Bundi fater

Orbán Viktor azt mondta a Wall Street Journalnak, hogy februárban komoly intézkedéseket fognak bejelenteni, amelyek a nyugdíjakra, a munkanélküli segélyekre és a gyógyszerkasszára fordított állami kiadások csökkentését szolgálják. Orbán arra nem vállalkozott, hogy az intézkedések összegszerűségét felbecsülje. A miniszterelnök emellett a közösségi közlekedés terén is átalakításokról beszélt. Gazdasági és politikai elemzők már régóta vártak egy hasonló bejelentésre, de érdemes föltenni a kérdést, hogy valóban erre van-e szükség?

A minsizterelnök által tervezett lépések mindenképpen üdvözlendők, azonban a juttatások ilyen megkurtítása munkahelyek teremtése nélkül nagyon súlyos konfliktusokhoz fog vezetni. Érdemes arról is beszélni, hogy Orbán nem szólt az önkormányzati, egészségügyi és oktatási rendszer átalakításáról. Csak az oktatás és az egészségügy átalakítása révén lehet Magyaroszág egyre versenyképesebb ország a régióban. Tartani lehet attól, hogy a miniszterelnök által említett szociális területeken a kiadások visszafogása csupán pénzelvétel lesz, és a serpenyő másik oldalán nem fog megjelenni semmi. Csak úgy léphet előre az ország, ha a munkát díjazzuk a legnagyobb mértékben és aki képes, de nem veszi ezt igénybe az teljes joggal kerüljön ki a szociális hálóból. Egyelőre sajnos nem látni, hogy honnan lesz annyi munkahely, hogy ezen lépések miatt jövedelem nélkül maradok tudjanak dolgozni. 

Orbán bejelentése természetesen nem tekinthető komoly programnak csupán a nyugati befektetők megnyugtatására szolgált. Bízunk benne, hogy februárban egy ennél koherensebb programmal fognak a parlament elé állni, mert Magyarországnak már nincs több elvesztegetendő ideje.