Bundi fater

Eddig még nem jutott elég időm vagy talán csak lusta voltam, hogy a legnagyobb ellenzéki pártról nagy összefoglaló írást nem közöltem. Úgy érzem most jött el az idő erre.

Nem érdemes túl messziről kezdeni elemzésemet, mivel az általában túl sok jóra nem vezet és az kevésbé érdekli a nagyközönséget. A Fidesz 2009-es EP-választási sikere egyedülálló diadal volt. Magyarországon 1990-óta egyetlen politikai erőnek sem sikerült ilyen arányban diadalmaskodni. A párt nagyarányú sikere egyértelműen a kormány elleni elégedetlenségnek szólt, de ennek ellenére nem lebecsülendő teljesítmény. Az EP-választások után sokan föltették a hogyan tovább kérdését. Érdemes-e csupán a tábor megtartására összpontosítani, vagy pedig továbbra is a bővítés a fő cél. Ebben a kérdésben most sem látunk teljesen tisztán, de a választások közeledtével valószínűleg újabb rétegek megnyerésére fog törekedni az ellenzéki párt. 

A kényelmesnek tűnő problémák után érdemes nehezebb vízekre evezni. A Fidesz egyik legnagyobb sebezhetősége és gyengéje a megújulás képességének az alacsony foka, vagy hiánya 2002-óta. A politikai élet főbb szereplői az MDF első emberét leszámítva kicserélődtek 7 év alatt. A Fidesz ez idő alatt egy-két embert tudott csak beemelni a párt első vonalába (Navracsics, Lázár), akik a széles nagyközönség számára is elfogadhatóak. Ez idő alatt az MSZP elhasznált két miniszterelnököt (Medgyessy, Gyurcsány) és három pártelnököt (Kovács, Hiller, Gyurcsány) a párt folyamatosan képes a legnehezebb helyzetekben személyt cserélni, így mindig meg tud menekülni és a politikai élet élén tud maradni. A Fidesz így most a 2010-es voksolásnak is nagyrészt az 1998-ban nyertes generációval vág neki, ami óriási támadási felületet ad az ellenfeleknek. Ha ismét elveszíti a választásokat az nagyrészt ennek lesz köszönhető. Ebben a negatív forgatókönyvben már elkerülhetetlen lesz az elitcsere a pártban, más esetben ők is elindulnak a teljes szétesés felé.

Az elitcsere kapcsán jön be az újabb fő probléma. Míg az MSZP-ben már most létezik egy második vonal, akik elég sok politikai tapasztalattal rendelkeznek, ez a Fidesz esetében nincs meg. A második vonalbeli fideszesek nem rendelkeznek olyan tehetséggel és karizmával, mint akár a szocialisták hasonló nemzedéke. Így az esetleges váltás esetén a párt jelentősen elszürkülne és mindezt tetézve egy választási vereséggel tömeges választói elvándorlással járna. A Fidesz ifjúsági vonalában pedig egyetlen eredeti gondolkodású személyt nem látni, ebben hasonlítanak a szocialistákra, így a távolabbi utánpótlás helyzete még rosszabb.

A következő nagy hiányossága a pártnak a nyilvánosság számára mutatott jövőkép általános hiánya. 1998-ban egy jól felépített és menedzselt jövőképet nyújtottak a szavazóknak, akik ezt össze tudták hasonlítani az MSZP alternatívával. Mindezt tetőzte egy fiatal vezető lendülete a fáradt exkommunisták ellen. Most erről egyáltalán nem beszélhetünk még. Egy választás előtt joggal elvárás, hogy a legnagyobb ellenzéki párt meg tudja mondani, hogy milyen országot szeretne az évtized közepére. Hogyan oldja meg az államaadósság kérdését, a társadalom elszegényedését, a cigányság helyzetét stb. Nem látjuk a gazdaság- és társadalompolitikai vonalat, ami kivezetne minket a kátyúból és a alternatívát nyújtana a középosztálynak és az elszegényedett alsó osztályoknak. Erről szinte semmit nem tudunk, ami elvezet a következő problémához.

Ez a vízió nélküliség elősegíti, hogy a Fidesz jelenlegi két legnagyobb riválisa kiváló támadási lehetőségekhez. A Jobbik a sokak által radikálisnak vélt gondolatokkal szerzi a szavazóit, míg a szocialisták a programnélküliséget ostorozzák. Az MSZP számára pedig előny lehet, hogyha a Fidesz nem áll elő egy átfogó jövőstratégiával mondhatja, hogy a jelenlegi helyzet még a teljesen ismeretlennél is jobb, ami sok kádári kisembert visszavihet a pártjuk táborába. Hogy az MSZP vagy a Jobbik a nagyobb veszély a Fideszre nagy kérdés, de a választói preferenciák és vonzódások alapján a Jobbik sokkal többet tud ártani a legnagyobb ellenzéki pártnak.

A röviden felvázolt problémahalmazzal a célom az volt, hogy rámutassak, hogy a nagyarányú EP-siker ellenére a Fidesz egyáltalán nem tekintheti magát győztesnek.  Olyan politikai lehetőségeket hagy ellenfeleinek, hogy ezek kihasználásával nagyon nehéz helyzetbe kerülhet a 2010-es kormányváltás esélye. Az újabb választási vereség esetén a Fidesz az óriási belső csalódottság és letargia miatt várhatóan a totális szétesés állapotába indulhat el.