekkora bizalomamal és támogatással még nem kezdhetet munkához a rendszerváltás óta és nagyon sokan azt várták, hogy a korábbi évek szociálliberális ámokfutása után egy átgondolt kormányzás következik. A kabinet célja természetesen az volt, hogy az önkormányzati választásokat minél nagyobb fölénnyel nyerje meg, amit az első hónapok intézkedéseivel sikerült is teljesítenie. Az ellenzék teljesen lebénult az első hónapokban, ami szintén megkönyítette a Fidesz dolgát.

A váltás a kormányzásban októbertől figyelhető meg. Orbánék célja egyértelműen az, hogy a vélt gazdasági növekedés elindításával 2013-14-re jelentősen csökkenjen az államadósság, ami további forrásokat biztosít majd a gazdaság fejlesztéséhez. A távlati tervek teljesítéséhez először a tavalyi költségvetés számait kellett biztosítani, ami a válságadók és a magány-nyugdíjpénztárak államosításával sikerült is. A gazdasági növekedés egyelőre olyan egy százalék körül van, ami természetesen kevés lesz a jelentős változtatásokhoz. A kabinet idén februárra ígéri az újabb lépések bejelentését, amit mind a piac, mind a hazai közvélemény nagy várakozásokkal tekint.

 

A kabinetnek a válságadók kivetésével és egy nem jól kivitelezett és letárgyalt médiatörvénnyel nagyon erős nemzetközi sajtótámadás alá került. Mindezt tetézi, hogy január elsejétől hazánk lett az unió soros elnöke, ami méginkább ránk irányítja a figyelmet. Az elmúlt évektől eltérően Orbánék teljes sortűz alá kerültek, amihez nincsenek hozzászokva és ez  meg is látszott a kommunikáción. Abban az esetben, ha a Fidesz vezetői az elmúlt években legalább maguk számára készítettek volna valamilyen programot, akkor most nem lenne az a benyomása a közvélemény egy részének, hogy ugyanolyan rögtönzésnek vagyunk a szemtanúi, mint az MSZP-SZDSZ kormányzás idején. Egyelőre nem látható olyan intézkedés, ami a később kivezetendő válságadók és a magánnyugdíjpénztárak bevételeinek becsatornázását követően ezeket a pénzeket pótolni fogják. Ha ez nem történik meg akkor ismét elszaladhat a hiány és kérdéses, hogy ezt ki fogja akkor finanszírozni. 

A mostani nehéz helyzetben a kormánynak mégis van egy nagy szerencséje: nincsen a hazánkban olyan politikai erő, vagy személyiség akiről a közvélemény elhinné, hogy képes az ország irányítására. Az ellenzék pártjai képtelenek olyan témákat és ügyeket fölkarolni, amelyek révén a közvélemény rájuk figyelne. Az LMP túlságosan kicsi, a Jobbik az emberek nagy része számára vállalhatatlan, míg az MSZP teljesen hiteltelen. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a vélemények ne változzanak meg a későbbiekben, de január elején ez látható. Azok az érdekcsoportok, amelyek komoly sérelmeket szenvedtek el az elmúlt hónapokban idővel biztosan meg fogják találni azokat a politikai csoportokat, amelyek a későbbiekben hatalomra kerülve kártalanítják őket. Könnyen elképzelhető, hogy 2014-re új pártok emelkednek ki, mint az idei választáson a Jobbik és az LMP.

A piac és a nyugati közvélemény egyelőre kivár és az első intések elküldése után tovább figyeli a kormány tevékenységét. A Fidesz egyelőre nem kíván olyan intézkedéseket meghozni, ami a társadalom széles rétegei számára veszteségeket okoznának, de ahhoz, hogy a közigazgatásban, az oktatásban, az egézségügyben, az önkormányzatoknál változtatásokat kezdjen akkor ezekre szükség lesz. Ahhoz, hogy Magyarországon jelentős akár 4-5 százalékos gazdasági növekedés legyen az államnak komoly ballasztoktól és hátráltató tényezőktől kell megszabadulnia. Ezt minél fájdalommentesen kell végrehajtani, ami persze egyáltalán nem könnyű. A nagyobb növekedés alapja természetesen csak a több munka lehet, de ezen a téren úgy érni el áttörést, hogy a társadalom tagjainak egy jelentős része évtizedek óta nem dolgozik szinte lehetetlennek tűnik.  

Orbánnak továbbra is bizonyítania kell, hogy ő a legalkalmasabb vezetője az országnak, de ehhez lépnie kell a magyar állam átalakításának ügyében, különben hazánk egyre jobban lemarad nemcsak Nyugat-Európától, hanem a térségbeli országoktól is. A magyar választók pedig, ha 2014-ben nem azt tapasztalják, hogy valamivel jobban élnek, mint négy éve, akkor ennek a kormánynak is az lesz a sorsa, mint eddigi elődeinek.